Niccolo Machiavelli a reneszánsz író, filozófus és politikus korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt. A fejedelem című munkájában az elsők között tesz említést az úgynevezett machiavelliánus személyiségről, amely jól körvonalazza a manipulatív személyiség karakterjegyeit. Szerinte a cél bizonyos helyzetekben szentesíti az eszközt és a hatalom gyakorlása érdekében, ha kell, ravasz cselszövéshez és nem tisztességes taktikákhoz kell folyamodni. A tudomány később arra is fényt derített, hogy szélsőséges esetben a manipulatív személyiség pszichopata karakter, esetleg nárcisztikus karakterjellemzőkkel rendelkezik, vagy antiszociális személyiség, tehát viselkedése hátterében karakterzavar is állhat. A manipulátor az együttműködés és lelkiismeret kérdéseiben bizony sötétségben tapogatózik. Lássuk, miről ismerjük fel a báránybőrbe bújt farkast!
A manipulátor a legváltozatosabb módon igyekszik kontrollt gyakorolni kiszemelt áldozata felett. Egyetlen célja saját győztes pozíciójának biztosítása. A számára frusztráló helyzetet domináns viselkedéssel hárítja, aminek kapcsolatai látják kárát. Azt akarja elérni, hogy a másik sajátjaként fogadja el gondolatait és nem tűr ellentmondást. Ha kell a megfélemlítés vagy a rosszindulatú hízelgés taktikájával él.
A manipulátor ritkán ad egyenes választ, kifogásokkal mentegeti bántó cselekedeteit, igyekszik bűntudatot kelteni és meghátrálásra kényszeríteni a másik felet. Kihasználja, hogy partnere nem látja világosan saját érdekviszonyait és közös érdekként tünteti fel saját szükségleteit és ravaszul együttműködési szándéknak álcázza önös céljait. Ha partnere szembesíti elfogadhatatlan viselkedésével, el tudja érni, hogy a végén a másik fél kezd mentegetőzni vagy védekezni. Képes azt a látszatot kelteni, hogy szenved és gondoskodásból teszi, amit tesz és csupán védekezésből kénytelen kellemetlenségeket elkövetni a másikkal szemben. Elaltatja a másik fél gyanúját, és a másik sokszor észre sem veszi, hogy valójában kihasználja őt és erőszakoskodik vele. A szeretet megvonásával fenyeget és partnere saját magával kapcsolatos érzéseivel operál, igyekszik megtalálni a gyenge pontot, amivel térdre kényszerítheti áldozatát.
Hiányzik belőle a viselkedése miatti szorongás vagy aggodalom, lelkiismerete alulfejlett, bűntudat és szégyen átérzésére kevésbé képes. Viselkedése mögött hibás gondolkodási sémák és attitűdök húzódnak meg, sokszor szó sincs korábbi traumák miatti sérülésről. Bizonyos esetekben jellembeli torzulásokkal állunk szemben, amit a viselkedés következetes átalakításával lehet orvosolni, ha az illető motivált a változásra.
A manipulátor tipikus taktikái:
banalizálás: elhitetik, hogy semmi rossz nincs abban, hogy olyanok, amilyenek.
figyelemelterelés: kitér, összezavar, témát vált, nem ad egyenes választ vagy nem a kérdésre válaszol.
racionalizálás: hihető kifogás az agresszor helytelen vagy ártalmas viselkedésére.
áldozatszerep: úgy állítja be a helyzetet, mintha a körülmények és mások viselkedésének az áldozata lenne.
szolgaszerep: hátsó szándékukat nemes célként állítják be.
hízelgés: kedvességgel, dicsérettel, hízelgéssel vagy nyílt támogatással elérik, hogy a másik személy megnyíljon, a bizalmába fogadja és hűséges legyen hozzá.
bűnbakkeresés: az agresszív viselkedés oka mindig valaki más.
ETS.
Ajánlott irodalom: Dr. George Simon: Báránybőrben - A nyílt agressziótól a manipulációig, Háttér Kiadó, 2009
ETS.
Ajánlott irodalom: Dr. George Simon: Báránybőrben - A nyílt agressziótól a manipulációig, Háttér Kiadó, 2009
További Konfliktus klinika cikkek a témában:
Kérdés az olvasóhoz:
Az Ön életét is megkeserítik a manipulátorok?
Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Kedves Sára!
VálaszTörlésSajnos személyes tapasztalat alapján mondhatom, hogy ha valaki képes felismerni, hogy manipulátorral van dolga, azonnal hagyja el, szakítson meg vele minden kapcsolatot. Ezt az egy tanácsot tudom mondani. Tapasztalatom szerint a manipulátorra nincs hatással a józan ész, racionális indokokkal nem lehet meggyőzni, mivel csak a saját gondolatai, saját világa, saját érdekei mozgatják. Úgy tesz, mintha közös érdekből tenne meg dolgokat, a másik véleményét egyáltalán nem veszi figyelembe, legtöbbször meg sem kérdezi. Utána úgy állítja be, mintha a másikért tette volna mindazt, amit elkövetett ellene. Hazugságaival képes a másikat meggyőzni arról, hogy saját maga a hibás, mert nem tud olyan szintre emelkedni, mint ő, nem tudja olyan jól átlátni az összefüggéseket. Bűntudatot kelt a másikban olyan dolgok miatt, amit belemagyaráz adott történésekbe, és a másik ELHISZI, amit mond... egészen addig, amíg egyszer csak rá nem döbben, hogy a manipulátor teljesen átírta a történetet, és már el is hitte magának a sok hazugságot, amit kitalált. Talán itt lehet felismerni a manipulátort... amikor a múltat teljesen másként adja elő, mint ahogy megtörtént...
Egy baj van: közben nagyon nehéz felismerni... Amíg az elbűvölő korszakát éli, lehetetlen. Később aztán jelentkeznek a jelek, de ha valaki nem elég erős, nem veszi észre, hogy manipulálják. Az első igazáságtalannak érzett bűntudatnál el kell gondolkodni, mi történik.
Üdvözlettel,
egy áldozat
"... ha valaki nem elég erős, nem veszi észre, hogy manipulálják.."
TörlésAz sem jobb, ha észreveszi... Sőt.
Szerintem mégis jobb észrevenni. Tenni ugyanúgy nem tehetünk semmit ellene, de legalább tudod, hogy nem te veled van a baj. Én belehülyültem majdnem abba, hogy nem értettem mi miért történik. Rengeteg rejtett elletmondást talâltam a viselkedésében. Amin korâbban átsiklottam (mert úgy gondoltam bizalmatlanságnak értékelné a kérdezgetéseimet) furcsaságokon azol késöbb kiindulópontjai lettek a manipulâció eszközeinek feltârásában. Ám így is fâjdalmas a folyamat. Szenvedés önmarcangolás.
TörlésKedves Névtelen
TörlésHihetetlenül tökéletesen írod le a szimptómáit egy manipulátorral való kapcsolatnak. A teljesen jó szándékú (mindenkiről elsőre a jót és kölcsönös jó szándékot feltételező) emberek esélytelenek felismerni a manipulációt. Amikor viszont már gyanakszol az meg a manipulátor veszi észre és azonnal lép. Attól függ a reakciója hogy akar-e még valamit az áldozattól. Általában gyorsan megszabadul tőle. És tényleg másként emlékszik a történtekre. Mindig a másik a hibás. Nem tudnak veszíteni a legpitiánerebb kis játszmákban sem. Érthetetlen érzelmi sivárság és heves indokolatlan érzelem kitörések keveredése. Mindig mindent tudnak, jobban, mint te. Dicsekszenek, jó színben tüntetik fel magukat. Eleinte (a megkaparintási/bekebelezési időszakban) rád telepszenek érzelmileg, magukhoz láncolnak. Nagyon ráéreznek, miben szenvedsz hiányt (szerelem, barátság, szex, megértés). Az első szakaszban minden apró kis érthetetlen dolog felett átsiklik az áldozat, ami később (a lekoptatási időszakban) a kételkedés magját veti el. Nagyon érzékeny a manipulátor arra, ha valamit titkolnak előtte. Mindent tudni akar az áldozatról és úgy ügyeskedik, hízeleg, hazudozik, hogy az áldozat maga mond el mindent, önként. Korábbi áldozataitól megpróbálja elválasztani az éppen futó áldozatot, nehogy kiderüljön a manipuláció. A "bekebelezési" időszakban felelőtlen, merész, rámenős, mohó, erőszakos. A "lekoptatási" időszakban teljesen megváltozik. Aggodalmaskodik, nem ér rá, őt belerángatták ebbe a helyzetbe stb. Ha nem érzi, hogy rájönnek a manipulációjára, biztonságban érzi magát, akkor a "belebelezési" és a "lekoptatási" időszak váltakozva, hullámszerűen visszatérhetnek. Így élvezi a játékot. Tárgynak tekintve az áldozatot, aki a saját kielégülésének eszköze. A külső értetlen szemlélő nem érti mi történi vele.
Mit lehet tenni ellene, hogy ne érezzük magunkat átverve? Semmit. Tartsuk magunkat távol az effajta manipulátoroktól. Mivel nincs lelkiismeret furdalásuk nem éreznek megbánást. Ignorálni kell őket. Átnézni rajtuk. Azt nehezen viselik.
Szerintem ne próbáljunk elégtételt, revansot venni. A saját terepén ő a verhetetlen bajnok. Más területére pedig nem lép. Csak veszíthetünk. Nekünk nincs meg a De legyünk óvatosak. A legbiztonságosabb, ha nem éreztetjük velük, hogy tudjuk mit takar az álarcuk, mert egy részük kiszámíthatatlan. Számukra csak egy fontos, az „első ember” saját maguk, ill. annak a biztonsága. Hogy táplálhassa minden nap a néha kisebb stadionba is alig elférő egóját, megnyerhesse a mindennapi csatáit és mindig, de mindig győzzön.
Esetleg ha olyanba botlunk, akit szintén manipulált azzal megbeszélhetjük a velünk történteket.
Én véletlenül jöttem rá, hogy mi történt velem egy netes cikk alapján. Lassan összeállt a kép, mint egy puzzle kis darabjai. Tanulságos tapasztás volt. Magamra nézve is. És tudatosult bennem, hogy aki kedves és jónak tűnik, az nem mindig az.
És mit tegyen az, akinek a családtagját behálózta egy manipulátor és az illető kifordult magából/családja ellen fordult? a helyzet kilátástalan, mert az érintett nem is veszi észre hogy játékszer lett :( ( a kérdés költői a helyzetet sajnos csak az érintettek ismerik, félek hogy rámegy a család) A manipulátor az egyik legrosszabb fajta, őrült zseni, nagy játékos.
VálaszTörlésMeg kell keresni az előző áldozatot! Én is egy manipulátor áldozata vagyok...ha az elődöm tájékoztatott volna, nem tartanék ott, ahol most...
TörlésÉn beszéltem az előző áldozattal, el is mondtam a lányomnak. Nem hiszi el!!! Egyre brutálisabb a helyzet. Törnkre megy a család, a piciről nem is beszélve. Minden úgy történik, ahogy azt előző "áldozat" elmondta.
TörlésA ,,manipulátor,, nem egy farkas báránybőrben. Ő egy szeretetre vágyó és szerető ember csak segítségre van szüksége, hogy tisztába legyen azzal, hogy a valódi énjét szeretik és nem szükséges azt amplifikálnia. Segítsetek nekik és ne hagyjátok magukra mert ezzel nagyon rosszat tesztek nekik.
VálaszTörlésÖnnek a közelében sem volt ez a tipus, azért vélekedik így. Csak saját magát szereti a manipulátor, nincs igénye más szeretetére, legfeljebb a pénztárcájára.
TörlésKérek írd majd meg a végén hogy hogyan köszönte meg a jóságodat. Mert én bizony megkaptam a méltó "büntetésemet" azért a sok jóért és gondoskodásért. Annak ellenére hogy a pszichológus figyelmeztetett. De sajnos a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie.
TörlésAz én férjem nagy manupulátor, mert nárcisztikus személyiségzavarban szenved. Sokat gondolkodtam a váláson, de utána sem lenne nyugtom tőle, attól tartok, és a 3 gyerek is összeköt. De a tíz év "együttlét" után tudok egy tuti tanácsot adni a manipulátorok kezeléséhez: soha, de soha ne mutassuk ki neki, hogy számunkra mi a fontos, mit szeretnék és főleg mitől félünk, aggódunk. Innentől nem tud "zsarolni" minket. De mivel személyiségéből (már ha lehet ilyen szót használni) fakadóan "keresi" ezeket a kapaszkodókat, támadási felületeket, gyenge pontokat, hát adjunk neki. Hogyan? Úgy, hogy ami számunkra nem is fontos, amiről le tudunk mondani, állítsuk be fontosnak. Mihelyst ráharap, azzal próbál zsarolni stb., indul a játék: amit el akar érni, ennek függvényévé teszi és innentől nálunk a labda, mert nekünk ez az adott dolog/eszme/akármi nem is fontos, tehát nem tud zsarolni vele, innentől mi irányítjuk őt azzal, hogy lemondunk-e arról az ő igényeinek megfelelően vagy sem.
VálaszTörlésMára már élvezem is a "játékot", a gond ott van, hogy ami tényleg fontos, azt hogy titkoljam el (gyerekek), de itt is vannak lehetőségek, ha elég érett már a gyerek és fel tudja fogni ezt a kis játékot.
Ebben nagyon igazad van. Soha semmit nem szabad megosztani velük, ami örömet okoz, és valóban, nem láthatja hogy valamit félt az ember tőle. Az csak felvillanyozná, és indulna is a versengés, amibe képesek belerángatni, ha az ember nem elég figyelmes.
TörlésBizonyára az fontos, hogy nála legyen a labda. Úgy is mondják ezt, mindig egy lépéselőnyben van. Normális esetben az ember nem akar nap, mint nap lehagyni, lekörözni másokat.
Én azt hiszem, nem szabad partnernek lenni semmiben, mert akkor beindul a játszma. Igen, imádnak játszmázni, belevonni valamibe.
Milyen érdekes. Semmi jót nem írunk ezekről az emberekről. Pedig biztos vannak jó tulajdonságaik is. Pl. jól főznek, vagy szeretnek kertészkedni, vagy pontosak, ügyesek valamiben, de minden hiába, ha a nagyon fontos emberi kapcsolatokban nem lehet hozzájuk megfelelően kapcsolódni. A jó tulajdonságokat elnyomja a sok negatív érzés amit azzal okoznak, hogy folyamatosan vesztes helyzetbe kényszerítenek másokat. És aki úgy érzi, hogy mindig le van maradva egy lépéssel, az nem szívesen eszi meg a főztjüket.
TörlésA komoly manipulátor ellen szinte semmi esélye az átlag embernek. Föleg az olyannak, aki állandóan azon agyal mi miért történik. Na, az ilyeneket eszik reggelire a manipulátorok. Azt hogy manipuláltak minket mindig csak utólag derül ki. És mindig a manipulált érzi magát hülyén, pecsapottan, átverve. A manipulátornak nem lesznek erkölcsi aggályai, lelkiismereti gondjai. Nem lehet legyözni öket a saját térfelükön. Marad a minél távolabb menekülés, ha van rá mód. Rosszabb esetben az áldozat szorul lelki segítségre, vagy állandó önmarcangolás, a történtek folyamatos újraértékelése magyarázása. Föleg a neurotikusok esnek kétségbe és hosszú idö a gyógyulás.
VálaszTörlésSzerintem meg azért pofátlanodnak el az ilyenek, mert nem tud velük mit kezdeni az átlagember.
TörlésSőt, nem is mer, mert fél tőlük.
Az ellenfelet a saját fegyverével lehet semlegesíteni. Jó mondás, ki is próbáltam. Működik.
De tény, meg kell szakítani minden kapcsolatot, mert elveszik az értékes energiánk, amit hasznosabb dolgokra is fordíthatnánk, minthogy felvesszük a kesztyűt.
A barátnőm volt pasija szétverte a kezét dühében az ajtófélfán, mert fel mertem hívni a barátnőmet telefonon. Ő nem akarta hogy valaki keresse. Be akarta kebelezni. A végén a barátnőm nem vette fel senkinek a telefont. Mára meg is szakadt a kapcsolatunk, hasonló okokból, de nem amiatt a srác miatt.
Az én férjem is ilyen volt. Minden örömömet elrontott, és ezt tette az egész családdal. Elsorvad az ilyen ember közelében a környezete. Elváltam tőle, de csak utána ismertem fel ki ő, miután olvastam erről a témáról.
VálaszTörlésVannak szimplán hülyék, de a pszichopata maga a horror. A pszichopata nem beteg, mert egy beteg sohasem gonosz.
Második eset a barátnőm volt pasija volt.Szegény barátnőmnek mondtam ne álljon szóba vele, mert "bűzlik" valami. Pár hét múlva a barátnőm remegő szájjal, lefogyva keresett, hogy őrült ez az ember. Azért hét évet lenyomott mellette. Akkora hülyét csinált belőle a kapcsolat végére, és nem tudtuk bebizonyítani. Hiába mondtam, nem kell bizonyíték, csak a lapát, és jó gyorsan.
A srác tudta, hogy én tudom hogy ki ő, de ő tudta manipulálni a barátnőmet, rám pedig nem hallgatott. Azért vége lett szerencsére annak a kapcsolatnak.
A harmadik ilyen ember egy kolléganőm. életemben nem találkoztam ilyennel. Később folytatom...
Egy kolléganőmről szeretnék még írni.
VálaszTörlésÚgy ismertem meg, hogy a céghez jött, de külsősként. Akkor is voltak fura dolgai, de amikor később közénk vették fel, mindjárt megmutatta, kicsoda.
Mivel nagyon csinos nő volt, (mára 20 évvel később elhízott), a férfiak sem vetették meg a friss húst. Mindegy volt, hogy neki volt-e kapcsolata, vagy a másiknak volt-e, a lényeg az volt, és ma is az, hogy levadásszon akit csak lehet, akkor is ha nem kell neki. A nyelve is szép hosszú, akárcsak a haja. Falta a főnököket, mivel ezekbe a körökbe került, magát is igencsak felértékelte, amúgy 28 éve nem változott. magas fokú önbizalomhiánya lehet, és önbecsülési problémák. Soha nem szégyelli, hogy zsinórban voltak szexuális kapcsolatai a férfiakkal, sokszor párhuzamosan.
A jellemhibáit állandó mosolygással, előzékeny modorral, és segítőkészséggel leplezi, ami egy szerep, mert hiányzik az érzés mögüle.
Amikor egyedül kell dolgoznia megcsinálja a munkáját, de ha már valahol ketten vannak, más is hozzáfér a munkához, mert neki fontos dolgai vannak, papírokat hurcolász, telefonál, előkészít, stb.
Úgy látom az emberek nem figyelik meg, vagy nem látják jól meg a többieket. Amikor bicskanyitogató a stílusa valakinek, oda kell figyelni.
Sokszor nem is tudni miért, csak valahogy hazugságnak tűnnek a szavak, a mozdulatok. Sok csinos nő dolgozik a munkahelyen, és nagyon mások ők, mint ez az egy kolléganő.
Idegesít, amikor a magam kreálta összeállítást veszem fel, és nem egyszer utánoz, olyankor felmegy a pumpa nálam is.
Egyszer halál biztos voltam benne, hogy fog venni egy olyan nacit amit rajtam látott. Egy hét múlva virított a világos rózsaszín vászonnadrágban, ami megtetszett neki rajtam. De látni kellett volna, ahogy végigmért. Még véletlenül se mondta, milyen jó a nacid, vagy valami.
Akit felszedett a munkahelyen, azt úgy teszi, hogy a felesége megtudja. Külföldre utazik vele, stb. Minél nagyobb a botrány, annál felfuvalkodottabb és magabiztosabb. Ebből nyeri az energiát. Szinte kivirul, ha valaki féltékeny rá.
A munkahelyen a vélemény egyöntetű róla.
Nagyon rossz érzés, amikor meglátja, hogy szembe jön vele valaki, lehajtja a fejét, és felvesz egy széles mosolyt, mire ránéz. Ezt nem lehet viszonozni, hanem szíven üt.
Kipróbáltam, hogy én is mosolyogtam, és kitartottam, meddig bírja. Már nem tudtam tartani a mosolyt, akkor láss csodát, abbahagyta, és olyan meglepett képet vágott hogy én is meglepődtem. Hogy hogy te boldogabb vagy mint én? Kb. ez jött le. lehervadt pár másodperc alatt.
Volt egy másik eset. Néhány fiatal diplomás kolléga jött. Egyet kiszemelt, annak a férfinak és a feleségének akkor született kisbabája. A férfinek kellette magát, de nem kellett neki. Erre, reggel többször korábban jött, bezárta az irodát, és elment, fél órákat megváratta a kollégát. Az meg állt ott, mint egy szerencsétlen. Pár nap múlva el is ment.
Egyszer elraktam a kulcsot, mire jött dolgozni. na, milyen rossz volt neki. :)) Ebből se tanult.
De a következő kolléga bekapta a horgot. Szintén nős volt, két gyerekkel. Lényeg a rombolás, és az önzés.
Az sem jött össze neki. Akkor bebolondult, és házon belül a fél céggel összszürte a levet, de nem csak pletyka szinten. Olyan buta, azt hiszi irigylik mások. ha hallaná hogy beszélnek róla azok a férfiak, azonnal felmondana, de a büszkeség magasan hordja az orrát, a mai napig.
Semmilyen kapcsolatot nem szabad folytatni az ilyen emberrel. Nem tanul semmiből.
Az működik, hogy azt játszom el, hogy milyen ő, de fárasztó, és nem éri meg, nem változik tőle senki.
Az is manipuláció, ha a nők utánozzák vagy másolják egymást. A férfiak nem ilyenek. :) Én igyekszem egyedien öltözködni, sokat dolgoztam azon, hogy lehetne a saját egyéniségemet kifejezni.
VálaszTörlésEz is egy tanulási és önismereti folyamat. Időt és energiát igényel. Nos, aki ezt kihagyja, csak elleseget másoktól valamit, vagy csak bosszanatni akarja, hogy ő is van olyan divatos.
Amikor semmilyen kaptafa nem illik valakire, bajban vannak. Ami belül van, azt kívül nem lehet utánozni.
Nem is egyszer volt olyan eset, hogy egy kolléganőm vett olyan cipőt amit rajtam látott. Ő megmondta őszintén, hogy annyira megtetszett neki rajtam, hogy vett magának is. Én is voltam így, ezzel nincs semmi baj, ez teljesen normális.
Végül is a nehéz emberetől is lehet tanulni. Hogy ne legyünk olyanok mint ők. Engem már késztet a dolog arra, hogy tovább fejlődjek, és úgy látom ezt nem is veszik észre, annyira el vannak foglalva magukkal. Sok esetben el is tűnnek az életünkből.
Szóval ne legyünk sablonosak, és ne féljünk a változástól és a folyamatos tanulástól.
I.Sziasztok, sajnos ismerős attitűdöket olvastam itt, van kolléganőm, aki ha meghallja, hogy fontos programom lesz és szabit vennék ki, akkor valahogy mindig úgy jönnek ki a dolgai, hogy nagyon fontos egészségügyi problémái legyenek, amikkel sürgősen orvoshoz kell mennie pont akkor, amikor én mennék el. Ez sokadszorra már fárasztó, inkább már nem szólok előre. Mindent tudni akar rólam, másolja az életemet. Ha lakást festek, utána ő is. Ha szemüveget csináltatok, utána ő is. Ha műkörmöt csináltatok, utána ő is, stb. Most már azzal idegesítem, hogy nem mondom el a hétvégi programomat, csak annyit mondok, hogy alig várom a hétvégét. :-) Ha valami örömteli történik velem, attól látványosan elkomorul és vég nélkül próbálkozik rosszra változtatni az élményemet. Majd ő kitalálja, hogy miért kell nekem rosszul érezni magam :-), Néha megsajnálom és panaszkodom neki, hogy milyen rossz nekem valamiért, na ilyenkor kivirul, nekem meg nyugtom lesz egy darabig. A következő rossz tulajdonsága az önzőség, a lelkiismeretlenség, amit észre sem vesz, így erre inkább nem is apellálok, akkor nem okozhat csalódást a viselkedése. Aztán itt van az ex férjem, aki 6 évig udvarolt, akkor karakteresen nem mutatkozott meg, hogy személyiségzavara lenne. Miután összeházasodtunk és különköltöztünk, akkor fordult ki magából. Ő a csöndes, sziszegő, izoláló léleknyomorítók közé tartozik, némaságra kárhoztatva engem és a gyerekeimet. Mindenki külön szobában, fülhallgatóval a fején üzemelt. Barátok a lakásba be nem tehették a lábukat, ha idegen bemerészkedett, attól dührohamot kapott, még idegesítőbben viselkedett, még inkább szeparált. Sikerült elválni ( 30 év után). Jött a következő nem várt felismerés, a gyerekeim a rengeteg szeretetem ellenére is önző, rideg, érzéketlen felnőttek lettek, akik nem is értik, mi a problémám velük. Én is úgy látom, hogy fölösleges bármit is mondanom, ha egyszer nem éreznek semmit. Ez lett egy pszichopata apa öröksége. Ez a folyamat még nincs lefutva. Tanácstalanul toporgok, hogy mit kezdjek az érzéketlenségükkel, a becstelenségükkel. Egyelőre tükröt tartok, elmondom a véleményemet a viselkedésük hatásáról, mert eddig nem akartam szembesíteni őket azzal, ami engem bánt, féltem, hogy elfordulnak tőlem. Most már nem félek. Eddig mindenemet odaadtam, szeretetet, anyagiakat és csak bántást, érzéketlenséget, nemtörődömséget kaptam vissza. Most már nem pedálozok, ha kell az életerőm, törjék magukat ők. Meglátjuk jutok-e velük előbbre. Szerintem nem, de legalább engem nem tudnak tiporni pont úgy, mint az apjuk.
VálaszTörlésII. A válás után alig vártam, hogy egy érzelem gazdag kapcsolatom legyen. Találtam is egy okos, csinos, sármos férfit, aki annyit ölelt, amennyit bírt, aki állandóan csókolt, aki mindig beszélt nekem okosakat, aki végtelen elnéző volt, minden úgy volt jó, ahogy volt, én úgy beleszerettem ahogy kell. Aztán úgy gondolta, hogy jobb dolga van neki az előző feleségnél, mert az dúsgazdag, négyszer ment vissza hozzá tőlem. Én annyira extrémnek találtam ezt a helyzetet, hogy már kezdett érdekelni a személyisége. Én ilyen embert életemben nem láttam még. Meddig tud elmenni és mi ez az őrület? Amikor velem volt, jó volt, igyekeztem csak ezt figyelembe venni. , Aztán amikor az exfelesége végleg kizárta az életéből, akkor jött az érdekes fordulat, mert akkor sem bírt hűséges maradni, viszont nélkülem sem bírt létezni. Na itt már nagyon kezdtem fűrkészni a személyiségét, elkezdtem olvasni, hogy mi baja lehet és az eredménye az lett, hogy beleszaladtam egy még rosszabb pszichopatába, mint amilyen a férjem volt. Ölelt ő, csak érzés nélkül, csókolt mindig, feladat jelleggel, beszélt sok okosságot, hogy ezzel lenyűgözzön, hogy elfogadjam partneremnek, hogy beköltözhessen hozzám, hogy eltartsam, mert nem volt munkája. Amíg én dolgoztam, ő nőzött, de úgy, hogy tudjak róla, ugyanakkor tagadta is. Volt olyan hihetetlen hazugsága, amin csak röhögni lehetett. Pl. megyünk kézen fogva, ő balra fordított fejjel bámul kéjelegve egy nőt - mert szatír a lelkem - , amikor visszafordul felém, mondom neki, hogy elegem van ebből. A válasz: ő aztán nem nézett senkit, nem is tudta volna megnézni azt a nőt, mert járás közben nem tudja balra fordítani a fejét. Úgy hogy én vagyok a hülye, elege van ebből, megy ismerkedni más nőkkel azonnal, vége a kapcsolatunknak.(tipikus nárcisztikus hiszti) Na itt szakadt el a cérna, most először mondtam neki tiszta meggyőződésből, hogy mehet. Itt már tudtam, hogy pszichopata szatírral van dolgom, jobb ha megy és bármennyire szeretem, elengedem. Azóta x-alkalommal jött volna vissza, de ellenállok. Szóval, nekem van a tarsolyban 1 kolléganő, egy ex férj, egy ex pár és 2 felnőtt gyerek, akik lélektelenek. Feladatomnak érzem, hogy beszéljek a pszichopatákról a környezetemnek, hogy eszméljenek és meneküljenek tőlük jó messzire. Ne a velük való játszmázásra fecséreljük az életerőnket. Sok ismerősöm írt vissza, hogy ráismert a férjére, gyerekére, a barátjára, amikor olvasta a soraimat. Amit fontosnak tartok: bízzunk magunkban, a megérzéseinkben és sose féljünk ellentmondani.
