Aki soha nem volt féltékeny, nehezen érti meg, mi szítja ezt a szenvedélyt, aki pedig küzd vele, nagyon nehezen tud szabadulni a szorításából. A szakértő szerint a féltékenységet érdemes indulatkezelési problémaként vizsgálni, aminek a hátterében egy kiemelkedően erős érzelem áll. Az, hogy miképp lehet lecsendesíteni, nagyban függ a féltékenység típusától.
E. Tóbiás Sára pszichológus indulat- és agressziókezeléssel foglalkozik, tapasztalatai szerint az indulatosok közül nem mindenki féltékeny, de aki féltékeny, az jellemzően mind impulzív alkat. A féltékenység mindenkit szenvedélyessé tesz, elsöprő erejű indulatok szabadulnak fel, nem véletlen, hogy olyan gyakori a szerelemféltésből elkövetett bántalmazás. A féltékenységben mindig ott van a szerelemféltés, a birtoklási és a másik kontrollálása iránti vágy. A forgatókönyvek esetenként változnak, de az alapvető mintákat kirajzolja az, hogy az érzelemnek van-e valós alapja, vagy csupán téveszme.
Az ördögi kör
Marcsi tíz éve házas, két kisfiú büszke édesanyja, házasságát harmonikusnak írná le, ha nem lennének az állandó féltékenykedési jelenetek. „A férjem már a kezdet kezdetén árgus szemmel figyelte a kollégáimat, és ha társaságban voltunk sem tudta jól érezni magát, mert végig azt sasolta, kivel beszélgetek. Kicsit megnyugodott, amikor összeházasodtunk, de pár békés év után újra előtört belőle a féltékenység. Állandóan kérdezget, hogy kivel telefonálok, melyik apuka vetett rám szemet a játszótéren, vagy az óvoda öltözőjében, miért veszek ilyen szűk nadrágot, biztos valakinek tetszeni akarok. Soha nem adtam okot a bizalmatlanságra, sértőnek érzem ezt a gyanúsítgatást, és rettenetesen unom már az állandó piszkálódást. Azt mondja, sokszor megégette már magát, és ő így fejezi ki a szeretetét, imádatát, de nekem ez már kezd elviselhetetlen lenni!”
A téveszmés féltékenység esetében az jelenti a biztonságot, ha az érintett a másik minden lépését kontrollálni tudja, és állandó visszajelzést igényel, hogy ő a legjobb, az egyetlen. Ezzel folyamatos nyomás alatt tartja a másikat, szinte megfojtja, így az elkezd menekülni, mert nem érzi jól magát a kapcsolatban. A féltékenység kialakít egy ördögi kört és megteremti a folyamat végét, az elhagyást. E. Tóbiás Sára azt mondja, a téveszmés féltékenységgel mindig együtt jár egyfajta bizonytalanság, önbizalomhiány, aminek a hátterében leggyakrabban valamilyen gyermekkori trauma áll. „Sokszor kiderül, hogy az apa vagy az anya elutasító, rideg, kritikus volt, nem jelentett megfelelő biztonságot, így sérülékennyé vált az elfogadás élménye. Nem csoda, hogy bizonytalan az, akit gyermekkorában nem fogadtak el olyannak, amilyen, esetleg éveken keresztül a testvérével kellett versengenie, és azt élte meg, hogy a másiknak könnyen mennek a dolgok, neki nem, a testvére kedves, bezzeg ő összeférhetetlen. Könnyen kialakul az elfogadásra, a szeretetre való nagyon erős vágy. A féltékenyek gyakran egy be nem gyógyult sebet hordoznak magukkal, és öntudatlanul is olyan kapcsolatokba mennek bele, ahol ez a leosztás folytatódik. Minél később ismeri fel ezt a mintát valaki, annál többször csúszik bele ugyanabba a szerepkörbe, és annál nehezebb megszabadulni a többéves beidegződéstől. A féltékenyek gyakran kerülnek függő viszonyba, és tudat alatt provokálják azokat a helyzeteket, amelynek a vége megcsalás lesz, kvázi megteremtik maguknak a helyzetet, amitől rettegnek.”