VálaszTörlésI. Kedves Zsuzsa, én történetesen Bak vagyok és nagyon örülök ennek. Ügyes vagyok, bátor és merész, szerencsére. :-) Nem félek tőlük, az ex odáig ment, hogy azt mondta, amikor válni akartam, hogy beteg vagyok, erre én, te vagy a beteg, de akár én is lehetek, ezért hagylak most el. Ki kell vonni a szelet a vitorlájukból. Amikor megismerkedtünk és udvarolt, akkor is látszottak nagyon apró jelek, hogy nem tud elmélyülni érzelmileg a kapcsolatunkban, de ezt nem tartottam kizáró oknak, megfelelő apát láttam benne. Rendben részt vett a gyerekek neveltetésében, anyagi jómódjában, de utólag ezért nagyon megfizettem. Az elmebeteg örökségre nem gondoltam, hiszen ennyire nem is látszott akkor a személyisége. Az ex barátomat valszeg azért kaptam az égiektől, hogy sarkítsa a látásmódomat, vegyem észre mi megy körülöttem és vágjam el a béklyóimet. Meg is teszem szép sorjában. Ahogy mondod, a gyerekekkel nagyon nehéz a helyzet, de ők is pont úgy szadiznak, mint a másik 2 férfi. Viszont ők aztán igazán nem tehetnek róla, hogy ilyennek születtek. A hidegség, ridegség már csecsemő-kisgyermek korukban is látszott, csak figyelni kellett. Bármennyire is szerető anya voltam, már akkor is ők irányítottak engem, kvázi használtak a céljaikra, azt kell csinálnom, amit ők akartak. Velük nem vágom el a köldökzsinórt, adok nekik annyi életörömöt magamból, amennyivel ők életben maradnak. Ez annyi kapcsolatra elég, ami a külvilág felé megfelelő, de annyihoz kevés, hogy tönkre tegyenek. Ezt úgy tervezem, hogy a magánéletemből, a terveiből kizárom őket, mert akkor nem tudnak belepiszkítani az örömömbe. Tudjuk, mennyire irigyek a normális emberre és hogy nekik semmi sem elég, nem tudnak megelégedettek és örömtelik lenni soha, állandóan rombolják a jókedvet, jó közérzetet. Na ezt nem fogom hagyni nekik, adok nekik lehetőséget a szadizásra az együtt töltött órák idejére, de tovább nem vehetnek részt az életemben.
VálaszTörlésII. Az örömeimet elzárom előlük. Márpedig én minden apróságnak tudok örülni, szerencsére. Meg kell értenünk (nekünk!), hogy nincsenek szeretett gyermekeink, csak függelékek az életünkben, akikért viszont felelősséggel tartozunk, mert ők sem tehetnek róla, hogy ilyennek születtek. Ezt így leírni katasztrófa, de nincs mit tenni, nekünk kell változni és hozzájuk alkalmazkodni. Az én lányom is terhes, a férje is hasonlóan rideg családból való (zsák a foltját…), már előre rettegek, hogy milyen adottságú kisbaba jön a világra. Még meg sem született, de már lemondtam róla, nem lesz eszköz belőle egy újabb kegyetlen játszmához. Ha láthatom, akkor látom, ha nem, nem. Azt fogom ezzel üzenni a beteg családomnak, hogy nem tudnak bántani már semmivel sem. Másfelé fordulok. A munkám, a barátaim, a természet fontosabb lesz náluk. Előre tudom, hogy ettől is meg fognak őrülni, hogy nem tudnak tőlem elvenni semmit! Tőlem nézhetnek nyugodtan kárörvendve akárhányan, nagyon jól tudom, hogy ők a szerencsétlen gépezetek, akik szenvednek a kasznijukban szétfeszíti őket az üresség, az uralni akarás, hogy ha már olyanok nem lehetnek, akkor mi se lehessünk önmagunk. Én sajnálom azért őket. Sosem fognak érezni úgy ahogy mi, szörnyű...Gondold el, 2-3 éves szinten vannak érzelmileg. Ez az ő keresztjük. Én annyi de annyi szeretetet próbáltam adni, akár az elutasításuk ellenére is, de nem használ, lepereg róluk. A lányomat megsimogatni sem lehet, annyira elutasító, merev, hogy fogja babusgatni így a gyermekét? Istenem :-( Szóval, kedves Zsuzsa, az nagy baj, ha vesztesnek érzed magad. Ne feled, te érző vagy, ők nem. Fogadd el, sajnáld őket. Akitől kell szabadulj meg, akivel kell, tarts némi kapcsolatot, de ésszel. Tudd, hogy mennyit lehet elvárni tőlük és nem fog csalódás érni. Ezen az oldalon olvastam, hogy nekünk kell hozzájuk igazodni és ez így is van.
VálaszTörlésIII. Ahogy nagyon pejoratívan fogalmaztál: "nincs esélyünk velük szemben" hát tudod, ne is legyen, mert akkor mi is ők lennénk. Nem egy kategória vagyunk velük, erre pedig légy büszke. Nem legyőzhetetlenek, ignorálni kell őket, állandóan szembesíteni a gonoszságaikkal még akkor is, ha a világ ítél meg érte minket és meglátod, megsemmisülnek. Magadat becsüld!! Csúszómászó parazitaként próbálnak ránk akaszkodni, ha érzik, hogy komoly a veszély, mert észbekapott a gazdaállat és lerugdosta őket magáról. Innen már mi irányítunk, hogy mennyire engedjük vissza őket. Ez már a mi tűrőképességünktől, igényünktől függ. Kedves Zsuzsa, vértezd föl magad, keress más szépséget az életedben - pl. azt, hogy neked milyen szép tud lenni a lemenő nap is - és húzd meg a vonalat, hogy meddig engeded be őket az életedbe. Az unokádat is láthatod, de ne akard magadnak, mert azt megérzik és jönnek is a kicsináló üzenetek, látod. Inkább mondj le róla bármilyen nehéz is. Láttasd azt, hogy ha jönnek jó, ha nem jönnek, úgy is jó! Neked sokkal jobb lesz így az életed, legalább is szerintem. Eddig még csak a 2 férfi ördöggel viselkedtem így, de lett is eredménye. Nyugtom van, mert én döntöttem így. Én mondom meg meddig jöhetnek. Most a lányom játszmázik, tudja, hogy élek-halok a kis jövevényért, ezért gonoszkodik, tudja, hogy nem bírom. A válaszom: akkor ignorálom őt is meg a leendő unokát is, de nem hagyom a taposást. Na, most ilyet mondani egy leendő nagymamának hogy lehet, igaz? De nincs más választásom. Leírom őket érzelmileg, hogy védjem magam, ez van. És állok a világ elé, mint egy megkövült szívű anya és nagymama, de nem érdekel. Én tudom, hogy védenem kell magam, a világ nem számít. Most megosztottam Veled a gondolataimat, hátha ez segít. Nekem segít, ha elfogadom, hogy ez más helyzet, nem tudok olyan édesanya és nagymama lenni, mint amilyen nekem volt az édesanyám és a nagymamám. Hiába adnék szeretetet, nincs rá kereslet. Nem győznek le minket sosem, beteg szerencsétlenek, akiknek minden vágya, hogy egy fél pillanatig olyanok lehessenek, mint mi. Ők nem kaptak lelket a teremtőtől valamiért, mi igen. Persze, hogy beleőrülnek.
VálaszTörlésNagyon sokat lehet elvinni ezekből a gondolatokból. Hiteles, kincset érő megerősítések, erőt lehet meríteni belőlük, mindezek a manipulátorok áldozatait támogató terápiákban is kulcs fontosságúak. Köszönet értük.
VálaszTörlésKedves Sára,
Törlésolvastam a két alapkönyvet a témában (Báránybörben valamint a Kímélet nélkül - Robert D. Hare-tól), amik rendkívül nagy hatással és megvilágosító hatással voltak rám. E könyvekben említik a szerzők a PSZICHOPÁTZIA SZÜRŐLISTÁT, mint a betegség fokmérőjét. Hogyan lehet valakin ezt a vizsgálatot elvégezni, ha nem bűnöző az illető, hanem szubkriminális pszichopata (véleményem szerint) tehát tagadna bármilyen betegségre utaló jelet és magában semmi kivetni valót nem talál.
Ha nincs belátás a problémára, akkor minden kísérlet, hogy ezt a környezet tudassa az illetővel már támadásnak minősül és védekezésre, ellentámadásra készteti, akit érint. Akkor csillan fel a remény, ha manipulátor kellemetlenül kezdi érezni magát attól, hogy a másik szenved mellette, és ébredezni kezd benne, hogy a másik szemén keresztül lássa magát. Ha egy énközpontú személyiség egyéni vagy párterápiára el tudja szánni magát, mert szeretné megtartani a kapcsolatát, az elején még nehezen fogadja el, hogy ne csak a másikban keresse a hibát. Szép lassan megérkezhetnek a felismerések. Jó megélni és a terápia során részese lenni annak, hogy ilyen változás is megtörténik. A szűrőlistával való szembesítés túlságosan direkt, támadó, sértő. A manipulátort muszáj kicsit nyerni hagyni a helyzetekben, mert vesztesnek lenni számára teljes mértékben elfogadhatatlan. Nem érem el a célom, ha megsemmisíteni akarom őt. Először arra van szükség, hogy a manipulátor a másik szemén keresztül is lássa a helyzetet, ne csak a saját szempontjából, és hogy az alárendelt fél függetlenséget, erőt sugározzon magából, hogy a manipulátor ne azt lássa, hogy a másik függ tőle. Hogy ezt hogyan lehet elérni, vagy hogy sikerül-e az minden helyzetben más és más. Függ a helyzettől, az élettörténettől és egyénektől.
Törlés“A manipulátort muszáj kicsit nyerni hagyni a helyzetekben, mert vesztesnek lenni számára teljes mértékben elfogadhatatlan”
TörlésA kulcs kérdés szerintem, hogy milyen módon viszonyulunk a manipulátorhoz mikor rájöttünk “áldásos” tevékenységére. Most nem arra az esetre gondolok, amikor egy család tag vagy közeli ismerős, akitől megszoktunk bizonyos viselkedési formákat (már amelyikhez hozzá lehet szokni). Hanem arra utalok, amikor a “derült égből a villám csapás”-ként ér minket egy manipulátor mahinációja.
Nagy önfegyelmet követel az áldozat részéről, hogy ne az elégtétel a bosszú legyen a motiváló tényező. Mert végül is találhatunk pozitívumot, szeretet, megértést, kedvességet a manipulátorral szemben, ami felénk irányult felőle, de mindezen jó érzéseket aláássa az a tény, hogy sosem lehetünk biztosak abban,. hogy ezek mennyire voltak őszinték. Szeretnénk hinni, hogy nem volt minden csak eszköz a manipulátor önös érdekeinek és nem használtak minket ki "teljesen" csak picit. Én úgy gondolom, hogy a bizalom elvesztése a legmegrázóbb ezekben a történetekben. És marad az örök kétkedés. Mikor hantázik és mikor őszinte? Mikor manipulál valami önös célból? Ez minden kapcsolatot teljesen megmérgez. És egy manipulátort ez egyáltalán nem feszélyez.
Egyszerűbb, szerencsésebb ha maradt valami érzelem az áldozatban a manipulátor iránt (még ha tudja is már, hogy megvezették érzelmileg rászedték) és arra hajlandó törekedni, ahogy ön is leírta fentebb, hogy mindenki nyerjen vagy ha ez nem is jöhet össze, akkor legalább a manipulátor ne veszítsen, Szerintem nekik (manipulátoroknak) sokkal fontosabb, hogy NE VESZÍTSENEK SOHA, mint hogy mindig nyerjenek. Bizonyos értelemben teljesen másként működik az agyuk, a nagy többség számára felfoghatatlan módon.
Összegezve nagyon nehéz őket érzelem mentesen megítélni és elviselni.
De mindenképpen jó tudni nem (csak) bennünk lehet hiba, amit a manipulátor viselkedése elültet belénk. Ez mindenképpen erősebbé kell hogy tegyen minket. Kételkedőket.
Bennem is ez fogalmazódott ma meg, erről beszélgettünk és a függetlenség lett a kulcsmomentum. De mi azt vettük észre ill. én is, hogy pont a függetlenségtől őrülnek meg, gyűlölnek minket azért, mert nem tudnak a kényük kedvük szerint tiporni, mert csak ettől érezhetnék ők többnek magukat. Ezért tipornak szakadatlan, mert mindig mi nézünk ki többnek a betegagyú versengésükben, ezért még lejjebb és még lejjebb igyekeznek taszítani. És ebben is féktelenek, nem tudják hol a határ. Persze, ha sikerülne széttaposni minket, akkor azonnal keresnének más áldozatot,l fölösleges lenne a mártírság. A függetlenségünk nagyobb bevetésre sarkalja őket, ravaszabb trükköket kell bevetniük ellenünk, erősebb impulzushoz jutnak, ezért valamivel jobba a megítélésünk, mint az áldozattípusú gyengéknek, akiket végtelenül megvetnek, ők nem jelentenek kihívást. ( az amerikai pszichopata altatóorvos is csak a szép nőket tette el láb alól, a csúnya pasikat nem nyírta ki, azokra nem volt irigy) Bárhogy csűrjük-csavarjuk, csak úgy lehetünk tőlük függetlenek, ha leírjuk őket érzelmileg. A vége úgy is az, hogy a kapcsolatot meg kell szüntetni, legalább is olyan formán, ahogy nekünk igényünk lenne rá érzelmileg, úgy nem lehet működtetni. Ez a mi veszteségünk és a vesztesek nyugalmával kell újra tervezni a viszonyainkat velük. Nincs férj, nincs gyerek, nincs szerető, csak a teste van. Annyira igazságtalan, hogy szép, aranyos, kedves embereket kénytelenek vagyunk elveszejteni emiatt. A Teremtő ezt jól elszúrta, fogalmam sincs, mi célból vannak Ők, de túl sokan vannak, tele van a környezetem ilyen személyiségekkel. A fenti témához még annyit, hogy az önismeretük is döbbenetesen alulfejlett. Fényévekre vannak az igazságtól, meg sem próbáltam elmondani, hogy mennyire nem így van, annyira messziről kellene kezdeni, annyira föl kellene építeni a folyamatot. Már nincs energiám, hogy 2-3 éves korukig visszamenjünk és kezdjük elölről átvenni, hogy mi mit jelent, mit lehet,mit nem. Lehet, hogy ezt kellene csinálni, de még akkor is csak max. tanulmányaik lennének, de nem változnának alapvetően. Inkább kitérek az útjukból, éljen mindenki, ahogy jó neki, erre jutottam.
TörlésIgen, sajnos a kitérés marad legtöbbször az egyetlen lehetséges megoldás. Mindenki saját magáért felelős a kapcsolataiban. Ha a másik nem változik, akkor akinek szüksége van rá, annak lépnie kell. Érdekes kérdés, hogy vajon, miért találkozunk ezekkel a lényekkel? Mit tanítanak nekünk ők az életről, magunkról? Mi a leckénk a velük való találkozás során, amit úgy tűnik meg kell élnünk és ha akarjuk, ha nem, meg kell oldanunk ezt a feladványt. Ezekben a szélsőséges helyzetekben magunknak is kíméletlenül kell válaszokat adnunk, ha élni akarunk, nem lehet bujkálni tovább. Sok élethelyzetben könnyebben lehet megúszásra utazni. Hogyan tekintünk magunkra, hogyan értékelünk át dolgokat, ha sikerül ezeket a kapcsolatokat leépíteni az életünkből és sikerül újra önmagunkra találnunk? És mi a válaszunk magunknak akkor, ha tovább cipeljük őket? Kérdezni, kételkedni, és keresni a legtiszteletreméltóbb és legbátrabb dolog a világon! A szeretet és bölcsesség nélküli fizikai és szellemi fölénynél üresebb, és súlytalanabb dolog talán nincs is...
VálaszTörlésKedves Sára, köszönöm az elgondolkodtató választ.
Törlésgyűlöletükből, haragjukból merítik az erejüket. De a manipulátornak nem valósak az érzelmeik csak egy szerep a céljainak eléréséhez. Mivel az egója sztratoszférát nyaldossa, nem érez késztetést, hogy egyáltalán önvizsgálatot végezzen. Nincs vele semmi baj. Különben is csak a gyengék nyavalyognak saját lelkükön. Ők, manipulátorok erősek, harcosok. Elveszik, ami kell. Akitől el lehet venni az meg gyenge. Persze azt figyelmen kívül hagyják, hogy milyen áron is?
VálaszTörlésSemmiképpen sem becsületes úton. Hízelgéssel, hazudozással, alakoskodással, áskálódva, hátulról. Tisztességtelen eszközökkel. A cél szentesít minden eszközt, hogy az „elsődleges személyt”, saját magát vágyai kielégüléséhez vezesse. Mohón. Könyörtelenül. Messziről megérzi az érzelmileg kiéhezett préda állatot. Mire párszor körbe cserkészi már kész is a terv. Személyre szabottan.
Ezen lények a biztosra mennek, nem a kihívást keresik, hanem a könnyű prédát. A gepárd sem a legerősebb gnút üldözi, hanem a beteg, fiatal vagy öreg példányt. Ezért gyávák a manipulátorok, mert könnyű letarolni egy szeretetre, odafigyelésre vágyót, mint önmagába nézni és a saját magában lévő Sith harcost legyőznie.
Hogy mire tanítanak ezen lényekkel való találkozások? Szerintem arra, hogy figyeljünk egymásra. És még arra hogy beszéljünk egymással. „Embernak csak ember veheti el a baját”
Lehet, hogy ez csak egy film volt. Ámerikában volt egy erőszakoló férfi. Nőket erőszakolt meg. A nemi erőszakot alapvetően nehéz bizonyítani. Egyrészt az áldozatok egy része elhallgatja, mert szégyenérzete megakadályozza a feljelentésben, aki feljelentést tesz, kiteszi magát egy jogi herce-hurcának és lehet, hogy nem tudja bizonytani az erőszakot. Nagyon kevés ügy jut el a büntetésig. Aztán a sok áldozat összefogott és nyilvánosság előtt beszéltek a velük történtekről. A férfit ez alapján sem ítélték el, de megtudta a közvélemény ki is ő valójában.
Tehát szerintem azért tudnak a manipulátorok, pszichopaták, subkriminális pszichopaták tarolni, mert az átlag szelíd egyed mindenkiről a jót tételezi föl, ahogy az normális agyműködés esetén történne.
Olyanok ŐK, mint egy éhes farkas, a pár hetes nyuszi kölykök ketrecében. Mészárlás. A nyulaknak előbb utóbb ki kell találniuk valamit.
Hát...nekem az első tapasztaláson nagyon sok évet kellett gondolkodnom, amíg elhittem és elfogadtam, hogy van ilyen is. El nem tudtam volna képzelni, hogy pszichopaták között élhetek, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen a hétköznapi életben is. Tőlem ez annyira távol állt, mindig jó emberek vettek körül. Ilyen mintám még véletlenül sem volt, nem tudtam kik között vagyok, csak azt éreztem, hogy ez nagyon nem nekem való, nem is igaz, ami velem történik. Megelégedtem a válással, így rendeződtek a dolgaim, úgy tűnt letudtam a kórságot. Amikor belebotlottam a végtelen irigységével és harcmániájával fárasztó kolléganőbe, már ismerősebb volt a helyzet . Az i-re a pontot a volt párom tette föl, nála kezdtem el nagyon komolyan utána nézni a pszichopátiának. Sokszor ámulattal figyeltem, mint egy ufót, annyira koncentráltan hozta az összes ismérvet. Utólag megvallva ez nem volt szép tőlem, de hihetetlen volt a normálistól annyira távol álló viselkedése. Nem bántottam, nem szóltam, csak figyeltem, elemeztem, néha neki is elmondtam a meglátásomat és nagyon megdöbbent, hogy beletaláltam az ő lényegébe. Meg akartam fejteni, hogy tudjak vele bánni.
VálaszTörlésII. Amikor néha sok volt a megalázásából, akkor azért odavágtam a tutit , nem volt apelláta, bárhányszor tagadta, vagy hazudozott hülyeséget, én nem változtattam, lazán, de kitartóan kiálltam az igaz változat mellett újra és újra, végül már ő is az igaz verziót mondta, ilyenkor azért jót mosolyogtam rajta. ( n-szer tagadja, n+1-szer beismeri, milyen következetlenség már ez egy eszes manipulátortól??? ) Közelről tanulmányozni egy ilyen ördögöt, akit valamilyen okból azért szeret az ember, nagyon érdekes volt. Egy rettentő momentum is adódott a megfigyelés során, amitől elborzadtam. Ültem mellette és az arcát néztem, amint éppen egy nagyon éles késsel kettévágott egy zsömlét. Ilyen elborult, kegyetlenkedő, morbid arckifejezéseket életemben nem láttam!! Mintha valami élőlényt trancsírozott volna undorral, kegyetlenül. Vagy mintha őt vágta volna a kés, borzalmas arckifejezések ültek ki az arcára. Közben eszembe jutott, hogy a kések élezése is szakrális tevékenység volt nála, számtalanszor élezte előttem a késeket, direkt nekem szánva a mutatványt. Nekem fura volt, mert nem azzal szórakoztunk otthon, hogy állandóan a késeket élezzük, ha kell, ha nem. A konyhájának a többi funkciója egyáltalán nem érdekelte, csak a kés élezés, abban élen járt. Amikor a tv-ben éppen arról volt szó, hogy a pszichopaták a kegyetlenkedések élményétől elégülnek ki és ő mondta, hogy szereti nézi az erről szóló filmeket, én pedig már elég informált voltam az állapotáról, na akkor azért nagyon határozottan elkezdtem gondolkodni a kapcsolat végéről. Szelíd volt addig, de ki tudja…? A kapcsolat végét a szatíromániája ( ha van ilyen) hozta el, mert abban aztán végképp fékezhetetlen volt, előttem sem bírta türtőztetni magát, amit a végére nagyon meguntam.
VálaszTörlésIII. Nem tudta felmérni a válogatás nélküli testi kapcsolatok következményeit sem, én pedig nem tudhattam éppen kivel mit művel. Büszke volt magára, hogy akár óránként is harcra kész tud lenni, mégsem tudott kielégült lenni soha. Hihetetlen lények ők, emberek, de annyira távol állnak az emberségtől, hogy csuda. Érdekes, hogy most is úgy él az emlékeimben, mint egy érdekes csodabogár. Mivel az együttlétünk alatt tisztában voltam vele, hogy kivel vagyok, hogy csak ideig-óráig fog ez tartani, igyekeztem kiélvezni a kiélvezhető részt, amit a mai napig nem bánok. Nagyon intenzív élményt kaptam a sorstól, de csak nagyon rövid időre. Valamit valamiért, gondolom. Még nem tudom, hogy ez ajándék volt-e, vagy büntetés, de ahogy utólag gondolok rá, inkább ajándék. Elfogadom a helyzetet alázattal, köszönettel, berakom a vitrinbe a szép emlékeket, a rosszat törlöm és teszem a dolgom tovább még több empátiával. A jó közérzethez az nagyban hozzájárul, hogy nyíltan beszélek az élményeimről, de nem alázok vissza senkit. Általánosságban beszélgetek arról, hogy milyenek a pszichopaták, hátha a felismerés másnak is segít, úgy mint nekem segített. Nem haragszom rájuk, mert nem tehetnek róla, hogy ilyenek. A Teremtőre haragszom. Ez nagyon igazságtalan dolog.
VálaszTörlésNekem az a gondom még velük, manipulátorokkal, hogy a mai főleg profit és üzlet orientált világban pont az ilyen „szemétládákra” van szükség. Abból a szempontból, hogy megszerezni, előnyt szerezni, agyagba döngölni, megenni a másikat. Mivel az üzleti életben pénz a legfontosabb minden áron. Pszichopata – manipulátor nyelvre lefordítva, győzni mindenki felett és minden helyzetben bármi áron. Ezért egy jó manipulátort nagyon magasra vihet a „különleges” agyberendezése, ebben a világban. Ahol az érzelmek nem számítanak, sőt egyenesen hátráltató tényezőnek számítanak.
VálaszTörlésA bezsuzsa által megadott három lehetőséghez:
1. ha magam vagyok a manipulátor áldozata:
A. Rájövünk, hogy manipuláltak. Megrázkódtatás. A velünk történtek újraértékelése a manipulálás tényének birtokában. Önbecsülésünk a béka feneke alá süllyed. Hülyének érezzük magunkat, becsapottnak. Harag, utálat a manipulátor iránt. Bosszú!!! Rájövünk, hogy nem vagyunk olyan bosszúra képesek, ami árthatna a manipulátornak, mert mi másként működünk. Lenyugszunk, és ha a manipulátor békén hagy minket, megpróbálunk nem gondolni rá. Ez néha rettentően nehéz. Az igazságérzetünk nem hagy nyugodni. De végül belátjuk, hogy annyi jó, jobb ember létezik még ezeknél a „lényeknél”, akik felé kell fordulnunk és nem az energia vámpírokkal kell vesződnünk. A manipuláció fájdalmas felismerése szerintem, olyan, mint egy védőoltás, mert már legalább tudjuk, hogy léteznek ilyen emberek és legközelebb talán már nem hálózhatnak be minket.
B. Nem jövünk rá hogy egy manipuláció áldozatai lettünk. Rettentően frusztrált állapotba kerülhetünk. Értetlenül állunk a manipulátor viselkedése előtt. Magunkban keressük a hibát. Nagyon könnyen visszaeshetünk a manipulátor szorításába. Szenvedés. Lelki sérülések.
2. Egy vagy több nekem nagyon fontos, hozzám közel álló ember az „áldozat”:
Na, ezt nagyon nehéz kezelni. Mert meg kell győzni az általunk szeretett, kedvelt személyt arról, hogy teljesen félreismert valakit. A legtöbb ember csak a saját kárából tanul. Nehéz bevallani magunknak, hogy esetleg rossz emberismerők vagyunk. A manipulátorok pont ezt használják ki. Nagyon valószínű, hogy ellenünk fordulhat a féltett személy. Főleg abban az esetben, amikor ezzel a kedvelt személlyel esetleg voltak összezördüléseink. A manipulátor erre tökéletesen rájátszik, ügyesen pengeti az érzelmi húrokat.
(És természetesen van a 3. eset is, amikor mindkettő egyszerre történik).
Sára január 28.-i bejegyzése számomra megfogalmazta a lényeget: mi a leckénk a manipulátorokkal való találkozás során? Milyen válaszokat adunk magunknak, hogy sikerül továbblépnünk ezekből az élethelyzetekből vagy éppen nem és akkor mi a válasz önmagunknak. Egy mondatot szó szerint idézek, mert nekem nagyon sokat jelent:
VálaszTörlés„Kérdezni, kételkedni és keresni a legszeretetreméltóbb és legbátrabb dolog a világon!”
Ezt teszem én is, tíz éve fáradhatatlanul. Sok mindenre rájöttem, sok mindent megértettem. És büszke vagyok magamra. Megtanultam végre szeretni magam és büszkének lenni arra, aki vagyok, a morális értékeimre, a megélt életemre.És ezt teszi a mi szinte néhány hét alatt létrejött kis kommentelő közösségünk is. Köszönet minden leírt gondolatért, mert megerősítést adnak az eddig magányos vívódásunkban. A hozzászólások a manipulátor jellemrajza, felismerésük, az „áldozat”reakciója és a lehetséges megoldások körül forogtak.
De a történet szerintem kettéágazik: 1. ha magam vagyok a manipulátor áldozata
2. Egy vagy több nekem nagyon fontos, hozzám közel álló ember az „áldozat”.
(És természetesen van a 3. eset is, amikor mindkettő egyszerre történik).
A hozzászólók eddig az 1. variációt járták körül. Én a 2. (3.) esetben vagyok érintett és tanácstalan, még mindig. Elsőként van a felismerés, hogy manipulátorral állunk szemben. (Mire ide eljutunk, hogy egyáltalán tudjuk és felismerjük, ahhoz, rosszabb esetben, akár évtizedek keserves tapasztalata áll már mögöttünk.) Az én „pokoljárásom” 10 éve kezdődött. Nálam a reakció pánikszerű volt. Szinte fuldokoltam és megpróbáltam ide-oda kapkodva segítséget kérni, amennyiben megpróbáltam a környezetem figyelmét felhívni rá. Ma már tudom, teljesen rossz megoldás. Senki, de senki nem hitte el, hiszen ők egy kedves, aranyos, hízelkedő, mosolygós, készséges embert éltek meg, engem viszont megutáltak. A manipulátor pedig ezzel exponenciálisan erősödött. Ez évekig ment így. A behálózottak főleg a lányom, illetve a volt férjem. A manipulátor az exem élettársa, majd új felesége. Átugornám most azt a tíz évet, amikor tervszerűen kikészítette a szép kis családomat, álságos módon ellenem fordította a lányomat. Idegileg és fizikailag ronccsá váltam. Szabályos karanténba kerültem, nem álltak szóba velem, nem tudtam semmiről, gyűlöletük egyszerűen megbénított. Ők voltak a nagy triumvirátus, félszavakból is megértették egymást. A lányommal lehetetlen volt mindenféle kommunikáció. Azután megszületett az unokám. Éreztem, sőt tudtam, hogy a manipulátor utolsó(?) nagy dobása az lesz, hogy átveszi a nagymamaságot. Ebben lányom és volt férjem kitűnő partnernek tűntek.
És akkor, amikor már szinte élőhalott voltam, egyszer csak kaptam egy jelet, egy segítséget. Valaki, egy ismerősöm, átküldött egy linket, amit az interneten talált: a manipulátor online naplóját, ami nyilvánosan fent volt az interneten. Benne évekre visszamenőleg az összes aljasságával, sőt messze túlszárnyalva az általam feltételezetteket. Többek között kiderült, miként manipulálta és használta ki az exemet, milyen rossz a kapcsolatuk, hogy szeretőket tart és legfőbb vágya hogy elhagyja az exemet, gyalázta a lányomat és főleg engem és a családomat név szerint stb. Ott álltam, kezemben a bizonyítékkal és nem tudtam vele mit kezdeni. Mert pontosan tudtam, hogy ha feldobom a nőt, a lányom még inkább ellenem fordul. Így is történt. Nem olvasta el, hallani sem akart róla, az egyetlen kommentje az volt: „ezzel pont az ellenkezőjét érted el”. Sejtettem, hogy így fog reagálni, mert ezzel őt is támadás érte, hiszen ő ennek a nőnek mindent elhitt, imádta és elárulta érte az anyját. Saját magával kellene szembenéznie, elszámolnia, komoly önvizsgálatot tartania visszamenőleg. És ezt nem teszi meg.
Kiírta az aljasságait a netre? Elképesztő!
TörlésFolytatás: Mindez 2014 júniusában robbant ki, rövid mosolyszünet után ősszel újra összeborultak ők hárman. És itt ér véget számomra minden. Mert őrjítő és feldolgozhatatlan, ami történt és történik. Ez a nő akkora hatalommal bír, hogy ha ölne, azt is megbocsátanák neki. A volt férjem pincsikutyaként lesi minden kívánságát, a lányom pedig nem hajlandó revideálni immár 20 éve a velem kapcsolatos véleményét. Az unokám ezeknél a mérgező embereknél nő fel. És most ne mondja senki, hogy mondjak le róluk, mert itt nemcsak én vagyok érintett egy manipulátor totális háborújában, hanem a lányom is. Ő is áldozat. És vele az unokám is. (A volt férjem is, de ő engem nem érdekel, az ő felelőssége a legnagyobb a kialakult helyzetben, mert ő szabadította ránk ezt a mocskot, amennyiben összeállt vele.)
VálaszTörlésUtóirat: a manipulátor ebből a látszólag védhetetlen helyzetből zseniálisan navigált ki: beutaltatta magát a pszichiátriára, mert „összeomlott”. Most mindenki őt sajnálja. Sikerült elérnie, hogy „megbocsátottak” neki. Nos, pontosan ennek tudatában írtam egyik előző hozzászólásomban, hogy semmit, de semmit nem tehetünk ezek ellen az aljas emberek ellen.
Ezt okozza az önismeret hiánya. És hányan manipulálják az embereket, politikusok, stb.
TörlésA legszörnyűbb, hogy ha a saját szeretteink is hisznek nekik. De tényleg ilyen ostobák?
Az exemet és is meg akartam menteni egy ilyen nőtől. Az exem azt mondta, hogy lehet hogy valaki tudja milyen a másik, de hagyja. Ennyire hisznek nekik. Végül is a nász nem jött össze.
Hát igen, bele lehet tekeredni a tehetetlenségbe, az biztos. Ha a környezetünk nem annyira szenzitív, mint mi, akkor nem fogják érzékelni az anomáliákat, minket fognak hülyének nézni. Engem ez már nem érdekel. Lehet, hogy csak 1-2 ember érti meg, hogy mit mondok, de nekem ez bőven elég. Nem várok el semmit a gyerekeimtől, mert érintett a személyiségük. Kezdem feladni az alárendelt szerepkörömet és aszerint viszonyulni az emberekhez, ahogy ők viszonyulnak hozzám. Akit én nem érdeklek, az engem sem kell, hogy érdekeljen. Akinek nem én vagyok az első, az nekem sem lesz az első. Egy gondoskodó Teréz anya típusú embernek, mint én, ez akár büntetés is lehet, valszeg ezt kaptam erőpróbának. Annyi mindenben meg kellet már méretnem magam, akkor most ennek állok elébe. Csak azt tudom mondani, hogy csak addig lehet valakit taposni, ameddig hagyja magát. Még azt is megválogatom, hogy ki bánthat meg. Kizárom a köreimből a nem oda való embereket. Tudomásul veszem és elfogadom a megváltoztathatatlant, nem harcolok ellene, semmi értelme nem lenne. Sokáig nem fogok ezzel foglalkozni, most intenzív az élmény, amit át kellett vagy még mindig át kell élnem, de nem fogok belesüppedni a tehetetlen önsajnálatba. Nekem is csak egy életem van, szerencsére voltak és vannak meghatározó személyiségek az életemben, akik szilárd mércét adnak és nekem ez a legbiztosabb támaszom. A belső értékrendem. A nagymamám szokta mondani, hogy " ahol nincs, ott ne keress" - én ehhez a népi bölcsességhez tartom magam. Máshol keresek mást. Nem tudok senkinek sem tanácsot adni, csak a saját módszeremet tudom közre adni, mert ez is egy fajta út. Egy elkerülő út....(:
VálaszTörlésÚgy ám, hiányzik a finomérzékelés!! Sőt, hülyének néztek engem is,pl. a volt párom, és a volt férjem is, és javasolták, menjek el pszichológushoz, mert beteg vagyok.
TörlésA volt férjem egyszer az utcán csókolózott egy nővel, amit a saját szememmel láttam, és letagadta. És én kezeltessem magam. Igen, az önbizalmamat vette el. De nem végleg. :)
Kedves Sára, a barátaimnak írtam pár gondolatot a pszichopatákról, linkelem: http://mentalhigiene.webnode.hu/ utólagos engedelmével a stratégiákat Öntől idéztem, ha ez gondot jelent, akkor törlöm. Ha az itteni sorstársak olvasnák, nincs ellene kifogásom, de alapvetően nem szántam a nagyközönségnek az irományomat, mivel eléggé szubjektív és nélkülözi a lexikális tudást.Ebben a kis közösségben esetleg olvashatnák a jelenlévők, ha van kedvük hozzá.
VálaszTörlésA pszichopátia neurológiai vonatkozásairól szóló cikk is nagyon érdekes. Köszönet a megosztásért.
TörlésKöszönöm Rebeka, nagyon hasznos az oldalad
VálaszTörlésÖrülök, ha segít valakinek.
VálaszTörlésNekem sikerült kifogni egy pszichopata-szociopata-nárcisztikus kevert személyiségű barátnőt. Nemrég dobott egy másikért, pedig karácsonykor még dúlt a love. Amikből rájöttem utólag, hogy szociopata:
VálaszTörlésManipulált, magába bolondított, amit mondott 2 hét múlva már az ellenkezőjét állította. Vega volt, mostani pasijával húst eszik. Khrisna hívő volt, most hallani sem akar róla. Nekem írkálja viberen, hogy milyen szerelmes az új párjába, milyen jó vele a szex, minden nap húst főz neki, körbeugrálja. Nem érdekli, hogy engem esetleg ez bánthat. Kényszeres hazudozó, nem édekli mások véleménye, csak neki lehet igaza. Kifosztott, mert úgy manipulált ahogy akart (én voltam a vak), hitegetett közös jövővel és hogy szeret, erre szakítás után benyögi, hogy már 3 hónapja nem is szeret. Csicskáztatott, persze én nem éreztem annak, mert szerettem, szívesen megcsináltam mindent. Ha vitára került a sor nagy ritkán, úgy csavarta a dolgokat, hogy csak neki lehetett igaza. Mindig ment volna mindenhová (benne volt a zabszem a fenekében), nem bírt unatkozni. Mindenkiről volt véleménye, főleg negatív, még akkor is ha nem ismerte annyira. Rasszista volt. A szemedbe egy bűbáj volt, elő tudta adni magát. Erőszakra való hajlama volt. A szexben az extrém perverzió izgatta, ilyen pornókat nézett. Nem volt bújós, csókolózni sem szeretett. Sokszor hozzá sem lehetett érni. Ő volt a főnök a kapcsolatban, el se tudta képzelni, hogy megmondják neki mit csináljon. Csak olyan munkára jelentkezett, olyan munkát csinált ahol dirigálhat. Szeretett mindenkit manipulálni, eljátszani az érzelmeit. Önbizalom romboló volt, csak az volt a jó amit ő csinált. Egyik pillanatról a másikra megváltozott teljesen (azt hittem megszállták) stb.
Azt hittem szeretem, és ez valószínű igaz is volt, mert tűrtem, elfogadtam.
Most mást boldogít, még minden happy, mert ez a beetetés időszaka. Majd kijön az igazi énje.
Nekem is egy ilyen "pata" kedvesem volt. Szerencsémre talán nem ennyire erősen dominálnak benne a tünetek, de szépen mindegyik jellemző jelentkezik(zett) nála. Engem nagyon megviselt, amig nem értettem mi történik velem. Szerintem neked is segíteni fog ha az ebben a blogban leírtakat szépen végigolvasod és legalább beleláthatsz a személyiségzavarosok kusza világába.
TörlésÉn később naplót vezettem, leírtam, beazonosítottam a vele történteket. Kiirtam magamból. Ez által v alahogy felül tudtam emelkedni rajta, nem teljesen de mégis jobban vagyok már.
Most úgy állok hozzá a kedves "patám"-hoz, mint egy klinikai esethez és próbálom tanulmányozni, már amennyire még úgy ahogy kapcsolatban állunk.
Segíteni rajta (rajtuk) szerintem nem lehet.
Ajánlanék még egy jó könyvet az ide irogató-olvasóknak, amit éppen most olvasok. Aláhúzogatva a lényeget. Tulajdonképpen az egész könyvet aláhúzogathatnám.
VálaszTörlésPaul Babiak, Robert D. Hare - Kígyók öltönyben (link alant)
http://bookline.hu/product/home.action?id=124990&type=22&_v=Paul_Babiak_Robert_D_Hare_Kigyok_oltonyben_Amikor_a_pszichopatak_dolgoznak
Éa aki nem látta, annak ajánlom figyelmébe a Holtodiglan c. filmet.
https://www.youtube.com/watch?v=lUeCP-3_JF4
Kissé hálivúdi stílusban írja le a film egy pszichopata módszereit.
Akkor én is ajánlok egy könyvet:
VálaszTörléshttp://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Tuija_Valipakka_A_lelek_meggyilkolasanak_100_modja&id=105594&type=22
Amúgy jól éltünk, sok közös programunk volt, tavasszal az anyakönyvvezetőhöz is bejelentkeztünk, augusztusban lett volna az esküvőnk, de egy haláleset miatt eltoltuk őszre. A nászút viszont már megvolt szeptember végére Görögországba, így arra elmentünk mint elő nászút. Aztán úgy intézte, hogy legyen jövő tavasszal az esküvő, hisz ráérünk, meg amúgy is gyűjteni kell még rá. Én sem sürgettem, így áttettük. Hát december legvégén ki is dobott, előtte együtt karácsonyoztunk a családommal, ott is mondogatta a terveinket... Szakítás után azt írta Facebookon, hogy már fél éve nem szeretett... Mondom akkor: és a nászút meg a közös tervek? Válasz: ó, az csak egy utazás volt... és nem tervezett velem semmit. Hozzá kell tennem, hogy szexben is az extrém perverz dolgokat szerette (volna) azaz erőszak, verés, csúnya beszéd. Mondjuk ilyen pornót is nézett, nem tagadta. A sima nem volt neki elég. Szeretkezni nem tudott... nem izgatta fel semmilyen előjáték. Biszex is volt. Szóval így utólag a kórisme: Pszichopata, nárcisztikus személyiség és szociopata elemek keverednek benne. (A gyerekkora elég húzós volt, a szülei is furák voltak nekem... persze elváltak) A legdurvább az volt számomra, hogy elmondása szerint 6 éves kora óta vega volt, krishnás lett, úgy is élt mellettem. Én ettem húst, ebből voltak vitáink, hogy a jelenlétébe ne egyek húst. Az új pasijával meg húst eszik hússal... Teljes döbbenet és személyiségzavar. Már letiltottuk egymást minden csatornáról (az ő kezdeményezésére), így vagy 4 hete nem tudok semmit felőle hála az Istennek... Így könnyebb felejteni, túllépni rajta. Csak az új "áldozatot" sajnálom kicsit...
VálaszTörlésNa, a te történetedhez képest én nem szólhatok semmit sem. Még örülhetek, hogy ennyivel megúsztam a dolgot. Érdekes, hogy milyen szisztematikusan tudnak ezek a „lények” behúzni minket a bűvkörükbe.
VálaszTörlésAmíg tart a lila köd, amit ragyogó érzékkel borítanak ránk, az amúgy teljesen nyílván való manipulációt simán hagyjuk megtörténni. Mert felülírja bennünk a vészsziréna vijjogó hangját az a vágy vagy szükséglet, amit a manipulátor meglát bennünk és ki is használja azt. Én mindig azzal csaptam be magam, hogy persze, persze, nem tetszik ez meg ez a viselkedése vagy mondata, de hát ő ilyen, kicsit különc, kicsit hisztis, kicsit idegesítő. De azért megértő, kedves, bizalmas, gyámolító, dicsérő, türelmes, néha kicsit rád telepszik.
Aztán amikor áttért a „lerázási” szakaszba, megunta a helyzetet, vagy engem, vagy más izgalmas új áldozatot talált, akkor teljesen átváltozott. Én még akkor is magamba kezdtem keresni a hibákat, miközben azért nőttön-nőtt bennem valami megfogalmazhatatlan förtelmes gyanú.
Egyszer véletlenül egy cikk alapján, ami a manipulátorokról akadt a szemem elé (véletlenül???) felnyitotta a szemem. Kezdtek a kis ellentmondások értelmet nyerni. És akkor jött a megvilágosodás.
I. Hűha, a fiúkat is elérte a balsors (: , bocsi, de azt gondolnám, hogy lányban sokkal kevesebb ilyen van...Egyszer egy utazáson voltunk a psz.szatír ex-el, na amit ott művelt egy hasonszőrű lánnyal, hát senkinek sem kívánom. Még a busz el sem indult, nekik már intim viszonyuk volt, mint 2 állatias ösztönlény, úgy viselkedtek. Nekem meg nulla praktikám volt ilyesmire. A megoldás az volt, hogy oké, akkor leszarom, én utazni jöttem, imádtam a helyet, ahol voltunk, ezeket az állatokat kizártam és csak a saját élményeimmel törődtem, amiket egyébként nagyon élveztem. Engem nem kell félteni, feltalálom magam bárhol, ebben a helyzetben is otthagytam a betegagyú páromat és mentem egyedül felfedezni a helyi szépségeket, helyeket, patakokat, gyerekeket, töltekeztem jóérzéssel. Ők ketten volt az üröm, de arányaiban sokkal több lett az öröm. A kérdésemre, hogy mi volt ez, a válasz az volt, hogy nem is volt semmi, rosszul érzékeltem a dolgokat. A tanulságot levontam, elkezdtem keresni, hogy mi lehet a baja. A többi kiránduláson, utazáson ugyanezt csinálta, válogatás nélkül, kilóra gyűjtötte a nőket. Rájöttem, hogy miért szeret utazgatni, mert az összes utazást arra használja föl, hogy csábítson. Minden turista látványosság közelében sok lány-nő van, ahol ő tobzódhat. Nem fogjátok kitalálni, hogy hová szeretett volna nagyon elvinni? Hát Thaiföldre…egyből tudtam, hogy azért, mert ott rengeteg a kislányforma ázsiai lány, akikért megőrül. Ott az ő Kánaánja várta volna, tobzódhatott volna a sok kislány testrészben.
VálaszTörlésII. Az utolsó utunkra már készültem, tudtam, hogy mire számítsak, figyeltem a technikáját. Tudtam, hogy nőzni fog, de bevallom a legelső mozzanatot (első 3-4 lépést) elbambultam, nem gondoltam, hogy máris akció van, de amikor megállt és szólt, hogy nézzem jobbra a kirakatot, akkor azonnal az ellenkezőjét csináltam, balra fordultam és nem csalódtam, már egy nő állt mellettünk elbűvölve ettől a hülyétől, de még nem volt teljesen befejezve a csábítás, mert elrontottam, nekem jobbra kellett volna néznem a teljes sikerhez és újra szólt, hogy nézzem már a kirakatot jobbra. Nemet mondtam és kettejükkel néztem farkasszemet! Itt bukott meg a manipuláció. Még csináltam róla egy fényképet a 8-10 lépés körül, ahogy figyeli az ázsiai kislányokat és ezzel vége is lett számomra az utazásnak. Itt untam meg az eltelt 2 évet. Megfejtettem a viselkedését, egy pszichopata szatírral nem lehet mit kezdeni. Az egész napos út után hazajöttünk, ugrott az út, de inkább nyugodtan leszek itthon, mint egy hülyével bármilyen szép helyen. Elég lényeglátónak tartanak, de a technikáját , a jellemének a lényegét elég sokáig tartott kiismerni. Nem vagyok szomorkodós típus, így sokszor nevetve szóltam be neki, amikor láttam, hogy nőzik mellettem. Egyszer leszúrtam, hogy bírjon már magával, ezért éppen nem merte forgatni a fejét, de láttam rajta, hogy megőrül, hogy most vajon hány nőt szalaszt el a hülyeségem miatt, és én gonoszul rátettem még egy lapáttal: ecseteltem, hogy ha látná milyen csudálatos Barbi babák vannak a háta mögött hosszú combokkal, kerek popsikkal, mély dekoltázzsal, derékig érő szőke fürtökkel, stb., közben szétröhögtem magam, mert én láttam, hogy valójában milyen roggyant öregasszonyokat magasztalok az egekig, ő meg azt hihette, hogy az ő szenvedésén nevetek, ettől megkeményedetek a vonásai, olyan merev, szenvtelen lett a tekintete, mint aki éppen fontolgatja, hogy alkalom adtán láncfűrésszel daraboljon –e föl, vagy elég lesz a balta is. De ez már nagyon a kapcsolat vége felé volt, amikor én már tudtam, hogy meg vannak számlálva a percei. Érdekes eset volt. Nem is fejeztem be a tanulást. Most éppen az autistákhoz tértem vissza pár könyv erejéig, aztán az SM betegek személyiség torzulását szeretném majd megismerni. Közben pedig építgetem az új kapcsolataimat. (: Úgyhogy föl a fejjel fiúk, ez egy tanulmányút volt, ettől csak többek lettünk, tapasztaltabbak, bölcsebbek. Nem sokára jön a tavasz, jöhetnek az új élmények.
VálaszTörlésA hibákért elnézést kérek, nem néztem át a szöveget. Az ajánlott irodalmat köszönöm.
VálaszTörlésEgyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert egyre több ilyen ember van. Nevet, mert vagy egy hely ahol olvashatunk erről, olvashatjuk mások tapasztalatait, és leírhatjuk a sajátunkat.
VálaszTörlésAmióta nem jártam erre, mennyien írtatok. Nem győzöm olvasni.
Valóban ezeket az embereket az bosszantja a legjobban, ha nem függnek tőlük. Tehát, fontos feismerés, hogy ne függjünk.
Sokszor értetlenül álltam az ilyen emberek, és a szituációk előtt. Először is mindig elsuhan most már egy megérzés, vigyázz vele!! Erre hallgatni kell. nem azért mert bizalmatlanok vagyunk, hanem a lelkünk mélyéről jön az üzenet, vigyázz, csapda,- ismerd fel.
Rebeka írt a másolásról. Igen, egy kolléganőm másolni szeret. Irigy is, mert mindig más nők helyében szeretne lenni, nem tudja elviselni mások boldogságát. Inkább aláássa, de ne legyen boldog senki.
Komolyan kinyílik a bicska a zsebemben, amikor olyan összeállításban jön dolgozni, amiben én. És nem egyszer. De olyan képet vág, mintha én utánoznám őt. Ez beteges.
Valóban, ha nem is nyer, de veszíteni nem tud. Azt már nem. Akkor jön a bosszú.
Én sem tudtam először hova tenni a dolgot. Elhatároztam, kifigyelem a viselkedésüket. Követem a gondolatmenetüket. Ha a normális emberekével összehasonlítom, akkor az egész nagyon beteges.
Hát fiúk, Ti is megkaptátok a kiképzést. Egyetértek azzal, hogy az ember nem "lát", ha rátelepszik a lila köd.
VálaszTörlésNekem volt dolgom ilyen partnerrel is, és kollégnővel is. Nem is tudom melyik rosszabb.
Rebeka, bevallom, szétröhögtem magam, olyan élethűen ecsetelted az esetedet.
VálaszTörlésÉn is folytatom a tanulmányt. Volt az ex férjem, ahol én voltam az áldozat, a második exem, aki ilyen nőnek lett volna az áldozata, ( de szerintem még mindig tetszik neki), gyakorlatilag miatta ment szét a kapcsolatunk. Ő a másológép, aki mellesleg most is a kolléganőm.
Emellett, az én esetemben ez a nő ilyen, mint amit írtál a szexcentrikus partneredről.
Ez a játszma még nem ért véget. Nagyon nehéz a megfelelő helyre tenni magamat is, ezt meg kell tanulni, hogy befolyásolhatatlan legyek ilyen lények által.
Ismerős az eset, az überbrutális szexuális megalázás. Ezt is nehéz beazonosítani, mert ilyen beteges dolgokat előtte nem tapasztaltam.
Valóban, mintha két ösztönállat lenne egymásnak eresztve.
Tisztes távolságból mégsem bosszantó már, hanem szánalomra méltó.
Igen jó önismereti tréning. Én is sokat gondolkodtam azon, miért kapom ezt a sorstól? Hát mert olyan naív voltam,/vagyok, hogy fel kell már ébreszteni valaminek az álomból. Nézzem már meg, kivel állok szóba.
Rebeka, olvasom a blogodat. Nagyszerű összeállítás. Mindennel egyetértek, valóban a jó megfigyelő ezeket tapasztalja.
VálaszTörlésNos, ami feltűnő tulajdonság, hogy félelmet akarnak kelteni, ezzel is lebénítani, cselekvésképtelenné tenni az áldozatot.
Fontos tényező még az a halálos nyugalom, biztonságérzet, amit kisugároznak maguból, mert ez azt jelenti,- bármit megtehetek, olyan hülyék vagytok, hogy észre sem veszitek. Erre rájön még az elégedett mosoly, ami szinte szétfolyik az arcukon.
A "nézés": én is úgy látom, hogy a tekintetük sötét, magába húzó, kellemetlen, és valóban üres.
A mások bámulása is megfigyelhető. Szuggerálják a férfiakat, nőket, kiből mit tudnak elővarázsolni.
Fent említett nő, addig bámulja a férfiakat, amíg azok észre nem veszik. Aztán elkapja a fejét. Aztán újra bámulja, a 13 pontban leírtak tökéletesen ráillenek.
Probléma a szexualitással, az újdonság hajszolása, kéjelgés mások fájdalmában, ha féltékennyé tud tenni valakit.
De ha őt elhagyják, mert nem mindenkit tud megvezetni, összeomlik, de pár nap alatt regenerálódik, és folytatja ott ahol abbahagyta.
Bibliai szempontból ő a sátáni ember.
Jómagam is tanulmányozom mitől fejlődhetnek ki bizonyos betegségek. Anyukám Alzheimer kórban szenved. Biztos vagyok benne hogy ezek az emberek is bizonyos személyiségvonásokkal rendelkeznek.
VálaszTörlésAnyukám gyerekkorában elég hisztis volt, a nagyi elmondása szerint. Felnőtt fejjel sokan piszkálták, családtagok is. Időskorára csak romlott a helyzet, nem védte meg magát sosem, amikor meg kellett volna, ha bántották a békesség kedvéért nem szólt, pedig így sem marad meg a szeretet, mert belül dolgoznak az érzelmek.
Az embernek meg kell védeni önmagát. Sokszor nehéz, főleg akkor ha találkozik egy pszichopata félével.
Először is amíg nem ismerjük fel mi történik, kik ezek az emberek, semmi esélyünk nincs.
Én magam a Ji Kingből ( Pressing Lajos fordítása), tanultam meg belelátni a folyamatokba. Minden folyamat lebontható lépésekre. Rebeka elemzése is nagyszerű. Avatatlan szem látja ezt, nem is csoda, hogy a kínaiak vér és erőszak nélkül uralják lassan a világot.