Nőies vagy férfias?
Arányaiban a nők és a férfiak között ugyanannyi a féltékeny, a különbség abban rejlik, hogyan
reagálnak, amikor felüti fejét a féltékenység. A nők jellemzően duzzognak és büntetnek, a férfiak inkább dühösek és tombolnak. Bár vannak férfiasan reagáló nők, és nőiesen reagáló férfiak, alapvetően mégis elmondható, hogy a nő a kapcsolatot meggyógyítani akarja, a férfi pedig minél hamarabb szeretne véget vetni a dolognak. Ennek egyszerű evolúciós okai vannak: a nő azt szeretné, ha megmaradna a társa, aki segít felnevelni az utódokat, a férfi azonban megcsalt férjként a potenciálisan másik féltől származó esetleges utód felnevelését nem kívánja vállalni. A férfi sokkal inkább az önérzetét akarja helyreállítani, a nő pedig a kapcsolat rendbe hozásával igyekszik meggyógyítani a sebeket.
Szimat felügyelő
E. Tóbiás Sára rámutat, hogy az egészséges féltékenység egyfajta katalizátorként is működhet. Amikor valaki száz százalékig magabiztos a kapcsolatát illetően, akkor előfordul, hogy kicsit leenged, nem törődik magával és a párjával annyit, amennyi üdvözítő lenne. Ha azonban jelzés érkezik, hogy a másik kezd kifelé kacsintgatni, akkor kialakulhat az a fajta féltékenység, ami megmozgatja az állóvizet. Jó esetben elég egy figyelmeztető jel, és a változás jó irányba indul el, ez a kapcsolatot gazdagítja. Megesik azonban, hogy egy megcsalást követően a bizalmi viszony megrendül, és akkora sokk éri a megcsalt felet, hogy a következmények megegyeznek a poszttraumás stressz szindróma tüneteivel: állandóan csak ezen agyal, pörög, nem tud másra gondolni, nem tud aludni, magában újra és újra eljátssza a beszélgetéseket. Ez történt Zsófiával is: „Kezdettől fogva úgy éltünk, mintha a kertészlegény elvette volna a királykisasszonyt; a férjem imádott engem, én pedig hagytam, hogy imádjon. Született két gyerekünk, sikeresek voltunk a munkánkban, amikor egyszer csak elkezdett furcsán viselkedni. Gyorsan kiderült, hogy az egyik munkatársával összeszűrte a levet. Amikor megláttam a nő üzeneteit, rosszul lettem: szívecskékkel, szerelmi vallomásokkal, idézetekkel bombázta a férjem, aki ezektől ellágyult. Ő azt mondta, hogy nem hagyja el a családját, és engem szeret, mégsem tudta azonnal lezárni azt a kapcsolatot, én pedig semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak a másik nővel, nyomoztam utána, és a férjemet is folyton ellenőriztem, átkutattam a zsebeit, bújtam a telefonját, faggatóztam. Az anyám szólt, hogy ha ezt így folytatom, akkor ne csodálkozzam, ha elhagy. Ettől megijedtem, fokozatosan ismertem fel, hogy a férjem mennyire nem kapott viszonzást az évek alatt, és rájöttem, hogy mennyire szeretem őt. Három évbe telt, mire túljutottunk az egészen, nagyon megterhelő volt az az időszak, de most már azt mondom, megérte, mert sokkal jobb lett kapcsolatunk, mint valaha volt.”
A szakértő szerint az ébredésélményt borzasztóan nehéz feldolgozni, sokan egyszerűen nem tudják felfogni, hogy amiről azt hitték, rendben van, nem működik. A cél, hogy a féltékenység és a szerelemféltés segítsen a kapcsolat megtartásában, újjáépítésében, és ne eltaszítsa a másikat. Úgy kell értelmezni, mint egy jelzést, ami segít végiggondolni a kapcsolat alapjait, és kitalálni, hogyan lehet őszinte a folytatás. Ez csak akkor működhet, ha mindenki őszinte másikhoz és magához is. Az, hogy ez sikerül-e, múlik a kapcsolat alapjain, a felek szándékán is.