Be sem szabadott volna őket engedni, vagy csak erősen korlátozva.
Sziasztok, rég jártam erre, de az oldal semmit nem veszített aktualitásából.(sajnos)
VálaszTörlésÖrömteli változás a lányom részéről ért, nagyon igyekszik figyelmes gyermek lenni és én ezt végtelenül sokra értékelem. Nálam a szándék mindig is többet ért, mint a produktum. A fiam távolodik, bután, majd szépen lepottyan a földre, addig hagyom repülni. (-: A volt férj normális, messziről nincs is másra lehetősége. Az exbarát az meg van őrülve - itt a tavasz -, annyira kapálózna vissza, de ellenállok, mint az acél. Annyira tipikus pszichopata, hogy a viselkedéséről, megnyilvánulásairól szemléltető filmet lehetne csinálni. Mindig fölfedezek benne új vonást. Azt meséltem, hogy masszív szatír, de arra nem gondoltam eddig, hogy ezt a tehetségét esetleg direkt gonoszkodás céljából gyakorolja akkor, amikor vele vagyok. Mert hiába zavarom(zavartam), hogy menjen nőzzön amikor nem vagyok vele, akkor sosem volt kedve hozzá, de amint velem volt, azonnal elkezdte a nőzést feltünően, bántóan és mindenképpen úgy, hogy érzékeljem. Ha véletlenül lemaradtam az akcióról, akkor tett róla, hogy eljusson a tudatomig, megjegyzést tett, vagy még direktebbül csinálta.
Most is megreklamáltam ezt a viselkedését, amire azt mondta, hogy érdekesnek találja, hogy csak én problémázok a nőzésén (polarizált volna), senki másnak nem volt ilyen baja vele. Persze, hogy volt, az exnejét nagyon kikészítette, járhatott pszichiáterhez a nyomorult. Én meg ettől a kijelentéstől nem rohantam a sarokba sírni, hogy mennyire szerencsétlen hülye lehetek én…. ehelyett mondtam neki, hogy nekem nem számít a többi, amit én tapasztalok, nekem az az igaz. Rajtam nem fog ki a vég nélküli pszichopata csűrés csavarás.(-:
Egy rakás levelet irkált, hogy kezdjük újra (százhuzadszor), de mindegyikben gondosan kerülte az általam nehezményezett viselkedését, arról nem volt hajlandó nyilatkozni, sem bocsánatot kérni a rengeteg megalázó helyzetért, amibe hozott állandóan. Már az is eszembe jutott, hogy az is örömöt okozhatott neki, hogy újra átélette velem a gonoszkodásait, újra felemlegette az összes sérelmezett helyzetet de úgy, mintha nem is történt volna ott semmi rossz. Biztos azt akarta, hogy újra és újra rossz érzésem legyen. De tévedett, már nincs fiziológiás hatása a történeteknek, így nagyon rezignáltan tudtam kötni az ebet a karóhoz. Vagy becsületesen, tisztességesen próbál viselkedni, vagy tőlem marad ott ahol van. ( ez Sára tanácsa is, hogy tartsunk ki az igaz verzió mellett, ezzel nem tudnak mit kezdeni és végül feladják)
Azért az 5 hónapnyi különlét és a rengeteg rugdosás megtette a hatását, már nem idealizálom, nem gyengülök el, tudok nagyon tárgyilagosan helyzetet elemezni – ez neki is feltűnt – és nem sajnálom, hogy ha elveszítem. (azt sajnálom, hogy ilyen) Most meg tudna fojtani egy kanál vízben, hogy hiába „küzdött” értem - pár napig írogatott, ez volt a nagy küzdelem…-, mégsem álltam kötélnek. Ennek hangot is adott, kis részét leírom szóról szóra, mert annyira tipikus átvitt értelmű körmönfont pszichopata duma. Tudni kell hozzá, hogy én nem álltam meg, élem az életemet, jól érzem magam a bőrömben, tervezem a nyaramat, amit alig várok. A nyaralási terveimről értesült, tudja, hogy mindenem a víz, nagyon sós vízben is lubickoltam már és imádtam. Ennek ismeretében ezt bírta írni az utolsó előtti levele végére: „Érezd magad jól a nyáron, de vigyázz, a Holt-tengerben nem lehet lubickolni, mert a sós víz kimarja a szemedet! – na ennek az igazi értelme az, hogy, érezd magad nagyon rosszul, marja ki a szemedet a sós víz, amiért nem lehetek ott, hogy elrontsam az örömödet! A válaszomban mosolygósan megkértem, hogy hanyagoljon a továbbiakban. (-: Gondolom ettől még őrültebb hangulatban lett, de megértette(talán), hogy nincs tovább.
VálaszTörlésKomolyan mondom kihívás figyelni a módszerét, ahogy csöpögteti a szavakat egész más kontextusban, de azért, hogy nekem rossz érzéseim legyenek tőle. Mindent azért tesz, hogy bántson, hogy elvegye az örömömet. Mennyi gyűlölet lehet benne, hogy állandóan megtorlásra készteti? Érdekes, hogy ezt a szót is csak ő használja, engem kérdezget mindig, hogy gyűlölöm-e még? Meg hogy gyűlöli az exfeleségét...hát én senkit nem gyűlölök, az kéne még. Az is eszembe jutott, hogy valójában félhet a nőktől, ezért van ez a rettenetes erős gyűlölet, eliminálási késztetés nála. De odáig nem jut el agyilag, hogy ha mindenkit kinyírt, akkor vele ki fog törődni? Mert társfüggő keményen. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a hihetetlenül ostoba hazugságai is direktek, azzal is aláz, azt jelzi vele, hogy nem érdekelsz annyira sem, hogy valami kevésbé bántót találjak ki. Borzasztó. Kicsit azért mégis sajnálom. Nem tudja magáról, hogy ilyen, vagy tudja valamennyire, de nem tud máshogy élni.
Egy módszer működött, a humor! Amikor el tudtam vonatkoztatni az előzményektől és vidám, de frappáns riposztokat kapott, akkor azt respektálta. A humor ellen nincs fegyver! (-: Viszont a becsület, a tisztesség a gyenge pontom és erre a végtelenségig rájátszott. Ez a játék éltette. Csakhogy ez hosszútávon nem annyira vicces, úgyhogy maradt a kitérés, mint egyedüli lehetséges megoldás.
Rebeka
A fent már leírt kérdések, tények miatt nem vállaltam és vállalok soha gyermeket senkivel, lassan a párkapcsolatról is lemondok.
VálaszTörlésSajnos, azt tapasztalom, kegyetlenül sok az igazi pszichopata a társadalomban, és szinte felismerhetetlenek nagyon sokáig. Azaz ahhoz, hogy felismerhetőek legyenek, kell valami olyan szituáció, amikor kibújik az álarc mögül a valódi személyiségük.Nagyon kedvesek és elbűvölőek, és megtanulták, hogyan játsszák el az érzelmek kimutatását.
Sajnos, az apám egy igazi pszichopata, aki képes volt egy kis nézeteltérés miatt 20 éves koromban, mínusz 10 fokban kirakni engem az utcára úgy, hogy semmit de semmit nem követtem el ellene, pusztán nem akartam az egyik alkoholista és elmebeteg haverjának a gyerekeire vigyázni külföldön, kiszolgáltatva.
Az őrjöngésben, porig alázó, rosszindulatú megjegyzésekben és légből kapott, majd be nem tartott ígéretek tömkelegében nőttem fel.
Folyamatos hazug ígéretek, amik le lettek tagadva az esetleges rákérdezéskor, de őrjöngve.
Mindez addig fajult, hogy rám parancsolt, sehol ne merjek megszólalni társaságban, mert egy nagy nulla, egy senki vagyok és nem érdekel senkit a véleményem, ami amúgy is "hülyeség."
Ha nem végzem el a legnehezebb egyetemet, "hülye" maradok. Amikor felvettek, megkaptam, hogy nem nézte volna ki belőlem.
A testvéremnek megjósolta, hogy hajléktalan alkoholista lesz.
Soha nem vitt fogorvoshoz, nem vett ruhát, amíg kamasz koromban nem volt munkám, egy haveromtól kaptam az albérletében talált cipőt, holott apám tele volt pénzzel, szakmájából adódóan.
Mindenkire mosolygott, aki nem volt családtag, és mindenki kedves embernek ismerte. Nem mertünk lépni... de nem is tudtunk, teljesen átmosta az agyunkat, elhittük, ostoba senkik vagyunk.
Anyám nagyon fiatalon ment hozzá, 18 évesen.
Nagyon sokszor ilyen férfiakat vonzok be, ugyanezt kapom. Manipuláció, megcsalások, hazugság, szembesítés esetén őrjöngés, lehülyézés.
Köszönöm, nem kell. Nem akarok több gonosz jellemtelen pszichopatát.
Kb, mindet el kellene zárni a társadalomtól, örökre, hogy ne tudjanak életeket tönkre tenni.
Súlyos dolgokról írsz. Azt hittem, már mindent tudok róluk, de a kommentjeiteket olvasva, újabb és újabb ajtók nyílnak fel. Szétroncsolt életek, örök vesztes érzés, és a visszamaradó hihetetlen düh, ami szintén rombol! Igen, az exem velem is elhitette, hogy semmi vagyok, mint nő nulla, mint ember nulla, már utáltam vele kilépni az utcára, mert virtuális koituszokat hajtott végre a szemével minden szembejövő nővel a jelenlétemben. A legszörnyűbb, így utólag, a nőiségemre mért kiheverhetetlen csapás volt. Miközben ő komplett impotens volt. A szex 29 éves koromban már múltidő volt. Ebből mindenféle betegségek keletkeztek, egy nőgyógyász egyszer rákérdezett és a mikor megtudta, hogy nincs szex, akkor azt mondta, hogy legszívesebben összeverné a férjemet! Én csak néztem döbbentem, hogy mi van? Azóta tudom, mi van. Végtelenül megalázó volt ez 20 éven át. Már 10 éve külön éltünk, amikor az apja temetésén újra találkoztunk. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor azt mondta, hogy milyen gusztusos kis töltött galamb ült vele szemben a szertartáson. A fenti kommentelő ébresztett rá arra, hogy az exem ezt tudatosan csinálta velem! Végig azt hittem csak szimplán aljas és tényleg velem van a baj. Nem véletlen, hogy összeállt méltó pszichopata párjával, aki, hahaha szintén a nulla libidója miatt kesereg.De ez már egy másik történet. Az enyém az, hogy egy ragyogó, fiatal, művelt és kedves nővel el tudta hitetni, hogy egy nulla. Hogy teste -lelke nem kívánja. Hogy nem vagyok elég jó, semmilyen téren. És igen, az baj, hogy olyan önértékelési zavaraim lettek, hogy elhittem. És soha többé nem mertem férfiakhoz közeledni. De kihatott a karrieremre is, a munkahelyen a hasonlók messziről megérezték, hogy tele vagyok kisebbrendűségi érzéssel és kicsináltak. Kb 55 évesen kaptam egy "őrangyalt". Egy régi ismerős a múltból, aki minden antennájával vette, hogy nagyon nagy bajban vagyok. Ő - mint utólag bevallotta - a gimnáziumban nagyon szerelmes volt belém. Amikor elmondta, hogy ő milyennek látott engem és szerinte most is ilyen vagyok, majdnem elájultam. Ő akkor elhatározta, hogy megfordítja ezt a folyamatot és bebizonyítja, hogy mennyire értékes ember és különleges nő vagyok. Sok év kellett, mire kezdtem tisztán látni magammal kapcsolatban. Most bele sem merek gondolni abba, hogy mit veszítettem azzal, hogy a volt férjem szemével láttam magam. Miről maradtam le! Szerelemről, szeretetről, társról, új gyerekekről, egy boldog életről. Őrjítő a düh, hogy egy aljas ember elveheti a másik komplett életét! Rosszabb, mintha fizikálisan megölt volna. És a mai napig folytatja, éli világát, immáron erős párost alkotva egy másik pszichopatával és bekebelezve a lányunkat és unokánkat. Fogalma sincs minderről, soha nem akart meghallgatni, belém fojtotta a szót vagy nem adott alkalmat a dolgok kibeszélésére. Érdekelne, vajon ő hogy látja magát? Tényleg tökéletesen elégedett magával, fogalma sincs róla, milyen aljas volt egész életében, milyen fájdalmat okozott?
VálaszTörlésVannak itt sérelmek, életnyi sérelmek. Szeretet nélküli szülővel nem tudom mit tudtam volna kezdeni, el sem tudom képzelni, borzasztó lehetett. Szerencsére ilyen mélységű defektusok nem értek, dühös sem vagyok senkire. Mindig megvizsgálom a dolgok jó és rossz oldalát, ez segít középen maradni. A volt férjemet én választottam, mert helyes, csinos, okos, művelt férfi volt. Az igaz, hogy nem a nekem optimális családmodell voltunk, de lehet, hogy ebben volt neki is valami igaza. A barátainkkal nem mehettünk soha sehová, de utólag amiket hallottam, hogy milyen kapcsolatok alakultak ki a baráti társaságon belül, nem is bántam, hogy mi kimaradtunk ebből. Szóval az éremnek 2 oldala van. Az ex barátom aki annyira dilis, azért adta a rajongási felületet, amit csak megköszönhetek, ennyire nem élveztem egy férfi társaságát sem, mint az övét, igaz önként kell megválnom tőle a pszichopatasága okán és ez nagy erőpróba, de ez is a valamit valamiért kategória. A gyerekeimért nekem is harcolnom kell, elfogadóbbnak kell lennem, ők ilyenek és én akartam őket, tehát az a dolgom, hogy ilyennek szeressem őket amilyenek, ez is komoly feladat, de értük szívesen megteszek bármit. Én is változom egyfolytában velük együtt, ez így igazságos. Semmit nem kapok ingyen, mindenért nagyon megdolgozom, de szeretek megdolgozni z eredményeimért. Így aztán annyi szépség és öröm vesz körül, mert észre tudom venni, magamévá tudom tenni a legapróbb jó élményt is. Örömforrást pedig majdnem mindenben lehet találni. A rossz is jó valamire. Nem jó, ha túlsajnáljuk magunkat. Más lehet, hogy még rosszabb kölülmények közül verekedte föl magát a megelégedett életig. Sosem értékelem le magam, vagy sajnálom magamat. Sosem érdekelt, hogy aki ártott nekem, az tudatában van-e ennek. Nem tartom számon, hogy ki mit vétett ellenem. Ez nem fontos. Én mit tettem az életemért, ez a fontos. Megyek előre. Aki akar, jöhet utánam, ha nem tetszik, akkor mehet amerre ő akar. Ettől a lendülettől és hozzáállástól a gonoszok is meghátrálnak, de leginkább követnek, kell nekik az energiám. Jó tisztában lenni ezzel és ügyesen gazdálkodni magammal, hogy jutassak is magamból az ilyeneknek de ne is érjen veszteség miattuk. Tele vagyok életkedvvel, szórom kétkézzel mindefelé. :-) Örülök az itteni közös beszélgetésnek is, remélem a kibeszélés mindenkinek segít újúlt erővel továbblépni.:-) A társadalmi -világ- méretű pszichopata térnyerés pedig nagyon bonyolult, rengeteg mindenkit kellene elzárni...ehhez pedig kicsik vagyunk, ezért talán jobb nem belegondolni. Szép napot nekünk! :-)
VálaszTörlésNévtelennek: http://cms.mentalhigiene.webnode.hu/a9-pszichopata-szulo/
VálaszTörlés....annyira próbálom megérteni a működésüket, néha olyanok, mint a gyerekek, néha mint a kutyák, egyet azért nagyon nem értek. Mindig tudják, hogy mikor mennyi gonoszságot adagoljanak úgy, hogy ezt csak a célszemély értse, érezze. A perverz lélektani játékukhoz kifinomult érzék szükséges, hogy pontosan érzékelhessék a másik (bármilyen) érzelmi állapotát. Érzéketleneknek mondjuk őket, miközben a mi érzelmi reakcióinkat profin detektálják, kezelik, manipulálják. Nagyon is tisztában vannak az érzéseink természetével, előre tudják, hogy hogyan fogjuk érezni magunkat a viselkedésük miatt. Profi érzelmi manipulátorok, akik nagyon érzékenyen reagálnak az érzéseinkre. Másképpen nem is tudnák irányítani az érzéseinket. Akkor hogy van ez? Érző, vagy nem érző lények ők?
VálaszTörlésSzia Rebeka!
VálaszTörlésÉrzékelnek, de nem éreznek...még...
Jó, hogy beindult a beszélgetés újra. Tanácsra van szükségem.
Már fentebb írtam többször egy kolléganőmről, aki nem csak a férfiak meghódításával, és "talpnyalással" előre jutással foglalkozik, hanem régóta észrevettem, hogy figyel engem, (lehet hogy más nőket is bosszant), persze azt hiszi nem veszem észre. Tavaly vettem észre, hogy az öltözködésben lenyúlja a stílusomat, színösszeállításokat, amit magam kreáltam. Amikor meglátom "magamat" szembejönni, elönti a fejemet a vér. Több kedvenc cuccom már nem is szívesen veszem fel, mert pár nap múlva a szemét ugyanabban feszít. De az a szín nem is áll jól neki, tök más külsőre mint én.
Mi a fenét hordjak már??
Gondoltam elkezdem utánozni, hátha beugrik neki valami, ( érezzen), ha mindig olyan szerkóban jelenek meg amiben ő. De nem leszek ugyanilyen idióta? :D
Mi a megoldás szerintetek?
Szerintem ez az egész gyerekes. Ki, mit hord, ki kit utánoz. A nők között ez pszichopátia vagy arra való hajlam nélkül is gyakori jelenség. Végül is a divat nem más, mint utánzás. A divattervezők és a kereskedők legnagyobb örömére. Nagyon, nagyon kevesen vannak azok, akik kirívóan egyedien öltözködnek, ők általában másban is kitűnnek. Persze értem én, hogy az adott esetben más is rejtőzhet a másolás mögött. De , ha valóban egy pszichopata vagy manipulátor az illető, akkor a legkisebb baj az, hogy utánozza az öltözködési stílusodat. Akkor, ha rád kattant, nem ereszt. És hidd el, ha tényleg ki akar csinálni, kifog. Ha eldurvul a helyzet, azt tanácsolom, lépj tovább, keress más munkahelyet. Még fiatal vagy, teheted. Én tudom, miről beszélek. Az utolsó 10 évben 2 ragadozó tette pokollá az életemet a munkahelyen. Már nem akartam ugrálni, mert közel volt a nyugdíj, pedig kellett volna. Soha nem késő. Ahogy Sára írta, a legjobb kitérni, különben rámész.
VálaszTörlésZsuzsa, nagyon igazad van abban, hogy akinek egyedi a stílusa, az másban is kitűnik. A külsőt lehet utánozni, de a belsőt nem. Ez van akinek bosszantó, mert irigységet vált ki belőle. Az irigy ember sohasem akar megdolgozni a céljaiért, inkább mást is elgáncsol ha teheti.
VálaszTörlésÉppen ma gondolkodtam el azon, hogy mért vonzok be ilyen embereket? valószínű tudatt alatt kész vagyok belemenni a játékukba, és észre sem veszem.
Olyan családban nőttem fel, ahol nem talákoztam abnormális emberekkel. A volt férjem alkoholista volt, meg akartam menteni. A volt élettársam játékfüggő volt egy darabig, és a piát is szereti, de nagyon sok jó tulajdonsága van, ezért maradtam vele, de mellette sem tudtam kiteljesedni, önmagam lenni.
A mostani barátom, bár nem élünk együtt, mert távolabb lakik tőlem, pánikbeteg. Vele szuper jó lenne, de egész életében a félelmeivel harcolt.
És akkor rendre bejönnek a képbe a hasonló nők is.
Ki vagyok én? Függő? Harcos? Megmentő, vagy áldozat? Valami biztos nem stimmel nálam, mert más azonnal lelépne, és keresne egy egészséges, épelméjű embert maga mellé.
:)
Közben megérkezett a válasz a kérdésemre: a pszichopaták kiváló pszichológusok! - a fenébe, még szerencse, hogy kemény fából faragtak engem is és helyén van az eszem. Profin riposztozok ha kell, semmilyen sunyi alattomos húzás nem marad észrevétlen előttem és ha kell szembe is mondom. A lényeg: a lényeget sosem szabad szem elől veszíteni, legyen bármilyen csűrés-csavarás körülötte.
VálaszTörlésNévtelen és a kolléganő...hát azért ez nem annyira egyszerű probléma, mint amilyenek leírva kinéz. Meg tudja keseríteni a mindennapokat, ha egy hülye túlzásba viszi a parazitálást. Márpedig az utánzás rendesen pszichopata parazitizmus, ugye? Figyelj ide, csak Tőled függ, hogy hogyan érzed magad. Gondolkozzunk együtt! (-: Van egy nyomorult szerencsétlen kolléganőd, aki kullog utánad, nem akar lemaradni, utánoz mint egy majom, betegesen, csak mert nincs önálló gondolata, nem kreatív, szorong a lemaradástól, irigy a másik midenére. Be van zárva magába, egyedüli boldogulási útja az, ha másolja a külvilágot, szóban, viselkedésben, arckifejezésben, főzésben, öltözködésben, stb. mert betegesen hajhássza a sikert, a dícséretet, az elismerést, lehetőleg többje legyen mindenől, mint másnak. Az én kolléganőm is ilyen szerencsétlen. Annyira szánom, amikor látom, hogy vergődik, mert pl. sütök valami kitalált sütit és ő még nem tromfolta le, mert nem tudja a receptet. Lehet, hogy magától jobbat csinálna, de akkor is azt akarja csinálni pontosan amit én, illetve abból indul ki és attól persze az övé ezért meg azért sokkal jobb lesz. Én már nem mondok neki semmit. A legutolsó tőrdöfés szegénynek az, hogy nagymama leszek (-:, na ezt nem sikerül utánoznia, bele is fog betegedni a szerencsétlen. Én meg direkt beviszem bemutatni a vásárolt babaruhát, ennyi gonoszság bővek kijár az irigy, akaratos, önző némberének! (-: A lelki része számodra a fontosabb, erre kérsz tanácsot: Te mész elől, ő kullog utánad, ez nem elég a lelki békédhez? Bármit magára húzhat, nyomorultul fogja érezni magát benne, sosem lesz elégedett, mert nem tudja mi a következő lépés, mert azt csak te tudod. Ne tulajdoníts neki ekkora figyelmet. Persze én is össze vagyok zárva a kolléganővel, de az én gondolataim szárnyalnak, neki nincs helye benne, sok más mindennel vagyok elfoglalva, a munkahelyről rohanok máshová, más munkákra, családomhoz, szervezem az életemet, egyáltalán semmi hely nincs benne a kolléganőnek. Ott pénzt kapok, fizetnek a jelenlétemért. Belefér egy ilyen szánalmas szerencsétlen tolerálása, mert egyébként szorgalmas. Tudod mire a legirigyebb, a humorérzékemre, a vidámságomra. Ezek a paraziták ezért képesek csúszni-mászni. Mind azt mondja, hogy nagyon szeret nevetni…na ja de az nem jut el az agyukig, hogy ha folyamatosan megbántanak, akkor ki a szarnak lesz kedve velük nevetgélni…ők mint valami szolgáltatást követelnek részt maguknak a mi jókedvünkből. Én már ettől is függetlenítettem magam és akkor nevetek, amikor akarok, ha ott van, örüljön, ha nincs az sem érdekel. Szóval függetlenítsd magad mindenkitől. Te vagy a fontos, Te jól érzed-e magad a csini ruhádban, mindig csak ez érdekeljen. Hidd el, ettől összetöpörödik, legyen rajta bármilyen ruha…Tőled függ az ő tombolása vagy zsugorodása, mindig mondjuk!!!! Ők nem fognak változni sosem.
Nagyon köszönöm a válaszokat! :)
VálaszTörlésTe már gyakorlottabb vagy nálam Rebeka, mert én még csak a felismerésnél tartok, innen már át kellene ültetni a gyakorlatba mindent. Igen, nekem leállt a felismerésnél a tudományom.
Ez a kolléganőm, mindennek ellenére próbálja fenntartani azt a látszatot, hogy az arcán ez az üzenet, "én boldogabb vagyok mint te", ezt mindenki látja, mert másoknál is beszédtéma a személyiség zavara. Ő mindig mosolyog, ezer foggal, és amikor kinyitok egy ajtót, mert mennen kell valahová, és pont ő jön be ratja, szinte agyonnyomja az embert a felvett mosolyával, ami már védjegyként ráégett az arcára, és érdekes, hogy hiába mosolyog nem tudja senki viszonozni.
Egyszer kipróbáltam, úgy mosolyogtam rá, mint ő, már alig bírtam, mire abbahagyta, és úgy lehervadt mint a haldokló virág. Soha nem felejtem el a megdöbbent arcát.
Nagyon sokat segítetek, mindent írjatok le. Igen az igaz hogy én legyek a legfontosabb, de még mindig rohadtul zavar ez a némber. :)
Valószínű ez is egy folyamat, közben én is fejlődök, közben szenvedek, de meg fogom tanulni a leckét. Egyébként köszönet jár neki érte, mert gyosabban fejlődök mint ő, kreatívkodok ezerrel. :)
Persze neki az a lényeg hogy lehúzzon, de tartja keményen a szintjét, és meg haladok előre. Valóban az ilyen kemény emberek ösztönzőleg hatnak, de ők maguk sosem fejlődtek, ez ráillik bármelyikre akivel valaha is találkoztam.
És igazad van Rebeka, ők sosem változnak. Azért nehéz meccsek ezek.
Sokaknak van ilyen problémájuk, és nagyon jó, hogy Sára elkészítette ezt a blogot, és itt mindenki leírhatja a tapasztalatát, tanulhat, és segítséget is kaphat, mert fontos az önismeret, és hogy kőkemény önbizalma legyen az embernek, amit nem rombolhat le egy irigykedő ember sem.
Az is eszembe jutott, hogy a neveltetésem is közrejátszik abban hogy ilyen bénázós lettem.
VálaszTörlésNagyon tekintélyelvűnek nevelhettek, mert mire felnőttem, azt vettem észre, hogy még a hülyéknek is engedelmeskedek. Legyél szófogadó és jó kislány, ne bánts meg senkit, közben meg én lettem a favágótuskó, lábtörlő.
Ennek eredménye is volt, egész gyerekkoromban lázadtam. Nem is véletlen.
Ezt a tanult tehetetlenséget a szüleimnél láttam, amikor hazajöttek, szidták a főnöket, a rokonokat, mert ugyanezt csinálták velük, de nem mertek kiállni magukért. A megőrzött békességnek ára van, a folyamatos nyelés, és lenyomás anyámnál mentális zavarba ment át, Alzheimer kórós kett, állítom 50-60 évet így leélni, nem is vezethet máshova.
Kóros önbizalomhiányom lett, önértékelési zavar, és
Még az is eszembe jutott, hogy a férfiak állandóan betegesen féltékenynek mondtak, és hogy menjek el pszichológushoz, ezt minden partnerem mondta. Persze, mert egy idő után látták, hogy átlátom a hülyeségeiket, amíg nem láttam, addig nem volt gond.
VálaszTörlésAz nem féltékenység, amikor hülyének néznek, és jól látom mi folyik. Ezt felismertem Rebeka exének viselkedéséből.
Egyébként már volt rá példa, hogy a szerelmem mást vett el, de úgy tudtam belém szerelmes. Nem volt hiszti, cirkusz, tudomásul vettem. El tudom fogadni, ha a párom szerelmes lesz másba, csak legyen ebben őszinte, az új nője meg nem szemétkedjen miután megkapta, és ne akarjon féltékennyé tenni, mert akkor ő féltékeny, nem én.
Egyszer még le is teszteltem magam. Addig mondogatták, hogy féltékeny vagyok, és menjek el az összeesküvés elméleteimmel inkább pszichológushoz, hogy beiratkoztam egy levelező pszichológia tanfolyamra, ahol kiderült, hogy jól látom a dolgokat, nyugodtan hallgassak az érzéseimre, akkor is ha nincs bizonyíték mert manipulálnak, és a dolgozataim mind 5-ösre sikerültek. :)
VálaszTörlésPont a "féltékenység" témaköréhez kaptam némi tudásanyagot a minap, ezért a webnodos oldalamat is kiegészítettem vele. Ma lesz Friderikusszal egy műsor, valami korábbi valóságsó hőssel. A műsort annak idején nem néztem, csak évekkel később - amikor engem is érintett a dolog - kaptam föl a fejem arra, hogy szerepelt benne egy pszichopata bájgúnár aki szintén nőbolond szatír. Kicsit utána olvastam: ennek a szatírnak a menyasszonyát az átlagnál féltékenyebbnek véli a fiú apja, mivel még azt sem tolerálja, ha a pasi más nőket néz meg az utcán. Ugye milyen egyszerű bagatellizálás ez? Pedig mennyire nem erről van szó! Ez a betegagyú folyamatosan, gátlás nélkül nőzik, mindenkit leszólít, bárkivel szexel, illetve kényszeresen keresi az alkalmat a szexre, mert egy napot is nehezen bír ki nélküle. Pont mint az én exem, akit ha egy hétre magára marad, akkor rohan más nők ágyába. Az utcán - mint a kutyák - ráizgulnak minden nőre, kislányra, öregasszonyra, szakadt lotyóra, bárkire és mindezt mellettem, a szemem láttára, vonszolva engem is a kiszemelt nő után, annyira eszüket veszi a vágy egy újabb gyors kielégülésre, egy újabb örömérzésre. Hiába vagyok mellette, elmegy az esze ilyenkor.(mindig, mindenhol) Ez nem féltékenység, hanem elhatárolódás az embertelen - állati - viselkedéstől. Ilyen "embernek" nem való párkapcsolat. Fából nem lesz vaskarika. A másik, szeresd magad annyira, hogy Te legyél az első szempont mindenben! Én eljutottam oda, hogy nem vagyok hajlandó arra érdemtelen emberek alá menni. Nem harcolok ellenük, de nem is hajlok meg előttük. Névtelen, az én szüleim, nagyszüleim végtelenül tiszta, alázatos emberek voltak, a példájukból az égett belém, hogy tisztességesnek, becsületesnek kell lenni! Aki nem ilyen, az nem ér föl hozzám, annak nem kell megfelelnem, arra csak felületesen kell figyelnem, max. el kell viselnem. Ez ad akkora önbizalmat és tartást, amitől nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Nem kell harcolnod senkivel, jobban figyelj magadra és IGNORÁLJ Névtelenke! Tanulj meg figyelmen kívül hagyni méltatlan embereket. Szard le a vigyort a némbered arcán, mit érdekel ez téged? Szelídülj meg, sajnáld azt a hülyét és ne harcolj vele. Békélj meg azzal, hogy van egy ilyen szerencsétlen, légy adakozó, hagyd hogy másoljon, ne idegesítsen a dolog, légy jószívű vele. Magadat tedd rendbe, enyhülj meg, lazíts, értékeld át a helyzet fontosságát, szeresd magad ennyire. Vagy még beszélgessünk róla többet. :)
VálaszTörlésDe ebben mennyire igazad van Rebeka, hogy a család a tisztességre, becsületre nevelte az embert. Mennyire így volt nálunk is, és amikor tini lettem és szerelmes, valahogy elvittek az események, és nem "láttam" hogy milyen alacsony nívójú emberrel álltam szóba, és őt fel akartam hozni a saját erkölcsi szintünkre, de ő pedig lefelé húzott, hála istennek csak érzelmileg, és nem tettekben nyilatkozott ez meg. Én viszont elvesztettem a tartásomat.
VálaszTörlésMagyarul, párszor aláválasztottam, ezáltal bajba kerültem. Az ember se maga alá, se maga fölé ne válasszon partnert, viszont maga mellé társat igen. És együtt fejlődni és tanulni jó egymástól.
De a saját nívót lejjebb vinni tilos!!
Ignorálok én, de lassan megy. :) Az érzelmi hordalék még meg van, pont ettől próbálok szabadulni, remélem mielőbb menni fog, és megtapasztalom újra az érzelmektől való felszabadulás érzését.
"Kicsit utána olvastam: ennek a szatírnak a menyasszonyát az átlagnál féltékenyebbnek véli a fiú apja, mivel még azt sem tolerálja, ha a pasi más nőket néz meg az utcán. Ugye milyen egyszerű bagatellizálás ez? "
Az. Sok mindent féltékenységnek állítanak be, ami nem az.
Szerintem is nagyon jó kibeszélni ezeket a dolgokat, nagyon sokat lehet tanulni egymástól. A megoldásra kell koncentrálni, és ha megvan, azt átvinni a gyakorlatba, ettől fog eldőlni az eset kimenetele.
Érdekes, velem mostanában fordul elő gyakran, hogy lazán és gyorsan elengedek kevésbé fontos negatív töltetű dolgokat. Egyszerűen nem érdekel tovább. Biztos a korral jár, mert én sem voltam mindig ilyen laza, de örülök a változásnak. :) Tudod mi is segít? Ha épp ellenkező érzelmi töltettel gondolsz a zavaró dologra, mint amilyen tőled eddig megszokott volt. Próbáld ki! :-) Másol, na és? - nem érdekes. Elgondolod a jó dolgaidat, amik sokkal fontosabbak ennél, ill. csak ezek fontosak.Vigyorog, na és? - nem érdekes. Az érdekes, hogy mitől érzem jól magam és nem az, amitől nem. Ennyi egészséges önzéssel helyre tudod tenni magad. Én pl. állandóan a nekem tetsző dolgokkal foglalkozom, igaz én mindent szeretek, még dolgozni is, nekem még ez is örömet okoz, mint annyi minden más. Azt szeretem, amit éppen csinálok. Ma pl. egy csomót nevettem sodró jókedvemben a nevezett kolléganővel, a gonoszságaival bajlódjon Ő. Arra azért figyelek, hogy méltatlan, becstelen helyzetbe ne kerüljek, ezért ha túlspirázza a tisztességtelenséget, akkor azért odacsördítek verbálisan egy ejnyét, csak a tisztánlátás végett. :) Azért azon jót nevettem, amikor írtad Névtelen, hogy visszavigyorogtál a szélesszájúra és a végén ő nem bírta tovább. Látod, ezt is humorral oldottad meg, tetszett. :) Innen már csak egy lépés és az egész kollektívát elszórakoztathatod a kötelező "szarul vagyok de vigyorgok mint egy idióta" kínszmájliddal. Akár szélesszájúnak is bemutathatod a legújabb hivatali hóbortodat. :) :-) Nevess rajta, karikírozd, és elszáll az ereje. Nem tudom segítek-e a gondolataim megosztásával, de egyebet nem tudok felajánlani. :-)
VálaszTörlésIgen, segítesz, csak bátran oszd meg. :)
VálaszTörlésMa éppen mással vagyok elfoglalva, anyukám beteg, Alzheimer kórja van, és kórházban van pár hónapja. Ma áttették egy olyan szobába, ahol rajta kívül hat haldokló van. Na, ezt kaptam, kaptuk. Persze nívón aluli az ellátás, de amit kértem, azt cseszegetésnak vették, holott csak a munkájukat kellene végezni. Kevés a pénz? Nem ezen múlik.
Szóval, az egészségügyben is vannak pszichopaták. Láttátok volna milyen élvezettel dolgoztam ma, és közben figyelték mennyire fáj nekem ez. Szegény anyu nem tudja mi van, észre sem veszi hogy máshol van.
A hangnem, a stílus, a hanyagság, olyan ordenáré, és nem tud az ember semmit tenni. Persze vannak nagyon rendesek is köztük, le a kalappal, és köszönet érte. Na de a többi?!
Sajnos ezek a dolgok nagyon lehúznak. Na most ehhez hogy vágjak jó pofát?
Persze nem mutattam ki, hogy vérzik a szívem.
Érdekes hogy a pszichopaták szinte élvezik hogy ha másoknak fájdalmat okozhatnak. :( Szinte kielégülnek tőle.
Valami fordítva működik bennük.
Szegény...igazán sajnállak az édesanyád betegsége, szomorú helyzete miatt. Természetes, hogy nincs kedved nevetgélni. Nem túl jó helyzet, ha ilyen állapotban még ellenséges a közeg is, ahol töltöd a napjaidat. Próbálj csak magadra figyelni és ne törődj a gáncsoskodókkal. Ennek egy módja, ha visszafogod a velük való érintkezést a lehető legminimálisabb szintre. Csak néhány infót ossz meg velük, így talán idővel leszoknak rólad. A legjobbakat kívánom nektek!
TörlésLányok, a fentieket olvasva + saját tapasztalat alapján úgy gondolom,hogy rengeteget foglalkozunk velük. Miközben karakánul riposztozunk, szélesen visszavigyorgunk, úgy teszünk mintha ignorálnánk őket, mindeközben valójában velük foglalkozunk, rajtuk agyalunk és rágódunk és frusztrálódunk. Kit akarunk becsapni? Magunkat? Mert őket nem fogjuk, az tuti. Ebben a játszmában rossz színészek lehetünk csak, Mert magunk ellen játszunk. Pontosan azért, mert mi nem ilyenek vagyunk. Én biztosan nem fogom egy ilyen típusú ember manírjait felvenni azért, hogy valahogy visszavágjak. Nem fogok úgy viselkedni, amiért a másikat megvetem. Ez a személyiségem megerőszakolása lenne. És nem is vezetne sehova. Mert otthon akkor is ő járna a gondolataimban, azon agyalnék, m i legyen a következő lépés, miképp vághatnék vissza. Vagyis továbbra is vele foglalkoznék. Neeem! Meg kell szabadulni ettől a nyomasztó tehertől, mert felemészt. Akkor is, ha eljátsszuk, hogy nem.
VálaszTörlésÉn a kitérés két módszerét preferálom: a radikálisat: felállni, elmenni, soha vissza nem nézni. Delete. A másik , hogy hozzám hasonló tiszta emberek társaságát keresem. Kevesen vannak, akiket beengedek az életembe és az otthonomba. Mindig is a minőséget tartottam fontosnak a mennyiség helyett. Olyan emberek ők, akikkel egy „(lélek) húron pendülünk” és sok minden más is közös bennünk. Hihetetlen megerősítést ad, szemben a harc negatív erejével. Építs védőbástyát magad köré pozitív, őszinte, jóindulatú emberekből!
Szia Zsuzsa, milyen érdekes, hogy mennyire másképp élünk meg dolgokat. pl. azt mondod, hogy „Miközben karakánul riposztozunk, szélesen visszavigyorgunk, úgy teszünk mintha ignorálnánk őket, mindeközben valójában velük foglalkozunk, rajtuk agyalunk és rágódunk és frusztrálódunk. Kit akarunk becsapni? Magunkat?” – ez a többesszám tuti nem rám vonatkozik , mert pl. engem egyáltalán nem frusztrál a velük való kapcsolat, nem csapom be magam, nem játszok el semmit. Ha teszek valamit azt őszintén teszem és nem megjátszásból, a megismerés-elfogadás nálam nem görcsös agyalás, a beszélgetés pedig nem rágódás, vagy pl. az ignorálás: Őket, mint ártó személyeket igen, a tudást róluk nem, stb. nagyon másképp látjuk a világot, de ez természetes.
VálaszTörlésPersze, hogy foglalkozok a másságukkal, mivel ismeretlenek a számomra, viszont együtt kell élni velük, pl. munkahelyen, családban, stb. úgy, hogy közben a környezet se sérüljön. Nekem ez kihívást jelent, megoldandó feladatot, nem dugom a fejem a földbe és el sem futok a probléma elől és ezt még ráadásul szívesen is teszem. Nem hogy felemésztene a dolog, épp ellenkezőleg. Ettől csak tapasztaltabb leszek, pont úgy mint pl. más népek gasztronómiáját megismerve, kipróbálva. Ha közben másokkal – hozzám hasonló értékrendűekkel- is megbeszélhetem a tapasztalataimat, az megerősít, mindenképpen pozitívan élem meg az eszmecseréket. A kibeszélés a pszichopaták mumusa és nem a saját magunk becsapása sztem, én nagyon szívesen diskurálok ilyesmiről bárkivel.
Azt mondod: „Meg kell szabadulni ettől a nyomasztó tehertől, mert felemészt. Akkor is, ha eljátsszuk, hogy nem.” – ezzel ellentétben én pont hogy megismerni, megérteni szeretném a működésüket. Ettől még a saját mércém nem változik. Védőbástyára sincs szükségem, mert én magam vagyok az. :)
Nem játszom el, hogy jól érzem magam, ha nem így van, viszont teszek érte, hogy jól érezzem magam, ami általában sikerül is. ( Nyilván látja az ember már az ismeretség legelején, hogy ha valami nagyon nem stimmel, viszont az érdekesség, vagy bármi más miatt tovább marad, de nem azért mert tehetetlen, vagy mert kiszolgáltatott, hanem mert képesnek érzi magát egy számára ismeretlen, érdekes helyzetben maradni azért, mert a józan paraszti eszével felmérte, hogy mennyi fér bele, mikor kell kiszállni.)
Az elengedés más tészta, azt alázattal megteszi az ember, mert kénytelen megtenni. Ez okozhat szomorúságot, mint ahogy szomorú vagyok, amikor meglátogatom az édesanyám sírját a temetőben, vagy eltemetem magamban a pszichopata exemet, de ez egyáltalán nem nyomasztó, nem emészt föl, nem frusztrál, ez békés szomorúság, megköszönve azt, ami addig adatott és továbblépve a mindennapok örömei felé. Ez az élet rendje, ez ellen nem harcol az ember, legalább is én így tartom. A humor, karíkírozás pedig nem visszavágás, csak egy eszköz, lehetőség, amivel el lehet venni a dolgok élét, ha szükséges.
Abban teljesen igazad van, hogy egy határozott jellem nem fogja feladni magát azért, hogy visszavágjon, ez komoly formában itt sem merült föl. De játszani szabad, sőt kell is! sztem legalább is :)
Szerintem nem visszavágásról van szó sokszor, nem is bosszúról, hanem ordít az igazság bennünk, amiről nem lehet nem tudomást venni.
VálaszTörlésTudomásul kell venni, hogy ilyen jellemű emberek is léteznek. Én félelmemben először menekültem tőlük. Tehát menekültem a félelmeim elől. A tudás, az ismeret, és a tapasztalat lerántja a leplet.
Tegnap a nővérek meghazudtoltak. Az főorvost is megvezették. Tanú, bizonyíték nincs. Persze sok rendes is van, ezt mindig elismerem. Na de aki nem rendes az nem fog változni. 18 nővér csoportmunkában dolgozik. Sokszor azt se tudják mit csinál a másik. Nem fogják egymást felnyomni a kedvemért. És semmi nem fog változni. Elkerülni lehetetlen őket, kiszállni nem tudok, mert látogatom az anyukámat. Hiába tombol bennem az igazság, a józan paraszti ész azt kívánja, hogy húzódjak a háttérbe, hallgassak és figyeljek.
Ebben a felállásban soha nem leszek nyertes, csak vesztes,-ők ezt szeretnék-, de nem is az a célom. 1:18 arányban. Az is butaság, ha nyertes-vesztes helyezésben tudok csak gondolkodni. Persze először vesztes az ember, így indul a dolog.
Az ilyen embereket nagyon ki kell ismerni, mivel valamennyi időt egy légtérben vagyunk naponta.
Úgy gondolom, ha valóban azt látják, hogy nem omoltam össze, akkor nem tudnak mit lépni.
Mindenhol ez van az egészségügyben. Én és a tesóm is tesszük a dolgunkat, hiába hisztizünk és hiába csinálunk jelenetet, nem fog változni semmi. Hacsak nem ők hibáznak.
Emlékszem, amikor a barátnőm találkozoztt egy pszichopatával, hamar lefogyott, de nem csak a szerelemtől. Soha nem találkozott ilyennel. És amíg meg nem fejtettük a személyiségét közösen, addig nem volt szabadulása tőle.
Mára már rég elfelejtette. Semmit nem érez iránta, akkor sem ha összefutnak.
Azt hiszem, ha valami már nem érint meg érzelmileg bennünket, azon már túlvagyunk. Megoldottuk a leckét. csak legyünk utána tudatosak, mert könnyen belefuthatunk ugyanabba...
Szerintem minden hozzászólásban van valami használható, amit ki kell próbálni. Mindig azt kell tenni, amit a helyzet megkíván.
VálaszTörlésAz biztos, hogy amitől félek és nem merek ránézni sem, az bennem dolgozik majd tovább. Érzem, és meg akarok tőle szabadulni. Kielemzem, tanulmányozok, tanácsot kérek, kipróbálok, stb...
Sziasztok!
VálaszTörlésNem rég találtam rá erre a remek oldalra, ugyanis én is megtapasztaltam a manipulátorok jelenlétét az életemben. Az írásaitok nagyon sok erőt adott nekem, ahhoz hogy ne érezzem rosszul magam és hogy többet tudjak róluk.
Nekem a kapcsolatomat a párommal akarta szétválasztani egy ilyen nő személy, akinek van 2 gyermeke az egyik a páromtól a másik meg a szeretőjétől van, akivel együtt él. Mindenféle hazugságokat mondott páromról, hogy hűtlen hozzám, és amikor én nem vagyok vele akkor éppen együtt vannak...stb. persze nem hittem neki, mert a faluban mindenki ismeri őt, unokatesóm régebbről. Saját gyereke is utálja, mert folyamatosan hazudozott neki is és ma már ott tartunk hogy lemondott a gyerekről, most nálunk lakik mert nem akart gyerektartást fizetni, a párom pedig a válásuk után minden hónapban csengette neki. Na szép anya az ilyen, az egészben az a legszörnyűbb hogy a gyerekek életét teszi tönkre. Ha mondjuk elmegy A-hoz B-t szidja, ha elmegy B-hez A-t szidja, ha elmegy C-hez, A-t és B-t pocskondiázza. Elhiteti a gyerekekkel hogy súlyos betegek és még orvosi papírt is képes szerezni, miközben makk egészséges mind a kettő, könnyű, mert nem kell dolgoznia, a gyerekekre hivatkozik, hogy ápolni kell őket, miközben megy pasizni össze-vissza. Párjával is állandóan veszekednek többször kint volt náluk a rendőrség, de csak együtt vannak. Persze mindenki szar szemét, csak ő a tökéletes. Semmit nem vett a fiának karácsonykor, születésnapjára és még mi vagyunk a szemetek, mert felneveljük szeretetben, békességben. Ez nagyon bánt engem. Nem tudom, hogyan oldjam meg ezt a helyzetet vagy hogyan kezeljem ezt a nőt. Szerencsére nem beszélek vele, anno írt egy levelet amiben fenyegetőzött, de nem reagáltam rá és nem is akarok. Mi tanácsoltok?
Helló, költözz másik faluba, jó messzire! :) Nagyon rá vagy kattanva a rosszra, nem jó ez így, rajtad a fizikai távolság segítene elsősorban, legalább is nekem ez jött le a soraidból elsőre. Ha ezt meg mered és tudod lépni, akkor nyert ügyed van. Ezt a nőt nem kell kezelned sehogy, nem érdemli meg a figyelmedet. Laikusként nekem ez jött le a soraidból, de itt jó helyen vagy, van szakember is, akit kérdezhetsz! ;-)
VálaszTörlésNekem az a véleményem, hogy nem érdemel ennyi figyelmet ez a kedves hölgy. Nem szabad belemenni a játszmáiba. Nem rossz ötlet a költözés, ha kivitelezhető.
VálaszTörlésSziasztok! Új, napi élményem, azonnal megosztom: nem fogjátok elhinni, de ez a szerencsétlen betegagyú időnként még mindig próbálkozik, én meg 1-2 levélig hagyom és figyelek. Mikre rá nem jövök közben? Csak az a célja a szadistájának, hogy megkaparintson, bármi áron, annyira kellenék neki, mint egy falat kenyér, ezért képes megalázkodni, összehordani hetet-havat. És hogy mire kellenék én annyira sürgősen? Ezek az ő árulkodó szavai: szerinte minden vele töltött perc kínszenvedés volt a számomra, - hja, az kéne még, szóval titkon ezt szeretted volna mindig elérni, kispajtás? (max. bosszúságot okozott, de emiatt röpült is) Vlad Tepes példája ugrott be azonnal, aki szintén a kínzás rabja volt. Még a dutyiba is beszállították neki a kisállatokat, hogy kínozhassa őket. Nagyon érdekes ez, úgy kell ezeknek a másik kínzása, mint normálisnak a friss levegő. Ezért (is) társfüggők ezek, erre csak most eszméltem rá, mert csak valakivel tudják ezeket átélni, egyedül nincs kínzás és ebbe beledöglenek. Eddig a társfüggőségen csak az anyagi lenyúlást, kihasználást, parazitálást értettem, de ennél sokkal fontosabb nekik a kínzás átélése, amihez egy társ a legideálisabb alany. Az én idióta pszichopatám annyira toporzékol már, vergődik, mint a partra vetett hal, megőrül, hogy végre hozzájusson az őt éltető kínzásaihoz. Én viszont kicsit sem bánom, hogy vergődik, sőt, örömmel figyelem. Ennyi elégtétel minimum kijár. Minél messzebb kerülök tőle, annál triviálisabb az egész viselkedése, nem okos, nem ravasz, bugyuta, idióta, átlátszó, gyermeteg. Nem igaz az, hogy nem lehet észrevenni őket, nagyon is árulkodó a viselkedésük. A kezdeti fennhéjázástól eljutottunk a szánalmas csúszás-mászásig, ugye-ugye.
VálaszTörlésA valóságshow szereplőt is megnéztem a tv-ben, nekem a legfontosabb infó az lett, hogy a napjait az „emberek”, vagyis inkább a nők bámulásával tölti. Igen, egy szatír ezt csinálja, csak ebben leli örömét. Az én exem detto ilyen. Semmi más nem köti le, csak a kéjelgés. Persze azért legyen egy fix társa is, hogy a kínzásait is rendre megejthesse, mert levegőt azért venni kell. (-: Hát…nagy az Isten állatkerje
Rebeka ismerős soraid ráillenek az én ismerőseimre is.
VálaszTörlésA volt férjem, aki múmiává aszalódott, mert nincs játszótársa.
Az exem nem talál partnert.
A barátnőm exe, csont sovánnyá fogyott, iszik, mert nincs kit kínozni, évek után közeledne hozzá!!! Hát persze.
A kolléganőm, aki veszetten sasol mit veszek fel, figyeli hogy viselkedek, betegesen másol másokat is, valamit mindenképp el akar lopni, ami nincs neki.
De szerintem én vagyok a kedvence. Vannak még újdonságok a tarsolyomban. Nem mondom hogy bosszút állok, pedig megérdemelné, csak az nekem túl sok energia. Soha, de soha semmit nem tudhat meg, mert lemásol. Nagyon betegnek tartom, ha valaki el akarja lopni mások személyiségét, pasiját, étrendjét, öltözködését. Ez a liba erre utazik, azt hiszi, akkor majd neki is jut valami, amire vágyik, csakhogy ez nem működik így. Mindannyian mások vagyunk, és a recept személyes, vagyis mindenki alkossa meg önmagát.
Felháborító, amikor valaki annyira üres, hogy másokkal akarja megtölteni magát. Nem úgy kell megújulni hogy magamra veszem azt amit más talál ki, mert van saját ötlete.
Én pedig megtévesztem. Ez a jussa, ezt váltotta ki belőlem. Ha másokat akarunk utánozni az anyagilag is megterhelő, sőt, lehet hogy nem is áll jól. Igaz, ez a nőszemély azt ölti magára, ami másoknak jól áll, neki nem. Na így jó sokáig keresgélhet.
Először sajnáltam ezeket az embereket, de ma már nem. Nem érdemlik meg. Olyanok mint egy horrorfilm szereplői. Ha más megszereti őket, azzal sem tudnak mit kezdeni. Amikor az ember azt hinné vége a rémálomnak, életre kel a gonosz énjük, hogy igenis: KÍNOZZON. lelki terror, így hívják. Ez élteti őket.
Én gyanítom hogy ilyennek születtek. Mindenesetre ez egy irigy és féltékeny személyiségtípus, nincs erre gyógyír.
Belülről marja a lelket.
Ez a bámulás dolog nemcsak a férfi verzióra igaz hanem a nőre is. Ez a kolléganő, a szemével meg.... a férfiakat. Én még nem ismertem hasonlót.
Addig bámul valakit, amíg észre nem veszi, akkor azonnal elkapja a fejét. Ezzel foglalkozik, de 30 éve!!! Mondom, ilyennek született. És csak ez van ráírva a fejére, ez dől belülről belőle. Ezt sugározza ki, és be is veszik sokan. Közben olyan ártatlan bocitekintete van, hogy el sem hinnék milyen, szóval a megtévesztés nagymestere.
Ha valaki szenved miatta, fürdik, kéjeleg a boldogságban. Iszonyú magabiztos lesz, hogy igen bejött. Szó szerint szétfolyik az arcán a kaján mosoly. De mivel ismerem a folyamatot, máshogy reagálok, mint várná, ezzel nehéz mit kezdeni. Mondjuk csak egyféleképpen képesek gondolkodni, a saját nézőpontjukból. Ezért aki jobban figyel, simán észreveszi a trükkjeiket.
Névtelen Cindur :)
Folyt...
VálaszTörlésValóban a folyamatos kéjelgés itt is megfigyelhető. Csak ez a szerep van a porondon. Ezzel telik az élete. Ha mégsem jön össze, akkor lelohad, összeroskad. Nem veszik észre, ez a halála.
És ha nincs is fix társa, kell valaki, akin bosszút állhat, mindegy hogy ki az, férfi, vagy nő. A kínzás a lényeg, mert attól töltődik fel.
Nos mivel mondhatom hogy jól megismertem ezt a típust, bármikor felismerem. És tudjátok mit? Vannak sokan!
Az jó trükk, hogy szemétkednek és úgy teszek mintha nem vettem volna észre. Biztos gondolják, hogy ez hülye. :DD
Cindur
"Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk."
VálaszTörlésCarlos Ruiz Zafón
Üdv:Cindur
Sziasztok
VálaszTörlésSzeretnek velemenyeket,ezert leirom ide a tortenetemet.( nincs ekezet,elnezest)
37 eves no vagyok, Kulfoldre mentem ferjhez,egy aranyos kedves,segitokesz,igazi uriember tipusu ferfihoz. Eskuvo utan jott a felismeres valami nem stimmel. Veszekedest kezdemenyezett barmibol,aztan ugy orditott mint allat,kergetozott ha elmenekultem elole,bezarkoztam,addig fenyegetett hogy betori az ajtot ,ha nem nyitom ki,amig engedtem neki.
Aztan persze jottek a sirva,terdelve kert bocsanatok,a soha tobbet stb.
A kisgyermekemmel folyton elole szaladgaltunk,menekultunk.( a gyermek az nem az ove.) Mindig elhittem amit igert,mert az ordibalasok vegere mindig meggyozott,hogy en kezdtem,en voltam a hibas.
Minel gyengebb voltam,elgyengultem sirtam,o annal erosebb lett.
Es a hazudozasok szemtol szembe, stb.
Mar 6 eve elunk egyutt,ebbol 2 even keresztul vissza vett a viselkedesebol, mert elszerettem volna hagyni. Erezte ,latta ,tudta.
Raadasul masik orszagba kapott munkat,evente csak 4-5 alkalommal lattuk egymast.
Miota nagy fonok lett belole,mintha megbolondult volna.Allandoan hatalmi harc folyik koztunk, leakar gyozni minden aron.
A kisgyermekembol idokozbe tinedzser lett, es most mar vele is kezdi a kotozkodest,stb. Szoval pokol az eletunk,felnunk kell tole hogy mikor robban,ne szoljunk egy rossz szot sem stb
A gond az hogy nem engedett soha dolgozni vagy barmit tanulni,most mar tudom hogy azert tette ,nehogy eltudjam hagyni.
A szociopata szo alatt megtalaltam az osszes ra jellemzo dolgot.
elszeretnem hagyni, de olyan nehez egyedul baratok csalad nelkul,egy kulfoldi orszagban ujra kezdeni.Nem tudom honnan szedjem az erot hozza.
Idokozben autoimun betegseget allapitottak meg nalam.Es tobb kisebb kellemetlen betegseget,ami miatt nem vallalhatok el barmilyen munkat.
Szo szerint mellette betegedtem meg.
Most azt allitja hogy tudja van valami baj az agyaval,es hajlando parterapiara menni,pszichologus stb.
Szerintetek van ra remeny hogy valaki megvaltozik?segithet a terapia?
Elore is Koszonom a kommenteket.
Semmi remény nincs rá. Mentsd, ami menthető, még tudsz új életet kezdeni.37 évesen még találsz új párt magadnak. Én tudom, miről beszélek. Ráment egy életem egy pszichopatára. Ne reménykedj! Merj ugorni!
VálaszTörlésA betegséged is az állandó "elnyomástól" van... Nem szabad hagyni, hogy a gyerekeddel is ezt csinálja!!!
VálaszTörlésBezsuzsa röviden fogalmaz, ugorj egy nagyot! Ott van melletted a a gyereked, nem vagy egyedül.
Magadat is vedd nagyító alá. Mennyire függsz tőle, van-e érzelmi függőséged, vagy anyagi függőséged tőle. SZERETED, vagy csak ragaszkodsz, vagy félsz az egyedülléttől?
Tegyél fel sok kérdést magadnak, és válaszold is meg.
Így akarsz élni, vagy nem?
Szia Kedves 37 éves, ha eltaláltál eddig a fórumig, akkor már van valami sejtésed a megoldásról, azt hiszem. (-; Ahogy a többiek mondták, állj talpra egyedül. Eddig is egyedül voltál, csak egy parazitával a nyakadban, aki szívta az erődet. Sokkal könnyebb lesz egyedül, csak határozd el magad fejben. Ha egy ilyen pszichopatát kibírtál, akkor saját magaddal csak elbírsz békében, ehhez nem kell semmilyen plusz erő. Bőven elég annyi, amennyivel rendelkezel, csak azt gondolod, hogy nem. Sokkal több erőd van, mint egy olyan embernek, akinek nem kellett nehezített életet élnie. Élj a fiadnak és magadnak. Én megpróbálnám egyedül, az biztos. Nekem első lenne a fiam érdeke. Szégyellném magam, ha a fiamnak miattam kellene ilyen beteg elme mellett élnie. Az én tömény tapasztalatom kvázi az én úri passzióm eredménye, a családom, barátaim, ismerőseim kimaradtak belőle, mert az én pszichopatám már az ismeretség elejétől "érdekes" volt, benne volt a levegőben a kapcsolat viszonylagossága. Sérülés mentes, felelősségteljes, vállalható, érzelmi kapcsolatot nem lehet velük tervezni. Ne hidd el egy szavát sem. Ügyes vagy és erős, önálló nő egy remek gyermekkel, tiétek az élet, kezdd el élni. (-: u.i.: mindenhol mindenkor egyedül vagy, legyen bármennyi barátod, rokonod. Eddig is így volt ez, csak nem tudatosult benned, mert egy parazita az ellenkezőjét sulykolta beléd keményen, hogy ezzel a saját nélkülözhetetlenségét biztosítsa. Pedig nem ér semmit nélküled. Te viszont 100 %-os lennél nélküle. Sok sikert a kolonc nélküli életedhez!
VálaszTörlésRebeka, respekt ezért a bejegyzésért! Tökéletesen megfogalmaztad a lényeget!
TörlésSziasztok, Szeretnék leírni egy történetet egy kapcsolatomról, másfél év volt. Lehet véleményeket kérni ?
VálaszTörlésIgen!
VálaszTörlésÜdv, Cindur
szeretnék tanácsot kérni : a közvetlen szomszédom miatt, aki a többi lakóval is konfliktusban áll,alapvetően gonosz ,idős korára szenilis,agresszív környezetére veszélyes személy !Hová lehet fordulni segítségért?Klinikai eset,már tettlegességre is ragadtatta magát!
VálaszTörlésKedves Kérdező!
TörlésEzekben az esetekben sajnos a rendőrök jogosultak közbe avatkozni, azonban csak akkor teszik, ha testi sértésre kerül sor. Ha esetleg a szomszéd hölgynek vannak rokonai, gondozói, hozzátartozói, akikkel fel lehet venni a kapcsolatot, érdemes feltérképezni a terepet, és velük konzultálni.
Szükség lehet pszichiátert felkeresni, a gyógyszeres kezelés sok esetben használ, ehhez azonban pontosabb diagnózis szükséges.
Az időskori szenilitás mellett, egyéb mentális zavarok is okozhatják az agresszivitást. Ha valaki nem hajlandó orvoshoz fordulni, csak akkor kötelezhető kényszergyógykezelésre, ha megfelelő pszichiátriai vagy orvosi javaslat indokolja. A vizsgálatra azonban mindenképpen el kell jutnia, és ha egy roham alkalmával például mentőket hívnak, saját akarata ellenére nem lehet kórházi kezelésnek alávetni a beteget. Ez sajnos más hasonló esetekben is sok nehézséget okoz.
Gonosz,agresszív,közveszélyes, idős,szenilis szomszéd ellen,aki az egész közösségnek árt,mi a teendő?Sürgős választ várunk,hogy hová lehet fordulni?
VálaszTörlésKedves Marcsi!
TörlésAz Ön esetében is hasonló lehetőségeket tudok javasolni, mint az Ön előtt közvetlenül kérdező esetében!
ETS
Sziasztok,
VálaszTörlésHosszas kereses utan talaltam ra erre a forumra, egyaltalan nem gondolva arra, hogy nem az autistak, hanem a pszichopatak cimszo alatt kell keresnem a megoldast.
A mult heten nyitotta fel a szememet az orvos baratnom, hogy egy autista sosem aggressziv. Igy jott a gondolat, hogy eljussak a verbalis eroszaktol eddig.
Hasonlo a szituaciom, mint a fentebb leirtak, de vannak olyan vonasok, amikre szerencsere nem ismerek ra a baratomban, ilyen pl a nőzés. Ahhoz o tul introvertalt.
Az en tortenetem a kovetkezo, 8 eve vagyunk egyutt, 6 evek elunk kulfoldon. A csaladja figyelmeztetett, hogy milyen! De hat en 23 eves leven ugy gondoltam, hogy majd megvaltom a vilagot. Akkoriban semmi masra nem vagytam, mint egy emberre, akinek 'kellek' es nem nekem kell eltartanom. Raadasul nagyon okos. Hat, termeszetesen rettegtem az elejetol kezdve, hogy mikor hiv, hogy egyaltalan felhiv, de mindig keresett, csak epp akkor, amikor kedve tartotta. 3 honap utan volt egy 'baleset', kifolyt a tej a foldre es akkora panikot csinalt, hogy utana budos lesz a padlo feltorles utan, hogy csak neztem. Persze nem akartam figyelembe venni.
Fel ev utan volt, hogy egy hetig bunko volt velem, masokkal viszont azonnal normalis hangnemben tudott beszelni, ha mondjuk felhivtak epp akkor.
Az egyertelmu volt szamara, hogy vele koltozom ki. Fel evig nem talaltam munkat, tehat el kellett tartania. Aztan kibujt a szog a zsakbol, hogy o azert uvolt velem folyamatosan, mert nem keresek annyi penzt, amennyit o elvarna. Folyt kov
Aztan elkezdtem dolgozni, de toredeket tudtam osszeszedni es az is kozos szamlara ment... Mindent elnyelt. Elozo evben tudtam elerni (7 ev utan!), hogy sajat bankszamlam van. Kileptetett a munkahelyemrol most is, hogy kozos ceget csinaljunk, de egyelore nincs kesz, igy megint nem dolgozom...
VálaszTörlésElzar a baratoktol erre-arra hivatkozva, van, akivel nem beszelhetek, mert nem tudta szóban legyozni, amikor vitat provokokalt vele. Amikor itthon van csak uvolt es nem beszelhetek senkivel (nem hallathatom a hangomat). A legszebb szava hozzam, hogy önző kva, jol kitervelted, hogy tonkretegyél.
Lenne lehetosegem hazamenni, de hasonlo anyukatol menekultem el onnan az elso lehetosegre, igy oda nem szivesen mennék vissza, raadasul tudom, hogy nem tudnek annyit keresni, hogy a megszokott eletszinvonalamat tudjam tartani egy alberletben.
Ebben az evben 2x pakoltam ossze a cuccaimat es hordtam at a baratnomhoz, de sosem tudtunk elszakadni egymastol. Legutobb ongyilkossaggal zsarolt es elo is keszitette a gyogyszereket. Azt mondja, hogy mar nem tudja elorol kezdeni massal, mert tonkretettem ot.
A legfobb baja velem allitasa szerint, hogy nem vagyok onallo, nem keresek sok penzt, itt kell laknia, ahol mar 4,5 eve lakunk, mert en nem engedtem, hogy elkoltozzunk (ez nem igaz), valamint, hogy en onzo vagyok es nincsenek sajat otleteim, gondolataim. Teszem hozza, hogy ez szinten nem igaz, mert amint sajat gondolatot kozlok, uvolt nyalcsorogva es voros lesz a feje. Szivja a fogat kozben es rangatja a kezeit. (Ezert gondoltam eloszor, hogy esetleg autista, mert egeszseges ember ilyet nem csinal.)
Egyszer megrazott, volt hogy ugy megfogta a karomat, hogy nyom maradt utana. Egy par hete lekopott es ra par hetre a nadragjaval megsuhintott. Rettentoen aggressziv es azt allitja, hogy mindenrol en tehetek.
1,5 evig jartam terapiara miatta, mert azt hittem, hogy velem van a baj, de szerencsere nem. Viszont nehez elhinni, ha minden nap beleuvoltik a fejembe, hogy semmire nem vagyok jo, logikatlanul gondolkodom, akaratgyilkos hulye kva vagyok, aki szivesseget tenne a vilagnak, ha meghalna stb, hogy megis normalis, egeszseges ember vagyok mèg.
Elegem van ebbol, de egyelore ugy tunik nincs kiut. 3 eve kertem segitseget a testveretol es annak baratnojetol, de most juniusban egy veletlen folytan kiderult, hogy soha nem is akartak segiteni az uj, altalam kivalasztott munkakorbe elkezdeni dolgozni, csak hitegettek, en meg szepen elhittem. Az meg mindig nem derult ki, hogy a baratom hatasara nem segitettek (6 kulonbozo ember szerint benne a keze) vagy csak ugy altalaban derrogalt nekik.
Az biztos, hogy erre a viselkedesre nincs megoldas es szinte biztos, hogy valamilyen szinten pszichopata vagy esetleg valami mas? Gyereket nem akarok tole, meg akarok szabadulni tole, de egyelore nem tudom, hogy hogyan tudom kivitelezni a fent leirtak miatt. Koszonom, hogy leirhattam es ha valakinek esetleg van valami otlete, azt nagyon szivesen veszem. JG
Sziasztok!
VálaszTörlésVéletlenül bukkantam rátok. Hasonló cipőben járok én is mint ti. Az előző kapcsolatom tönkrement,nem értettem miért, a mostani is széthullott pár hónapja, nem értettem miért.Az asszony oldaláról én voltam okolva mindenért, szakítási okoknak olyan dolgokat vágott a fejemhez hogy 6 évvel ezelőtt háromszor szólt,és mégsem vittem ki a szemetet. Aztán nagyjából másfél hónapja jött az igazán nagy pofon, rádöbbentem hogy ugyanúgy játszódott le az előző kapcsolatom is,mint a mostani.Mindenért én voltam a hibás,én nem tudtam megváltozni (soha nem volt közölve milyen irányban).Aztán kezdtem el kotorászni a neten hogy mi a franc lehet ez, hogy kétszer lépek ugyanabba a ....ba.Csak ugye itt felípítettem egy házat,amiben gyakorlatilag semmi sem az enyém.Ez pedig sajnos az én hibám,nem kellett volna úgy aláírni a hitelszerződést hogy semmi jogom a fizetésen kívül. Mivel még nem sikerült elköltöznöm, nap mint nap szívja a vérem,okol,büntet. Próbálom neki finoman adagolni hogy itt egyedül vele van a gond,de hát az a hülye aki ezt megpróbálja.Érdekes mód,amikor ellene fordítom a saját fegyverét, és a mocskolódó emailjeire annyit válaszolok hogy neked van igazad mint mindig,akkor 1-2 napra lenyugszik.Annyi értelem és logika nem szorult bele hogy észrevegye hogy gyakorlatilag leszrom mit beszél." Hülyére rá kell hagyni".Sajnos azzal is tisztában vagyok hogy egyedül a " súlyproblémája" miatt nem csalt meg eddig.Amúgy már régen megtette volna ezt is,mint az előző ex. 7 évig mondtam neki egyfolytában hogy nem gond ez a súly,így szerettem meg,nekem nincs gondom vele.Mégsem volt képes felfogni. Amikor rájöttem hogy mi a probléma, szaladtam a szüleihez hogy nem olyan egyszerű ez a szakítás mint ahogy fest...persze a szülei egyszerű emberek, fel sem fogták hogy egy szellemi toprongyot neveltek,aki sorban fogja tönkretenni mások életét, ő pedig egyedül fog maradni,mert képtelen felfogni hogy ő sem tökéletes,benne is vannak hibák.Az apja letudta annyival hogy ha lesz valakije,akkor lesz,ha meg nem,akkor nem...nem fogtam fel hogy ezt a gondot hogy lehet ennyivel letudni,aztán rájöttem hogy ennél nagyobb hülyeséget nem is rudtam volna csinálni hogy a szüleihez megyek,hisz az anyja dettó ugyanez,após is menekül tőle, nálunk dolgozik állandóan a kertben,ahelyett hogy a sajátját csinálná....mondjuk ez annyira nem mókás dolog,mivel hétközben fél 4kor kelek,este hatra érek haza,hétvégén szeretnék aludni.Ezt persze nem lehet úgy hogy após már hatkor zörög az ablakon hogy ne aludjak,mert munka van.Én vagyok a legnagyobb ellenség ha aludni merek.Az asszony is szándékosan zörög ha aludnék.Mert ugye ha akarná,lehetne csendben is csinálni a dolgokat.Már ha érdekelné őt hogy a másik fáradt.
A hitelről a nevem nem fogja eltüntetni, mivel neki ahhoz nincs köze,fizethetem én az ügyvédet. Ma közóltem vele burkoltan hogy ilyen élet fog rá várni és 50 évesen egyedül lesz...erre azt a válasut kaptam amit vártam, az a rohadt projekció, én leszek egyedül még 50 évesen is��. Sajnos tisztában vagyok vele hogy a nevelésem miatt fogok ki mindig ilyeneket, de legalább már tudom mi a baj...hogy kettőn áll a vásár...vagyis ennél a betegségnél a nárcisztikuson...
Sajnos a csicskáztatása még mindig megy, ezer történetet tudnék mesélni erről,de itt szerintem mindenki képben van ezzel kapcsolatban.
Sajnos egy helyen dolgozunk,voltam olyan hülye hogy felvetettem, aztán most olyanbdolgokat veszek észre,hogy fordítja azokat az embereket ellenem, akik hozzá közelebb állnak.Gyakorlatilag ezek az emberek már úgy néznek rám mint a véres rongyra.
A legszívesebben felpofoznám,de van bennem annyi tartás hogy nem süllyedek le a szintjére.
Mondjuk ő kb 3 alkalommal jött nekem, negyedikre már nem próbálta meg. Már akkor gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak, csak mivel a szerelem vak....
Szia, van jo ugyveded? Kerj tole segitseget mindenkepp, h mi ilyenkor a teendo, es szerintem kezdj el masik allast keresni de surgosen. De o ne tudjon rola. Ne hass a lelkere, ne beszelj vele, ha nem muszaj, csak nyugtazz le mindent. Aztan, ha az ugy ed tudott vmi hasznalhato tanacsot adni es talaltal masik munkat is, akk csendben lepj le. Ezekkel az emberekkel nem lehet beszelni. En is ilyen helyzetben vagyok. Kb az is az en szamlamra van irva, ha aznap leall a metro.
TörlésAz meg egyaltalan nem igaz, hogy nem talalnal magadnak megfelelo partnert. A kerdes inkabb az, hogy mersz-e kezdeni barkivel is ezutan. az ilyet messzirol kerulni kell. JG
Sziasztok! A tegnapi válaszom valamiért nem került fel az oldalra,pedig elméletileg elment.
VálaszTörlésÜgyvédem van,annyit mondott hogy nagyon szépen meg lett csavarva a hitelszerződés, semmi jogom nincs semmihez,csak ahhoz hogy dolgozhattam mint a hülye,az összes fizetésem beleölhettem más házába,tulajdonom nincs,szóval csak azt vihetem el,amit odavittem.pereskedhetnék az elvégzett munkáimért,de ugye az meg kétesélyes..
Az állásomat nem nagyon akarnám itthagyni,szeretem a munkám.Én hülye szeretném megérteni mit miért csinál,de ezeket tényleg csak akkor lehet ha teljesen olyanná vállik az ember,mint amilyenek ők.Nekik ez a hülye viselkedés természetes.Pedig nekik is csak néha el kéne gondolkodni hogy mit is művelnek...nem fér a fejembe...de ismerős ez a "minden a másik hibája"...ez is idegesítő számomra.
Tudom én is hogy találnék magamnak mást,de most már nem nagyon van bennem akarás.Félek hogy két hülye zsinórban való kifogása után a harmadik is ilyen lenne....ráadásul elcsesznék megint egy csomó évet és pénzt egy kullancsra.Na ezt nem akarom.
Gábor
Kedves Gábor!
VálaszTörlésÉn is ettől félek,de hidd el hogy lehet találni jobbat vagyis olyan embert aki nem ilyen..én 5éve szenvedek,és csak másfél éve tudatosult bennem hogy miben vagyok..utánaolvastam és mostmár mindent értek mi miért történt,próbálom kezelni de nagyon sokszor nem megy..olyan hirtelen kapom a bántásokat hogy egyszerűen leblokkolok és még reagálni se tudok rá,engem teljesen tönkretett lelkileg,és igen én is sokszor úgy érzem nincs értelme az életemnek,kedvem sincs ismerkedni,tett róla hogy ne legyen..ha valami nem sikeül neki csak én lehetek a hibás,olyankor ordit ha visszaszólok mert nem hagyom magam akkor mégjobban,sőt vot már olyan hogy nekem akart jönni mert kiálltam az igazamért.Ha jól érzem magam azt nem bírja elviselni,olyankor olyat tesz ami engem teljesen letör,és látszik rajta hogy olyankor örül,kivirul!! Ez élteti ezeket a mocskokat!!Sajnos nem olyan könnyű tőle megszabadulni de én eldöntöttem hogy menekülök!!
üdv,Adrienn
Kedves Adrienn!
VálaszTörlésAz az igazság hogy még mindig szeretem(vagy ez már csak kötődés,magam sem tudom),mert amikor az elhanyagolt gyermeki énje van előtérben,az valami végtelenül aranyos és imádnivaló.A túlkompenzált énje pedig ugyanolyan mint mindegyik "zavarosé", a "fejét szét tudnám verni".De ezzel sokan vagyunk így szerintem.
Bennem pár hónapja tudatosult mi a gond, rettenetes sok nyomozgatás, pszichológiai könyvek,jellemzések elolvasása,apró részletek utólagos összepakolása,amit akkor amikor mondta/tette,nem tudtam hová rakni.Utólag meglett a helye mindennek.
Csak sajnos (azt hiszem ezt már írtam) arra is rádöbbentem hogy az előző két kapcsolatom is ilyen volt.Most vele hittem,bíztam abban hogy az eddigi félresiklott kapcsolatok után végre nekem is lehet normális életem közös házzal,majd valamikor gyerekkel. Esélytelen hogy tudnál reagálni bármilyen tettére ugyanolyan gyorsan mint ahogy ő kigondolja/kimondja.Még ha tudnál is válaszolni, akkor mi lenne?Nem tudom ez nálatok hogy megy,nálunk úgy hogy ő mond valamit és ha nem azt a választ kapja,akkor elkezd kiabálni.Régebben csak simán megsértődött.Ebben csak tönkremenni lehet...én is teljesen értéktelennek és semminek érzem magam miatta,ő pedig csak szívja a vérem.Most is betegen fekszik otthon,de azért annxi energiája még van hogy az én nyakamba dobálja a projekcióit mailben...most pl egy élősködő féreg voltam....menekülök én is,mást nem tehetek...jövő hét elején költözök,mert már nem bírom cérnával,meg fogok őrülni.
Ne érts félre, nincs kedved mailben megtárgyalni részletesebben a dolgokat? Mint ahogy azt írtam egyik hozzászólásomban, csak jobb olyannal megbeszélni a dolgokat aki átélte ugyanezt.Aki nem járt ebben a cipőben, nem tudja milyen rossz ez sajnos.
Üdv:Gábor
VálaszTörlésGábor, szakítsd meg a kapcsolatot végleg, mindenféle formában, és vond le a tanulságot. Akkor talán van esélyed arra, hogy nem kell többé ugyanabba cipőbe lépned.
Hidd el, volt benne részem, van amire nincs megoldás, soha nem változik sem a helyzet, sem az ember.
Állítom már az elején voltak jelek, csak nem akartad látni, mert felfűtöttek az érzelmek. Számomra is ismerős a helyzet, de tanultam belőle.
Szóval, van hogy nem lehet változtatni, hanem a végleges kapcsolat megszakítás az megoldja a dolgokat.
Egy buddhista szerzetestől hallottam ezeket. Van hogy annyira elromolhat az életünk, hogy le kell tenni, aztán kezdeni egy újat, egy mást, ami jobb.
Üdv, Cindur
Kedves Cindur!
TörlésRossz ez,akárhogy is nézem...éppen most rágott be,mert le mertem ülni a gép elé.Erre kirohant, elkezdte összepakolni kukászsákokba a dolgaimat.Egy hetet adott hogy eltűnjek.Nem szóltam neki róla hogy kedden már költözöm.Tegnap este ahogy a szüleimnél voltam,kaptam tőle egy smst hogy nem fog beengedni a házba ha nem veszem le a fizetésem.Persze be tudtam menni,mivel tudja hogy következménye lenne annak ha kizárna.Vagy rendőrség,vagy új ajtó..
Ez már nem fog változni....ezt is én kaptam meg hogy soha nem fogok változni..holott neki kellene..bennem is vannak hibák,nem is tagadtam soha,de ez...durva...
Biztosan voltak jelek,csak a szerelem vak,parasztul megfogalmazva...ma már tiltottam őt mindenhol ahol csak lehet,még ezt a két napot valahogy kihúzom,aztán átgondolom hogy mire csesztem el jópár évemet megint...ez dühít igazán.
Egyenlőre jó lesz egyedül, ez biztos.Nem lesz aki megmondja mit/hogyan csináljak,nem szedi el a pénzem a "közös " cél érdekében. Aztán persze magányos leszek,mint nagyon sok ember,de ezek után nem hiszem lesz idegrendszerem újrakezdeni.A félsz azért bennen lesz elég szépen.
Nagyon örülök neki hogy rátok találtam véletlenül. Nagyon jó érzés hogy legalább ti tudjátok miről van szó,hisz sajnos átéltétek ti is,tudjátok milyen rossz ez.A kommentjeitek azért adnak egy kis erőt,eddig ugyanúgy mint mások is,azt hittem bennem van a hiba,azt hittem tényleg ennyire szr ember vagyok,de ennél többet már nem tudtam egyszerűen magamból adni.Kicsit jobb hogy tudom,nem én vagyok a hülye.
Üdv: Gábor
Ma elköltöztem.Iszonyatosan készen vagyok.Több óra sírás,kétségbeesés,pánik és még sorolhatnám.Elveszettnek érzem magam és egyedül. Persze a gondolataim még mindig azon járnak hogy mi van vele,fázik e,szomrú e.Bár azt is tudom hogy most talán boldog...egy világ dőlt össze bennem :(
VálaszTörlésKedves Gábor!
VálaszTörlésÉn az évek hosszú során rájöttem, hogy az ember igazából mindig egyedül van. A végén mindig nekünk kell dönteni, mert tarthatatlan egy helyzet, vagy mert a másik nem partner ebben, és nem vállal felelősséget, csak osztja az észt, vádaskodik, lehúz. A másik ember passzivitása is késztethet bennünket döntésre. A passzív,- mosom kezeimet típus-, aki soha nem hibás. Meg kell tanulni könnyebben elszakadni tőle.
Azt gondolom, már egy kapcsolat elején látja ezt az ember, de sajnos nem veszi figyelembe, és így jár.
A csalódás is azért van, mert vannak elvárásaink a másik felé. Ha nem lenne elvárás, nem csalódnánk.
Nagyon jó módszer, hogy az ismeretség elején hagyjuk a másikat szabadon megnyilvánulni, pár napig vagy hétig, mert ha hagyjuk, már az elején kimutatja azokat a jellemvonásokat, ami később minket zavarni fog, és amin ő sem tud változtatni, mert a személyiségének a része, és általában tudatalatt zajlik. Ezért nem is fogja felismerni, mert még nem tart ott, sőt véresen komolyan üldözni fog érte bennünket.
Ilyenkor angolosan távozni kell, még mielőtt érzelmileg nagyon belekeveredünk a helyzetbe.
Egy világ omlott össze Benned. A Te világod omlott össze, az illúzió, amit ingoványra építettél. Ha levonod a konzekvenciát, és tanulsz a hibádból, és nyitott szemmel jársz, van esélyed egy jobb kapcsolatra.
A magányosság érzése idővel csökkeni fog, de meg kell élni a fájdalmat, amit ez a kapcsolat okozott.
Fura dolog a bizalom. Nagyon kevés emberben bízom, és annak a száma is csökkent eggyel.
Múltkor a nyugdíjas főnököm bepróbálkozott nálam, ami ugye zaklatásnak minősül. Semmi olyant nem tettem, ami a tettét indokolta volna, 16 év munkakapcsolat után, nem mint munkatársban, hanem mint emberben, férfiban csalódtam mélységesen.
Nekem semmi közöm az unalmas házasságához, és nem dolgom az ő szórakoztatása, ezt így elmondtam. Sőt a nehéz gyerekkor fúróval sem kell jönni. Egyszerűen beindultak a hormonjai, kapuzárás és kétségbeesés van. Fél hogy lemarad valamiről.
Azt mondta a hogy nem akarja felrúgni az életét, csak kapcsolatot akar. Szerintem mindegy lesz neki ki az, de én voltam a legközelebb. Ebből is kiderült, hogy bizalomra csak az érdemes, aki ismeri saját magát. Ő nem ismeri magát, én magamat elég jól. Tudatosan viselkedtem, és jól kivédtem a közeledést.
Főleg az a gáz, hogy tiszteletre méltó család, vallásosak. :DDDDD
Látod, mik történnek az emberrel? Benned egy világ omlott össze, nekem meg hányingerem lett.
Ne bánkódj, nem érdemes. Én elkezdtem jógázni, az használ. No meg a verbális önvédelem.
Üdv, C.
Sziasztok, látom szaporodtunk, sajnos. Az újaknak mondanám, hogy ne süppedjenek magukba. Sajnos ez a dolog fölöttünk áll. Ami bennem megmaradt egy pszichopata társ után, az a mélységes döbbenet, hogy ilyen emberek léteznek. Én kérem ki magamnak, hogy ők ennyire csonkák, mechanikusak, érzés nélküli ártó lények. Ezzel nincs mit kezdeni, ez van és kész. Nincs értelme rajta agyalni, tovább kell lépni és a jövőben önzőbbnek, határozottabnak kell lenni. A hozzánk méltatlan helyzeteket vissza kell utasÍtani, az ilyen embereket tudatosan és következetesen kerülni kell. Vigyázzunk jobban az energiáinkra, erre jutottam és ezt gyakorlom is. Ha folyamatosan hárítunk, akkor nincs az a parazita, aki ránk tudna akaszkodni, mert mi irányítjuk az eseményeket, akár tetszik nekik, akár nem. Többnyire nagyon nem szokott tetszeni és elszánt harcot indítanak a jól megszokott pozícióért. Kitartónak, következetesnek és főleg bátornak, elszántnak kell lenni, ehhez pedig nem árt a határozott személyiség. :-) Nekik az nagy veszteség, ha nem vehetnek részt az életünkben. Micsoda paradoxon...harcolnak velünk, hogy velünk lehessenek...fából vaskarika, de ha találnak egy gyengét, az megijed a támadástól, inkább meghátrál és behódol. Nem fog tudni szabadulni a manipulátorok hálójából. Szóval: határozott és kitartó NEM a megoldás. :-) A régieknek: az unokám tündérbogárka, csodaszép kis mixtura lett, az égiek idepottyantották nekünk, azt sem tudom hogy szeressem. A lányom okosan beosztja a családot, mindenkinek juttat a kisbabából. Amióta Anyuka, empatikusabb velem. Mos nem férne bele az életembe egy kisgyerekforma pasi, akit ki kell szolgálni, de leginkább semmilyen sem. Egyelőre élvezem a nagyiságot ezerrel.(-: Jön az Advent, élvezzétek a hangulatát, forralt bor, barátok, Angyalkák, szép zenék, gyertyák, séták. (-:
VálaszTörlésÜdv. Rebeka
Sziasztok. Fogalmam sincs kivel állok szemben, de már nagyon elegem van. Két szép kis gyermekemmel és "férjemmel " éltünk együtt?- az első 3 év maga volt a mennyország , imádtuk, rajongtuk érte ő a csillagokat is lehozta nekünk az égről- egy hangos vita sokat mondok nem volt közöttünk... dicsekedtem is a környezetemben, hogy ilyen tökéletes ember nem is létezik a földön, mekkora egy mázlim van.... mindenki így ismerte meg, s ismeri ma is... Két éve egyik pillanatról a másikra pokol az életünk. 180 fokos fordulat... Először rengeteg külföldi utazás, majd hideg, közöny lett úrrá rajta. Ha nagyon szeretnénk valamit, megígéri... de a végén az ellenkezője az eredmény , én értetlenkedve szenvedek magamban miért csinálja ? .... sokszor szó nélkül kiköltözik , eltűnik egy egész nyárra. Senkivel nem közli, előtte este még normális hangulatban vacsorázik a család mit sem sejtve mire készül holnap. Hírt ilyenkor szinte nem is ad magáról. Majd két hónap múlva visszajön mint ha mi sem történt volna. Beszélni egyáltalán nem akar róla. vagy ha nagyon erőltetem nagyon blőd gyerekes magyarázattal szolgál... általában a végén mindig engem hibáztat. A viták abból erednek, hogy. programokat ígér nekem és a gyerekeknek majd az utolsó pillanatban lemondja. Megannyiszor itt álltunk ezerszer átvágva minden magyarázat nélkül , sokszor ünnepeken is. Majd megint vissza jön mint ha mi sem történt volna. Ha azt mondom már ne jöjjön vissza, az sem érdekli.. az én lakásom és jön.. de aztán megint egy búbáj kedvesség lesz, . mindenkit levesz a lábáról... de csak két hétig .. utána kezdődik minden elöről .Kérem hogy beszéljük ezt meg, mert nem mehet így tovább, ezt nem bírjuk, rontanak a gyerekek az iskolában, lefogytam és árnyéka vagyok önmagamnak, mindig csak ígér majd holnap, aztán holnap után majd jövő héten. Soha nem lehet megbeszélni semmit. Ha mégis eljön egy alkalom.. olyan szemen szedett hazugságokat vág a fejemhez ami nem igaz, nem történt meg. De bizton állítja hogy úgy volt. Én kiakadok. Hetekig bőgök esténként, ismét egyedül hagyva a két gyerekkel. Sokáig még elhittem hogy én vagyok a hibás.... aztán elkezdtem gondolkodni miért is ? Hisz semmi ilyet nem tettem amivel vádol, aztán ... a gyerekeknek sem tudom megmagyarázni hol van. Totális anyagi kiszolgáltatottságban és lehet hogy hihetetlen, de még mindig érzelmi kiszolgáltatottságban vagyunk általa, mert azt várjuk hogy egyszer úgy ahogy kikattant úgy majd vissza fog és vissza jön a régi kedves énje akit imádtunk... de hiába várjuk semmi változás. , .. lépni nem tudok. Kívülről senki nem ilyennek ismeri. Ha valakinek elmondanám ... engem tennének zártosztályra. Nem tudom mit tegyek. Csak annyit látok hogy tönkretesz mindenkit maga körül... olyan természetes neki ami normális ember számára abnormális, zero lelkiismeret furdalás vagy empátia... még akkor sem ha sírni , szenvedni lát valakit, legyen az akár a gyereke.Fizikailag nem bánt , , nem kiabál... csendesen diplomatikusan csinálja de jobban fáj mint ha agyon vernének... ezért néha én sírva kiabálok ... mert fáj belül amit csinál... és rögtön jön ...a na látod ... te kiabálsz , te veszekszel te vagy a hibás.... és van egy ok hogy elmegy.... nem értem, a célt sem értem. Miért?????? Ha nem kellünk miért nem lehet ezt normálisan megbeszélni és elindulni két külön irányba? Mi ez az egész, hitegetés, beetetés, bűntudatkeltés, lelki szükségleteink semmibe vétele? Hol van az az ember akivel összekötöttem az életem. Akit imádtam? Mert ez a mostani lassan elpusztít mindenkit.
VálaszTörlésAz előzőhöz még annyit, legalább csak annyit mondjatok meg, hogy lehet mindezt nem felvenni, nem törődni vele. Nem el hinni az üres ígéreteket, a hamis rágalmakat. Tudom, hogy nem igaz , de mégis sokszor eljuttat odáig , hogy már én is elhiszem. Vádolom saját magam , mit csináljak hogy jobb legyek. Már lassan kétségbeesésemben önpusztító életet élek, doboz szám szívom a cigarettát, iszom a kávét. Teljesen leblokkolja a napjaimat. Nem akarok gondolni sem rá, de nem megy. Folyton az jár a fejemben, miért csinálja? Hogy tudja megtenni? Mi a cél? Itt vannak a gyerekeink , ők is várják s ugyan úgy be vannak etetve csapva, látom az ő szenvedésüket is de nem tudok ellene tenni semmit. Szerintem valójában fel sem fogja mit csinál, talán nem is érti mi a bajunk. Váltakozva jönnek az ajándékozások,beköltözések, elköltözések, majd megint a nagyon nagy kedvességek, majd a hazudozások, anyagi zsarolások, eltűnések... volt hogy mikor hetekig nem láttuk, mégis rajtakaptam hogy a szomszéd utcában várakozik az autójában, s mikor elindulok követ hová megyek. Mi ez az egész????
VálaszTörlésSzia, ez is csak egy pszichopata. En azt tudom javasolni, h keszits egy tervet, amiben o nem szerepel: hogyan ignoralod ot, nem baj, ha beszol, uvolt, elmond mindennek stb, csak nyugtazd le egy okeval. Ne higgy neki, m ugysem tartja be. Engedd el a fuled mellett es erositsd a gondolatot a fejedben, h lelepsz es boldogok lesztek. Ha nem veszel rola tudomast, eszre fogja venni es talan meg kedves is lesz. Aztan a megfelelo pillanatban otthagyod. Csak szokj hozza a gondolathoz, h o nem lesz. Konnyen beszelek kivulrol, d en is ugyanebben a cipoben jarok :D es amiota lesz*rom, azota egesz normalis idonkent. De en is a megfelelo pillanatban levo szokesemet tervezem.
TörlésPersze, de van két közös gyerekünk, ami folyamatos kapocs melyet alkalomadtán ki is használ manipulálásra. Nagyon magas beosztásban van , jó összeköttetésekkel. Azt csinál amit akar. Mint ahogy már eddig is azt csinálta.
VálaszTörlésOtthon nincs vmi olyan szervezet, amihez fordulhatsz, ami vedelmet nyujt mentalis terrorral szemben? Nekem a terapeutam azt mondta, h meseljek rola nehany embernek, h tudjanak rola, ha meg kell vedeni - esetleg birosagon is. Egyebkent vmelyik baratod, aki tud rola, felnyomhatna ot a pszichiatrian es akk elvinnek ot a francba. Ott terrorizalhatnak egymast a tobbi pszichopataval. Minel magasabban van, annal nagyobbat eshet.
VálaszTörlésAzt mondaná hazudik. Nem normális. Velem van a baj. Már hallottam eleget.
VálaszTörlésBárhová mennék s mindezt elmesélném, sík idiótának néznének, hiszen ő kívülről egy tisztességes, komoly tekintéllyel felruházott ember. Én ki vagyok? Egy senki... Hamar zárt osztályra küldene. Hiszen még bizonyítékokkal is szolgál , nézzenek rá, lefogyott, idegileg kész, folyton veszekszik, össze - vissza beszél ... beszámíthatatlan . Ezért kell nekem innen elköltöznöm - mert nem bírom :D Szegény Ő .... Hidd el ez lenne.
VálaszTörlésHúha szegény Névtelen, megértelek ebben a helyzetedben. A férjem pont így vált despotává, egyik pillanatról a másikra, ő is befolyásos család befolyásos gyermeke. A megoldás az önellátás. Szerintem is kezdd el tervezni egy új életet. Én egyszerűen kiléptem az anyagi biztonságból, mert bíztam magamban, de Neked azt tanácsolom, hogy ebben légy nagyon előrelátó és megfontolt, mert pénz nélkül elég nehéz gyermekeket nevelni, megélni. Meglátod, a válópereden a bíró a pártodon lesz. Ismerik az ilyen alávalókat, messziről szaglik róluk az önzőség, a kegyetlenség. Még asszonytartást is kaphatsz, ha kérsz. Vállad föl az összes rágalmait, ne félj, senki nem fog hinni neki, még akkor sem, ha csöndben maradsz és nem véded magad. Minél több élethelyzeted legyen, amiben ő nincs benne, amibe nem is tervezed a társaságát. Szokd meg, hogy egyedül vagy. Ne számíts rá semmiben sem, így ha mégis előkeveredik, az csak egy plusz dolog legyen, de te ne tervezz vele! Ha jön, jön, ha nem úgy is jó! (sőt)Egyre kevesebb szerepe legyen az életedben. A távolmaradását használd ki az önállósodásodra, a feltöltődésre, örülj neki, ha nincs a közeletekben. Fordulj a barátok felé, hívd őket magadhoz, vagy a rokonaidat, fordulj kifelé. Csinálj programokat a gyerekekkel, mondd el nekik, hogy az édesapjuk jelenléte esetleges, de örüljenek neki, hogy még él.(szegény pára…) Kezeljétek annak, ami: beteg embernek.Ja és nálunk is közös a baráti társaság, akik nem hitték volna el, ha elmeséltem volna az igazi énjét, ezért nem meséltem, egyszerűen csak elváltam. Ha annyira beteg asszonynak tart téged, akkor örülnie kell, ha megszabadul tőled...fordítsd ellene a rágalmait.
VálaszTörlésRáadásul volt 1 év mikor felhívott egy hölgy, hogy azt hitte mi elváltunk rég... és az ő azóta az élettársa... nekünk meg csak annyit mondott sok a munka... értetek dolgozom , basszus elhittük. Utána semmi elnézést , sajnálom. ???? Én vagyok a hülye ? Tényleg?
VálaszTörlésHát amiket leírtál, az arra vall, hogy a szeretet az már rég nincs meg a kapcsolatotokban. Dolgozz ki egy tervet, amit végre tudsz hajtani, és ha már biztos hogy megállsz a magad lábán, akkor költözzetek el onnan örökre.
VálaszTörlésAz ilyen embereknek csak az kell, hogy játszmázzon, bűntugatot keltsen, lehúzzon.
Ha önálló lennél, és független tőle, és boldog nélküle, akkor a haját tépné. De nem azért mert szeret, hanem azért, mert elvesztette azt az embert, akinek az energiájából és a figyelméből élt.
Üdv, "C"
Egyszer a barátnőmnek volt egy ilyen fazon a pasija, hát annyit hazudott, mint égen a csillag.
VálaszTörlésA barátnőmnek furcsa volt,sok minden, gyanakodtunk ezerrel. Elhatároztuk hogy lebuktatjuk. Figyeltük, elbújtunk a házához közel, sötétben, derékig érő csalánban, stb. nem tudtuk lefülelni. Nem is volt annyi idő, meg kocsi kellett volna hozzá.
Szóval elképesztő dolgokat csinált, és egyszer véletlenül derült ki, hogy mégis igaz a gyanú, van nője. A szembe lévő háztömbbe járt már vagy egy éve, de az új barátnővel nem mutatkozott. Az a másik nő azt hitte nincs senkije, mert annak meg azt hazudta.
A barátnőm egy közös ismerősétől tudta meg, hogy a férfi kihez jár. A másik nő munkatársa volt, a közös ismerősnek, és eldicsekedett hogy van egy tíz évvel fiatalabb pasija.
A közös ismerős megkeste a barátnőmet, na mi van szakítottál xy-nal? Miiiii????
Nagyon durva volt.
Hidd el hatalmas hazugságok lehetnek, le kell buktatni az ilyen emnert.
Én is meglestem a férjemet anno, ugyanígy hazudott, és gyanakodtam. meglestem, és láttam hogy csókolózott egy másik nővel, de még azt is letagadta a mit láttam. Akkor nem váltam el tőle, mert rendeződött az a dolog, de folytatta mással. Soha nem tudott megváltozni, már 2 év házasság után ki kellett volna dobni.
Van egy film, az a címe: Megcsalatva
VálaszTörlésGoldie Hawn a főszereplő.
A filmben ugyanígy meg lett vezetve, a férjének még egy családja volt, és már jött ott is a gyerek. Ő maga nyomozta ki a dolgot.
nagyon jó film!!!
Az egészben az a borzalom, hogy mikor én annak idején képbe jöttem volt egy széteső nagyon rossz házassága, valóban külön is éltek. Elhittem. Nálunk is jött egy gyerek.. aztán a végén kiderült csak azért éltek külön mert ott épült a családi ház... valakinek ott kellett lenni. Akkor mi voltunk a párhuzamos "második" család az első feleség mellett.... gondoltam egyszer mindenki hibázik.... de ez most már tényleg kezd magas lenni számomra is.
VálaszTörlésNem értem miért jó az ha valakinek az egész élete egy merő hazudozás, senkit nem kímélve. Ezzel azoknak az életét is azzá teszi akik ezt nem akarták. Gyanútlanul benne élnek amiben egy ideig azt hiszik minden tökéletes körülöttük és boldogok. Miért jó ez? Gyerekek a legnagyobb áldozatai az ilyennek. Felelősség? Szabadságon ilyenkor?
VálaszTörlésVannak ilyen típusú emberek is. Hidd el, nem vagy egyedül azzal, hogy belebotlottál. De kérdés, hogy tudsz-e tanulni belőle, vagy újra akarod-e tapasztalni ugyanazt?
VálaszTörlésArra is kell vigyázni, legközelebb már kerülje az ember az ilyen típusú fickókat, vagy ha férfi az áldozat, akko az ilyen nőket.
nagyon durva tud lenni, ha az ember évek múlva ismeri fel, hogy nem is ismeri, kivel él. Akárcsak a filmben.
Bizony sokszor, ennyire nem látunk, nem figyelünk. Ebben pedig mi is hibásak vagyunk, mert hallgattunk a naívságunkra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet egy férfiben sem megbízni, mert az sem lenne igazságos. Csak már az elején is vannak jelek, amit nem akartunk észrevenni. Később ezért keményen megfizetünk.
Üdv, "C"
Ja, az még lemaradt, hogy nincsenek igazából "derült égből villámcsapásként" jövő meglepetések. Mindennek van előzménye, még mielőtt kialakul valami a látható anyagi szinten, már megérzések formájában felbukkannak bizonyos érzések, gondolatok, sejtések, csak azokra legtöbbször legyint az ember, pedig utólag beigazolódik, hogy akkor, mintha ezt éreztük volna, csak úgy a szőnyeg alá lett söpörve.
VálaszTörlésÜdv, "C"
Igazad van. Voltak megérzéseim. Azt viszont nem értem meg, miért nem lehet lezárni akkor kulturáltan egy hosszú kapcsolatot és hagyni a másikat élni, hogy a másik is új életet kezdhessen.
VálaszTörlésMert akkor a masik rajon, hogy elvesztette az energiaforrasat es uj utan kellene neznie. Az meg mindannyiuknak megterhelo.
VálaszTörlés4 eve vagyunk egyutt a parommal es csak nem reg jottem ra hogy o is egy ilyen szemelyiseg. O viszont szerintem nem tudatosan csinalja. Egyszeruen teljesen mashogy latja magat mint ahogy a korulottelevok.
VálaszTörlésProbaltam beszelni vele errol, de fel sem.fogja mirol beszelek. Mas temara ter ki, vagy elmenekul, vagy engem allit be rossznak es elkuld a sunyiba.
Mindent kiprobaltam hogy segiteni.probaljak rajta, mert rettentoen kedves, segitokesz, hatttttalmas szive van, es a vilag legjobb pasija. De rajottem, hogy nemlehet. Most utolag megprobaltam azt a modszert hogy ertelmesen korbemagyarazva kiallok a sajat igazam mellett, (az ő módszere ez egyebkent),
de csak rosszabb lett a helyzet.
osszeveszunk es nem akar latni. (persze mindig kibekulunk)
nemigazan birom mar ezt a helyzetet, nem akarom hagyni magam, de muszaj vagyok, mert elegem van a folytonos veszekedesekbol. Ezert inkabb mar nemszolok semmit.
viszont ez sem jo. Mert azt kapom a fejemhez hogy miert nem mondom el ha valami bajom.van vele. (mert latja rajtam ha valami bajom van)
es hiaba minden. Nemtudom neki elmagyarazni sehogysem. Szeretem. Nem akarom elengedni. Viszont mar most tonkre vagyok. Nemtudom milesz velem kesobb..
legyszi adjatok valami tanacsot
Hát pedig lapátra kellene tenni. Ha most tönkre vagy tőle, mi lesz később? Utólag könnyen beszélünk, mert már mi is megszenvedtük hosszú évekig az ilyen partner mellett.
VálaszTörlésÉrdekes, hogy évek óta járok egy fórumra, van ott egy nő, ilyen típus, állandóan kötekedik, cinikus, amit ma művelt az kiakasztott. aztán beugrott, hogy ha soha többet nem reagálok arra amit ír, vámpírkodhat máshol.
Kapcsolat megszakítva.
Üdv, "C"
Valaki magyarázza már el nekem milyen energiát nyer a másik azáltal hogy hülyének nézi a másikat, hazudozik, ígérget , hiteget, becsap? Ha megcsal hát csaljon , menjen Isten hírével, de akkor miért rajtam keres fogást, miért követ, miért zsarol, miért nyomorgatja azt aki már nem kell? Hogy a mi életünket élhetetlenné teszi az egyszer biztos, de hogy ebből ő mit profitál azt szeretném végre tudni. Sőt ilyenben miért partner egy másik nő? Miféle nő az ilyen? Ezt sem értem igazán.
VálaszTörlésElveszi Tőled az életenergiádat, az életerődet,( lehúz!!!) amit fordíthatnál az életed megjavítására, a boldogságra. Látod,ahogy írsz róla, már az maga is azt mutatja, milyen negatív hatással van Rád. Olyan ez, mint egy negatív, lefelé húzó spirál. Nagyon kötődsz még hozzá, ezért foglalkoztat ennyire. Nem tudsz tőle szabadulni. Ezt a negatív érzelmi szálat kellene valahogy elvágni.
VálaszTörlésAz én volt férjem is lehúzott, teljesen kiölte belőlem maga felé a szeretetet, így járt. Amiket művelt, már nem tűrtem, és besokalltam. Én 18 évig szenvedtem vele, sajnos olyan balga voltam, hogy érzelmileg kötődtem hozzá, mert még az önbizalmamat is elvette, hogy semmit sem érek egyedül, és nem kellek majd senkinek, vagy ha igen, megveri, vagy engem. Szóval még félelemben tartott.
Miután elszakadt a kötődés, olyan pikk-pakk elváltam, hogy még én is meglepődtem magamon, hát még ő rajtam!!
A házasságunk végefelé, megismerkedtem valakivel, akibe szerelmes lettem. Akkor gondolkodtam el, hogy élek.
Hamar beadtam a válópert.
Az új szerelem nem jött össze, de legalább kirángatott ebből a rémálomból.
És hogy milyen nő az, aki támogatja őket ebben? Hát hozzá hasonló. De majd ha vele élne, kikaparná a szemét.
És hogy mit profitál? Mivel az életerődet használja, szükége van rád! Neki!!! Ő zuhanna jobban össze nélküled.
VálaszTörlésMindig ez van. Ha menni akar valaki tőlük, visszahúznak a láthatlan csápokkal. Legalábbis addig, amíg új partnert nem találnak ehhez. De mivel nehéz együttéléshez jó balekot találni, szívesen marad, sőt elmegy, visszajön, kritizál, nyomorgat, ahogy írod.
Egy pár vagytok. A szadista meg az áldozata. Ha levetnéd ezt az áldozatszerepet, vége lenne a játszmának. örökre.
Akor már tudod, hogy nem vagy áldozat, csak valahogy nem tudatosult még.
Ja, névtelen "C" voltam. :)
VálaszTörlésRemélem valóban csak ennyi, s csak rossz pletyka amire felhívták a figyelmemet, bizonyos szcientológiával kapcsolatosan. Bár értelmét nem látnám akkor sem ennek az egésznek. Kit érdekel az valójában ki hová tartozik legyen az katolikus, református, vagy Jehova. Akkor sem viselkedik így senki a másikkal. Főleg nem foglalkozik ilyenekkel egy full ateista. Amikor kíváncsiságból utána olvastam azért döbbenet ott volt, a hirtelen 180 fokos fordulat, a totális kapcsolatmegszakítás .. az stimmelt. Lehet akár a véletlenek egybeesése ... nem tudom. Annyit tudok , hogy elegem van. Minden olyan érthetetlen, és abszurd bármi mozgatja is.
VálaszTörlésEnnek semmi koze a szcientologiahoz, sem pedig vallashoz. Ok ilyenek.
VálaszTörlésNincsenek véletlenek, csak mi nem látjuk az összefüggéseket.
VálaszTörlésNocsak, szcientológia, művészi fokon lehet űzni a befolyásolást.
Minden filozófiának vannak árnyoldalai. Legtöbbje az elmét élesíti. Biztos hallottatok a pozitív gondolkodásról, stb. Amikor agykontroll tanfolyamra jártam, ott jöttem rá, ha valaki rosszindulatú, ugyanezt a tudást negatív célokra is fel lehet használni. Bizony a scientológiával foglakozók is mesterien gyakorolhatják a manipulációt. Kétélű ez a dolog.
Van aki zsigerből manipulatív, akkor nem annyira tudatos benne. De lehet ezt tanulni is, és tudatosan alkalmazni, és irányítani vele mások gondolatait, érzelmeit!!!!, mások életét uralni!!
Azért nem veszik észre az emberek, hogy mit művelnek velük, mert maguk sem tudják mi történik.
Ha ismernék a manupulációs technikákat, akkor felismernék hogy ki milyen játékot űz velük.Aztán rövid úton lapátra lehet tenni az illetőt.
A tudás hatalom. Csak nem mindegy mire használjuk. Rombolásra, kínzásra, vagy építésre, teremtésre.
Mindenképp egy mélyebb önismeret elsajátítását javasolnám Neked. Van segítség, itt ezen a blogon is pl.
Üdv, "C"
Nem lehet megakadályozni azt, hogy valaki egyfajta tudás birtokába jusson. Viszont az emberen múlik, hogy mire fogja felhasználni. Ha van benne belső gonosz szándék, akkor rosszra fogja felhasználni, ( márpedig van akiben van), de hiába rendelkezik valaki bizonyos ismerettel, azt nem fogja felhasználni aljas szándékkal, mert az nincs összhangban a bensőjével.
VálaszTörlésÜdv, "C"
Remélem is. Állítólag több tag van a baráti társaságában. Ezek szerint az nem lehet ilyen hatással. Megnyugtató.
VálaszTörlésMost lehet hogy elbeszéltünk egymás mellett. Én arról írtam, hogy lehet ilyen hatás, vagy befolyásolás tőlük a párodra, vagy pedig a párodtól rád. A végeredmény attól függ, milyen az ember, aki befolyásol, és mennyire befogadó az, akit befolyásolni kell.
VálaszTörlésSajnos sok módszert lehet használni agymosásra is.
Üdv, "C"
Két éve szinte dátumra pontosan ugyanazon dolgok történnek velünk. Halaszthatatlan tréningek, majd, hirtelen előre nem közölt kiköltözések... majd a semmiből beköltözések, jó időszakok (amik igaz rövidek és furcsák...elég érzelem mentesek, mesterségesek ) üres hitegetések, majd hirtelen szándékosan generált feszültség keltések, zsarolások, lelki terror a köbön, bűntudat keltések, telefon letiltások, hamis alaptalan rágalmak, nem mehetsz sehová, mert anyagi megrovásban részesülsz, kapcsolatmegszakítás miközben hónapokig tök egyedül vagy, de hülye minden barátod aki rossz hatással van rád, válasz sem egy sms-re , sem egy e-mail-re, olyan mint egy rémálom, és ez ugyanazon forgatókönyv amiben szinte dátum szerűen minden ugyan az történik mint tavaly, olyan mint valamilyen idióta színházának a marionett figurái lennénk ... aminek nem tudjuk mi a célja , de érzi mindenki hogy abszolút nem normális ... csak azt várjuk legyen már végre vége.
VálaszTörlésDe hát Neked kell majd lépni,( ha eljön az ideje a lépésnek Nálad, mert különben még addig szenvedni fogsz), kigondolni és kivitelezni a további életeteket nélküle.
VálaszTörlésJól látod, és érzed is, marionettbábu vagy.
Kérdés, meddig tűröd?
Érzelmileg érinthetetlenné kell majd válnod,erőssé, megingathatatlanná, akkor végig tudod csinálni majd a különválást, addig nem.
Üdv, "C"
Azt hogy csináljam? Nem élünk együtt . Heti egyszer ha jön. Ma is csak 10 percre jelent meg s máris 10 évvel ezelőtti esemény kapcsán lettem hibás? Indokolatlanul... én ezt nem bírom megállni szó nélkül. Nem megy. Persze eléri a célját remeg minden porcikám, az érthetetlenségem a tetőfokon és ő angolosan lelép. 5 napig se híre se hamva... majd újra kezdi.
VálaszTörlésDe hat te akkor tok jo helyzetben vagy! Ne engedd be, amikor megy, ne vedd fel a telefont, ha hiv. Kulon egzisztenciatok van, igy nem vagy hozzakotve. Szakitsd meg a kapcsolatot teljesen es kezdj egy ujat egy normalis, egeszseges emberrel.
TörlésSziasztok, BUÉK a csapatnak! Most olvastam a FB-on: "Tölts időt azokkal, akik feltétel nélkül szeretnek. Ne azokkal, akik csak akkor szeretnek, ha a feltétel megfelelő számukra." és a mi esetünkben a szeretet szót ki lehet cserélni használatra. Névtelen, mire vársz? Miért nem hagyod már ott? Nem lesz soha elégtétel, erre ne számíts, az eddigi összes sérelmedet magadban kell lerendezned. Sajnos ez az a kategória, amit be kell söpörni a szőnyeg alá, mert kezelni nem fogod tudni soha, ne próbáld megérteni a viselkedését. Egyszerűen ellene kell fordulj ellene, azért, mert nem tisztel téged, mint érző emberi lényt. Te vagy a hibás, ha hagyod garázdálkodni. Mondd meg neki, hogy heti egyszer se jöjjön, mert nem vagy kíváncsi a 10 évvel ezelőtti baromságaira és nincs kedved felidegesíteni magad miatta. Te diktálj!!!!!!
VálaszTörlésVan közös gyereketek?
VálaszTörlésÜdv, "C"
Ja, és BUÉK mindenkinek!
VálaszTörlés"C"
Sziasztok, tanacsra lenne szuksegem. Mar irtam korabban de valoszinusitem, h senkinek sem volt ra otlete, h ilyen helyzetben mit lehet tenni. De most remelem, h vki vmit reagal ra. 8 eve vagyok a patammal parkapcsolatban. 6 eve elunk kulfoldon. Teljesen ki vagyok szolgaltatva neki anyagilag, eddig kozos szamlara ment a penz, szoval ott nyelodott el, most meg nem mehetek el mashova dolgozni, igy nem is tudok penzt gyujteni a menekulesemhez. Folyamatosan kidob a hazbol, d amikor meg szedem a cuccaimat, vmivel mindig megzsarol: volt mar ongyilkossag, aztan tonkreteszlek es most tonkreteszem a csaladodat (es a barataidat), a volt munkahelyedre ezt meg ezt kuldom el.
VálaszTörlésJol keres, folyamatosan elegedetlen, az en munkam szamara semmit sem er m 10-ed annyira ertekeli prnzbe atszamitva az oradijam. A haztartast termeszetesen az en feladatom es mindenert en vagyok itthon a felelos, még a telefonja megleteert is uh el lehet kepzelni h kb orokos orditas van. Ha a szomszed hangosan hallgat zenet, az is miattam van. Ha leall a metro, azt is en okozom. Letrehoztunk egy kozos ceget, m annyira gyulolte a munkamat, h nem a vegzettsegemnek megfelelo mennyisegu penzt keresek. Mivel mindenemet elveszi, igy ugy gondoltam h oke, felfuttatom a ceget es otthagyom neki. De ugy tunik, h ez is keves lesz.
Még nem vert meg, csak hozzamvag dolgokat es legkedvesebb szava ram, h kurva. Mivel volt mar 2 nagyon durva huzasa, igy sajnos tudom, h mire kepes.
Ebben a helyzetben mit lehet tenni? Mindent ugy teszek, ahogy o kivanja, nem hagyhatom el a hazat m az mar szorakozasnak minosul. Ha mosolygok (vsgyis hat probalok) v veletlenul nevetek masokkal, annak sulyos kovetkezmenyei vannak.
Feljelenteni nem tudom, m mindent ugy intezett, h o tisztanak latszik kivulrol. A barataim viszont tudjak es a sajat csaladja is, h milyen. Esetleg van vkinek vmi javaslata?... Szerencsere nincs kozos gyerek, minden vagyon az ove, es sajnos ramkenyszeritett egy olyan papir alairasara is h nincs kozos vagyon. Ez nem erdekel, m szivesen kezdek elorol barmit nullarol. De nem akarom h a csaladomat es a barataimat bantsa....
Halasan koszonok minden esetleges hozzaszolast.
Szia, Te mit gondolsz, mit kellene tenned?
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésLehet új bankszámlát nyitni, és ha van barátod, aki befogad, amíg pénzt tudsz félretenni lakásra, 1-2 hónapra, akkor azonnal költözzél el.
Nincs ezen mit javítani. Én ilyen emberrel többet nem állnék szóba, és mindent felvennék diktafonra, ha zaklat, vagy felvenném a telefonomra.
Kész. Itt már nem kell semmit tenni, csak költözni. A közös bankszámlához meg hozzáférsz, a bank segítségével, ha dlgozol, a pénzed a tiéd.
Üdv, "C"
Nálunk viszont van két gyerek. Ezzel az indokkal mindig jön, de ehelyett inkább engem hergel a szemembe hazudozásaival. A szeretőjével ami menet közben kiderült, és mikor összeveszett felhívott ,és figyelmeztetett hogy nagyon vigyázzak vele, mert ügyvédi tanácsra tesz velem mindent. Mi lehet a cél, hogy hivatalos személy beavatásával generálja a feszültséget szándékosan, és hazudozik?
VálaszTörlésA veszekedésre megy már megfigyeltem. De mégis mire jó? Senki nem akad ki csak úgy magától, ehhez kellenek az ő abszurd dolgai is nem de bár?
Figyelj, én nem tudom Neked vagy másnak mit kell tennie, de én is már szenvedtem annyit, hogy hasonló esetben felvenném diktafonra a beszélgetést.
VálaszTörlésHa erkölcsileg és anyagilag feddhetetlen vagy,akkor nincs mitől félned.
A beszélgetés már bizonyíték az érezel zaklatásra, én vinném magammal a válóperre.
Ilyen egyszerű.A többi rajtad múlik, mennyit akarsz még szenvedni.
Hát igen, ami miatt sokan nem lépnek ki egy ilyen kapcsolatból az a "rossz a rosszal de rosszabb nélküle" életérzés, ezt nagymamámtól hallottam, miután meghalt a nagyapám, nagyon elgondolkodtam rajta. Nem mondom, hogy nem sajnálom, hogy fel kell adni reményteli kapcsolatokat, de a nyugalom sokkal jobb, mint egy ilyen kiszámithatatlan gonosz társasága. Az elhatározás pedig mindenkiből belülről jön, a megoldással együtt.
VálaszTörlésKedves Sára, kedves kommentelők!
VálaszTörlésÉn is szeretném néhány mondatban megfogalmazni, milyen nehéz helyzetbe kerültem. Tanultam egy kevés pszichológiát, ezért gyanítom, hogy manipulátor partnert sikerült kifognom. A diagnózis még nem biztos, és most nincs annyi időm/energiám mindent leírni (regény lenne), de szerintem 90%, hogy manipulátor személyiség.
Néhány napja tört ki a botrány, egy közel három éve tartó, nagyon jó párkapcsolat után. Egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot vett a viselkedése velem kapcsolatban. Túlzottan megsértődött valamin, amit mondtam neki, és hiába kértem bocsánatot, másnap már hideg-rideg volt a telefonban, aztán tegnapelőtt már vádaskodni kezdett, bűntudatot keltett. Mivel anyám nárcisztikus személyiségzavarban szenvedett (erre is tavaly jöttem rá), könnyen felismertem a lelki terror és az érzelmi zsarolás jeleit.
Most nincs módom mindent részletesen kifejteni, de feltennék egy kérdést a bloggazda pszichológusnak és a többieknek, hogy mit gondolnak a következőről: 6 évnyi ismeretség és kb. 4 éve tartó mély barátság után a párom nem hajlandó a lakásába beengedni, sőt, a pontos lakcímét sem volt hajlandó elárulni! Extrém, ugye? Hogy miért viseltem el? Azért, mert szinte tökéletes társ volt. Az elmúlt napok játszmái után azonban azt sejtem, jól felépített színjáték volt az egész a részéről.
Még valami: nem vagyok sem naiv, sem áldozat típus. Mindig bátran kiálltam az igazam mellett, karakán voltam, nem tűrtem, hogy bárki megalázzon. Önbecsülésem most sem alacsony, soha nem voltam "jókislány" típus, tehát nem voltam megfelelési kényszeres, alárendelődő személyiség. Mégis meg tudott ez az ember vezetni.
6 éve egyébként társkereső hirdetésben ismerkedtünk meg, akkor egy laza szexkapcsolat-barátság volt köztünk, mert több év magány után nem akartam túl gyorsan elköteleződni. Akkor ugyanúgy az történt, hogy hónapokig a tenyerén hordozott, aztán egyik napról a másikra rideg lett, vádaskodni kezdett (alaptalanul), és elérte, hogy én szakítsak vele. Sajnos évekkel később adtam neki egy második esélyt, abból a részemről egy teljesen elkötelezett kapcsolat lett (úgy éreztem, megtaláltam az Igazit), ennek lett a mostani helyzet a következménye.
Még írok máskor többet is.
Üdvözlettel:"egy nő".
Kedves Kérdező!
VálaszTörlésA szélsőséges, kiszámíthatatlan, bizarr viselkedés hátterében mindig valamilyen személyiségzavar sejthető.
Az elmondottak alapján az is elképzelhető, hogy a párkapcsolati konfliktusokat borderline személyiségzavar okozza.
A borderline személyiségzavarban szenvedőknél gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, agresszívak, nem tudják kontrollálni az indulataikat. Hol szeretik, hol gyűlölik ugyanazt az embert, a kapcsolataikban is változékonyak, egyszer ragaszkodnak, másszor elszigetelődnek, függetlenségüket vágyják. Szélsőségesek és változékonyak. Egyik pillanatban támogatásra szorulnak, aztán ellökik maguktól. A manipulatív, érzelmi zsarolás az ő esetükben is jellemző. Komoly önértékelési problémáktól szenvednek. Ha ezek a jellemzők ismerősek, akkor lehetséges, hogy ez az érintettség is fennáll.
Kedves Sára!
VálaszTörlésNagyon köszönöm válaszát, sokat segített. Én már évekkel ezelőtt sokat gondolkodtam a párom furcsa viselkedésén. Akkor arra jutottam, hogy kötelékfóbia állhat annak a hátterében, hogy nem hív soha a lakásába. Sok év alatt rendkívül keveset beszélt a gyerekkoráról, de egyszer kiderült, hogy olyan anya nevelte, aki nem ölelgette-dédelgette őt soha. Ez úgy derült ki, hogy elmondta, óvodásként mekkora örömet okozott neki, hogy az óvó néni megölelgette, mert az anyja sose tett vele ilyet. Akkor jöttem rá, hogy a gyerekkori dolgok miatt lett olyan, amilyen.
Most egyébként nem akarok vele hirtelen szakítani (egy hete még minden rendben volt), mert úgy érzem, időre van szükségem. A jövő héten fogok vele találkozni, addig olvasok, gondolkodom. Lezárni egy több éves kapcsolatot nehéz, és nem is akarom azt, hogy hirtelen felindulásból hozzak egy komoly döntést.
Voltak egyébként jelek már karácsonykor is. Az azelőtti években mindig hozott valami normális ajándékot (könyvet, dísztárgyat). Sose vártam el tőle, hogy értékes ajándékokat adjon. De a mostani megdöbbentett: egy kiló gyümölcs, abonett és egy filléres papírmaszk volt az ajándék. Közben nem átallta azt elmondani, hogy a fiának okostelefont vett. (Nem ugyanakkor mondta, hanem napokkal azelőtt). Kissé elkeseredtem. Meglátta rajtam, hogy lógatom az orrom, erre finoman, nem sértő módon elmondtam neki, mi bánt. Erre bocsánatot kért, és megígérte, hogy elvisz színházba ajándék gyanánt. Utána meg az lett a furcsa, hogy majdnem minden találkozásunkkor vett nekem valamit a kérésem ellenére (pokrócot, poharat), mert mondtam neki, hogy nem várom el tőle az ilyesmit. Amúgy a kapcsolatunk kezdetétől éreztettem vele, hogy nem akarok kitartott lenni, nem várok tőle egy fillért sem. Ez azért is volt fontos, mert majdnem 30 évvel idősebb nálam, és ilyenkor sok ember fejében bekapcsolnak a sztereotípiák.
Tudni kell róla, hogy kb. 20 évvel ezelőtt megözvegyült, felnőtt gyerekei és unokái vannak. Ködösített arról is, pontosan hány éve halt meg a felesége, ma se tudom (ahogyan a pontos lakcímét sem).
A viszályunk azon robbant ki, hogy kaptam apámtól egy új mobiltelefont, aminek éppen akkor fedezgettem fel a fényképező funkcióit. Egy bevásárlóközpontban találkoztunk, én ott fényképezgettem, és őt is le akartam fotózni. Megint elhárította. 2012 óta nem engedi, hogy fotózzam. A kapcsolatunk elején (2010-ben), és a 2012-es újbóli kapcsolatfelvétel kapcsán még engedte, hogy néha lefotózzam. Közös fotónk sincs.
VálaszTörlésEzen kiborultam. Mondtam neki, hogy soha nem engedi, és hogy ez nekem mennyire rosszul esik. Ha egyszer már nem fog élni, akkor még a kapcsolatunk elejét leszámítva nem maradnak róla fényképeim. Erre akkor nem is reagált. Leült mellém, én a vállára hajtottam a fejét és simogattam.5 perc múlva megszólalt: Te ilyet még nem mondtál nekem, te a halálomra spekulálsz. Erre én bocsánatot kértem tőle, hogy nem akartam megbántani, tudja, hogy nagyon szeretem. Mondtam, hogy a halálra való spekulálás azt jelenti, hogy valaki hasznot akar húzni a másik halálából. Én egy fillért nem akarok tőle örökölni, ezt meg is mondtam neki. Utána együtt megvacsoráztunk, kedves volt, bementünk egy áruházba nézelődni, ő feltett a buszomra, és szeretettel búcsúztunk el. Másnap este (minden este beszéltünk telefonon), amikor felhívtam, kurtán-ridegen annyit mondott, hogy ne zavarjam. Kérdeztem, haragszik-e rám. Azt mondta, nem. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Másnap többször kerestem, nem vette fel a telefont, az e-mailemre se válaszolt. A 3. nap el tudtam telefonon érni, rideg, kegyetlen leszidás jött tőle, és kiderült, azon sértődött meg ennyire, amit mondtam. Én kiborultam, sírtam. Írtam egy e-mailt, amiben részletesen elmagyaráztam a dolgokat, külön kiemelve, hogy nagyon szeretem, ő a mindenem és sose akarnám őt készakarva bántani.
Jellemző rám, hogy pl. mindig vigyázok, hogy a halott feleségéről is mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszéljek, nehogy véletlenül beletapossak a lelkivilágába.
Folytatom még a problémáink leírását, még csak annyit, hogy az önértékelési zavar valószínűleg tényleg fennáll nála: 4 éve, amikor lefotóztam, elküldtem neki a kész fotókat (róla is készült kép, meg rólam is). A válasza a következő volt:" Kedves ...! Te szép vagy, én nem. Remélem, bizalmasan kezeled." Ezt különösnek találtam. Pedig nem rossz külsejű férfi, a fizikai állapota pedig 10-20 évvel fiatalabb emberre utaló.
Folytatása következik.
"egy nő"
Mire a nagy titkolózás? Nem él kettős életet?
VálaszTörlésÜdv, "C"
Bennem is ez merült fel, akár a felesége is élhet még.
TörlésKedves "C"!
VálaszTörlésEz a lehetőség bennem is felmerült. Viszont éveken keresztül a vezetékes telefonján minden este hosszasan beszélgettünk. Nyilvános helyen is átölel, megcsókol. Egyszer összefutottunk egy volt kollégájával és azt mondta rám, hogy "ő a barátnőm". Gyakran találkozunk a lakásától pár km-re levő bevásárlóközpontban, ahol pl. a szomszédai is megfordulhatnak (a környéket tudom, merre lakik, csak a pontos címet nem).
Példa:
VálaszTörlésNos, ma hoztam egy radikális döntést.
Anyukánk sajnos januárban meghalt. A bátyámmal ketten vagyunk örökösök. Ahogy az osztozkodás elkezdődött, a szarkeverés is elkezdődött.
Olyan mértékben kicsinálnak idegileg, hogy ma lemondtam minden ingóságról. Innentől nem tudnak belevonni abba a kártékony játszmába, azt csinálnak a tárgyakkal amit csak akarnak.
Így voltam a válásnál is.
Olyan pontra jutottam érzelmileg, hogy meghoztam ezt a döntést, akárcsak a válásnál. Abból is vesztesen jöttem ki anyagilag, de a nyugalom megfizethetetlen.
Borzalmas amikor pár értéktárgyon nem lehet megegyezni, mert kukacoskodik valaki.
Amikor azt mondtam hogy a rézmozsarat szeretném elvinni, a sógornőm (akinek köze sincs hozzá), azt mondta. Az mekkora érték.Pénzben. Nekem nem anyagi érték, hanem emlékeim fűződnek hozzá. Anyukám azzal törte a cukrot, és meg a kicsi rézmozsárral. na ezt egy anyagias ember nem fogja fel, csak azt látja benne mennyiért lehetne eladni.
A ház fele az enyém, az nem vita tárgya. Ha nem szépen, csak időhúzással, vitával, jogi útra terelem a dolgot.
Ne játszmázzatok, bármiről is van szó. Különben kicsinálnak benneteket. Sajnos vannak emberek, akik így jutnak életenergiához és vagyonhoz.
Harag nélkül, de radikálisan meg kell szüntetni a kapcsolatot.
Üdv Mindenkinek!
VálaszTörlésDánielnek hívnak, nagyon jó dolgokat olvastam és rengeteg tapasztalatot, amiből sokat lehet tanulni. (: Annyi van, hogy én nem a Ti oldalatokat képviselem, hanem a manipulátorokét. Nekem az egyik volt barátnőmnek a barátnője segített lelkileg rajta, mert vita volt köztünk és elmondta neki, meg rólam mindent ahogy viselkedem. Az utóbbit fokozatosan a hónapok alatt. Majd egyszer csak manipulátorként lettem megbélyegezve. (Facebook beszélgetésekbe volt belelátásom) Furcsa volt, mert nekem ilyen eszembe se jutott sose magamról. Kíváncsiságból utána néztem a dolognak és többek között ide keveredtem. Kicsit megdöbbentem, hogy magamra ismertem. Sok ember meg se érdemli, hogy normális bánásmódot kapjon egyébként... 22 éves leszek idén és sajnos ilyen fiatalon is évről-évre ebben egyre jobban biztos vagyok. A sok tapasztalat elolvasása után tanultam "1-2" dolgot, hogy mire kell figyelni a jobb befolyásoló képesség érdekében. (: Szóval... Köszönöm szépen! (:
Kedves Dániel!
TörlésIdézlek:
" Sok ember meg sem érdemli, hogy normális bánásmódot kapjon egyébként..."
Akkor minek neked egy kapcsolat?
Rosszul gondolod hogy itt bővítheted a manipulátori repertoárodat. Saját magad áldozata vagy, csak erre még nincs rálátásod.
Még a mosoly jeleket is fordítva írod. Tehát, úgy érzem nem vagy boldog, akkor sem, ha bejön néha amit csinálsz.
Üdv, "C"
Sziasztok!
VálaszTörlésSzeretettel köszöntelek benneteket!
Most találtam rá a honlapra, és a témára, tegnap éjjel minden hozzászólást végigolvastam, és nagyon hasznosak. Ez a támogatás mindenkitől, úgy, hogy nem is ismerjük egymást.
Mégis kihozhat valami jót is a sok manipulatív nárcisztikus az emberből..... :) Ez a mi szuperképességünk: a szeretet.
Ezt biztosan állíthatom,mert életemben eddig két kapcsolatom volt, mindkettő manipulatív, játszmázó, valószínűleg nárcisztikus személyiségzavarral küzdő férfiakkal.
És ami a lényeg, hogy merjük megismerni önmagunkat, és merjük szeretni önmagunkat!
Az ilyen embereke azokat találják meg, akiken a szeretethiányt, a szeretetre való vágyakozást látják. Ha nem szeretjük önmagunka,t mint ahogy én sem szerettem, akkor hiába szeretünk valaki odaadóan, csak kiszogáljuk. Azt üzenjük: tegyél velem bármi rosszat, csak éreztesd néha, hogy szerethető vagyok, mert nem hiszem el magamról. Mert azt hiszem, hogy egy ócska rongy, lábtörlő vagyok.....
És pont ezért vonzza az ilyen embereket az egoista, manipulatív férfi..... (vagy nő, jó tudni, hogy nem csak a férfiak ilyenek....)
A lényeg, SEMMITŐL SE FÉLJETEK! a FÉL-ELEM A SZER-ETET HIÁNYA.
A NÁRCISZTIKUS NEM KÉPES SZERETNI, ÉS MIVEL A SZER-ETET, A MI KÉPESSÉGÜNK A LEGMAGASABB SZINTŰ ENERGIA A VILÁGON ( EZT MÁR TUDOMÁNYOSAN IS ALÁTÁMASZTOTTÁK) EZÉRT PRÓBÁLJA MEG EZT ELVENNI TŐLÜNK.
AZ ÖNSZERETET NEM EGYENLŐ AZ ÖNZŐSÉGGEL. SZERESSÉTEK, BECSÜLJÉTEK, TISZTELJÉTEK MAGATOKAT ANNYIRA, HOGY KILÉPTEK A FÖÜGÉSBŐL, HOGY RÁÉBREDTEK A SAJÁT ÉRTÉKEITEKRE. HA KIÁLLSZ MAGADÉRT, AKKOR NEM HISZTIZEL, NEM KIABÁLSZ, HANEM ÖSSZESZEDED MAGAD ÉS TOVÁBB LÉPSZ, MERT TUDOD, HOGY ENNÉL TÖBBET ÉRSZ.
A két "kapcsolatom" közötti időszakban sokat meditáltam, jógáztam, és rengeteget segített. Ezt a második esetet, hiába súlyosabb volt, már sokkal könnyeben veszem. Hiába akart hülyének beállítani, már ráhagytam,és sokkal jobban érzem magam. Folyamatosan önmagamon dolgoztam, kutattam a saját félelmeimet,jártam családállításra,és egyre erősödtem, és egyre kevésbé érdekeltem már őt. Nem estem többé térdre, egy kis morzsányi szeretetért, hagytam,hogy eltávolodjon végre tőlem.Látta,hogy már nem táplálkozhat belőlem. És megérte, és mindig megéri!
Képzeljetek magatok köré egy gyönyörű., védelmező, szeretetteljes fényburkot,és az tényleg megvéd majd benneteket! :-)
Sok sikert, és bátorságot kívánok mindenkinek. Szeretni, merni szeretni a legbátrabb dolog a világon. Mi képesek vagyunk erre, mert merünk érezni! :-)
Köszönöm,hogy ezt megoszthatom veletek,és asok támogatást is!
Szeretettel:
Zs.
Köszi Zs, üdv. a sorainkban. Igaz, amiket írtál, de ha családban van egy ilyen átok, akkor azt nem zavarhatja el az ember. Azt a helyzetet kezelni kell, hogy jusson is, maradjon is. Az elhallgatás az Ő malmukra hajtja a vizet, a nyíltsághoz viszont nagyon erős személyiség kell. Jó kis erőpróba. ;-) de én is azt tapasztalom, hogy jobb a társaságuk nélkül, mint velük. A mi érzés szenzorunk megérzi a hamisságot, amit sosem fognak tudni kivédeni, mert ők nem éreznek semmit,hiába tanulnak mint a gép (-: az agyalásuk átlátható marad mindig. (-; Az érzések, megérzések a fegyvereink, ez ellen nincs praktikájuk. Tőlünk függenek a szerencsétlenek. Vagy hagyjuk, vagy nem, a sorsuk tőlünk függ....
VálaszTörlésRebeka
Kedves Zs. és Rebeka, nagyon pontosan rátapintottatok a lényegre (Rebeka ismét:-). (Írtam hozzá választ, de megint eltűnt, mint már többször is, hiába kattintok a közzététel gombra.Másik böngészőt kellett választanom. Ez volt a szolgálati közlemény ). Nos, nagyon beletalált a mondat: "A mi érzés szenzorunk megérzi a hamisságot, amit sosem fognak tudni kivédeni, mert ők nem éreznek semmit,hiába tanulnak mint a gép (-: az agyalásuk átlátható marad mindig" Igen, én is ezt gondolom, sőt tudom. DE! Őket ez baromira nem is zavarja. Nem érdekli. Olyan ez a mi hihetetlen képességünk, mint a levegő: nem megfogható, nem tapintható, nem szagolható, egyszóval nem bizonyítható. Sokszor inkább átoknak érzem. Mert egyre nagyobb terheket cipelek ezáltal. Nem véletlen a mondás: boldogok a lelki szegények. A lelki szegények ezek az emberek , akik köszönik, nagyon jól elvannak, áldozat akad bőven, nem rágódnak, gyötrődnek, tipródnak semmin. Következésképp meg sem értik, fel sem fogják, miről beszélünk. Ha tükröt akarnál tartani eléjük, betakarják a szemüket, befogják a fülüket. Konkrétan ez történt, történik az én családomban is. Átlátok rajtuk és minden manipulátoron, sőt már előre tudom, mi lesz a következő lépésük a sakktáblán. De ettől nem változik semmi. Ők összezárnak. De még hogy! Mit mondhatnék pl. a 91 éves beteg anyámnak, aki még most is lenyomja a lányait és hihetetlen módon erőszakos és manipulatív? Vagy a lányomnak, aki az egy szem unokámat fegyvernek használja ellenem? Vagy az exemnek, aki viszont a lányomat manipulálja ezerrel, aki viszont imádja őt? Micsoda sűrű, borzalmas szövevénye ez a beteg lelkeknek? Hol vághatnék én ebben utat magamnak? Igen, ők előttem nyitott könyv, de én a szemükben továbbra is lábtörlő.
VálaszTörlésTeljesen igazad van Zsuzsa, de gondold el az ő idióta boldogságukat...mennyire sivár, állati létforma. Ők így léteznek, hogy hagyunk-e nekik teret és mennyit, az tőlünk függ. Zárjanak össze, egymás között csak örlődnek, nekik kell egy áldozat, nélkülünk elpusztulnak. Akkor mi a teendőnk? Ezt már itt sokszor megbeszéltük: szembesítés, elhatárolódás újra és újra. Nem várni tőlük semmit, csak épp annyi helyet hagyni nekik az életünkben, amennyit mi simán tudunk tolerálni. Mi vagyunk az elsők, Zsuzsa! (-: ők a veszteség, így kell hozzáállni, sztem. Nincs az megírva sehol, hogy mindenkinek szerető család jár. El kell fogadni a más helyzetet, belenyugodni, felvállalni nyíltan, magunk előtt leginkább és nem keseregni rajta. Hirtelen most ennyi jutott