A trauma oldása
Amikor párterápiában dolgoznak a féltékenységgel, akkor hasznos megbeszélni, hogy a két felet mi bosszantja, mit nem bírnak elviselni a másikban, és mit várnak el egymástól. Ha megállapodnak ezekben, akkor nagyon fontos a kölcsönös gesztusok rendszere: ha az egyik tartja magát, ahhoz, amit megígért, akkor a másiknak ezt pozitív megerősítéssel kell jutalmaznia, és jeleznie kell, hogy értékeli a másik tettét. Ez egy jó alap az új viszonyrendszer kialakulásához. A szakértő szerint a téveszmés féltékenység esetében a leghatékonyabb a pár- és az egyéni terápia kettőse, mert fontos, hogy a féltékeny személy ne csak a másikkal kapcsolatban tudja magát meghatározni, hanem egyénként is megerősödjön, hogy a traumákat feldolgozza. A téveszmés féltékenység esetében terápia vezérfonala az önismeret megerősítése, az önbizalom felépítése. A paranoid féltékenységnek sokkal több egymásra rakódott rétege van, éppen ezért nehezebb megszabadulni tőle. Ha volt alapja a kialakult féltékenységnek, akkor előfordul, hogy a trauma hatására olyan erősen vésődik az idegrendszerbe a védelmi válasz, a szorongás attól a megtörtént helyzettől, hogy egy pici, apró mozzanat is azonnal kiválthatja a félelmet. Olyan ez, mint amikor valaki balesetet szenved, és utána nem akar autóba ülni, ezért gyakori, hogy a megcsalt fél nem tudja fékezni magát a kutakodásban, gyanús jelnek vesz egy öt perces késést, egy fel nem vett telefont. Az ilyen jellegű görcsök oldásában támogat a hipnoterápia és a szimbólumterápia, mert ezek segítenek az idegrendszerben újraírni és meggyógyítani a traumás élményt.
Bűn és bűnhődés
A tapasztalatok szerint a megcsaló félben felhalmozódik a bűntudat, és éppen ezért kompenzálni próbálja a sértett felet, a szakértő szerint ez természetes. Érdemes azonban a normális kereteket megőrizni, és nem hagyni, hogy a másik fél állandó kontroll alatt tartsa a „bűnöst”. „Sokan könnyen belecsúsznak ebbe, különösen a lebukást követően. Tanúbizonyságát lehet annak adni, hogy a másik bízhat bennem, anélkül is, hogy kiszolgáltatnám magam, és teljesen felborulna a normális egyensúly. A másik oldalon fel kell tenni a kérdést, hogy meddig ér a „bünti”? Van jogos megtorlás? Meddig lehet jogosan szúrni, számon kérni? Nehéz letenni a sérelmeket, de ha nem kerül rá sor, akkor nem lesz harmónia, a megtorlás vágya tönkre teheti a párkapcsolatot. A dolog fejben kell, hogy eldőljön. Jó, ha a féltékeny végiggondolja, mi az, ami a valóság, ami a másik viselkedéséről szól, és mi az, ami csak az ő fejében zajlik a sokkot kiváltó események utóhatásaként. Nagyon fontos ezt a két dolgot ketté választani. Ami sokat segít – akárcsak az indulatkezelésnél – ha a lelki életének részévé teszi a meditációt, akár jógával, akár klasszikus meditációval. Ez jó módszer az érzelmek megfelelő mederbe való terelésére.
Jónap Rita cikke a Nők Lapja 13. lapszámában
További Konfliktus klinika cikkek a témában:
Kérdés az Olvasóhoz:
Önnek mi segített megtanulni, hogyan kezelje a féltékenykedését?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése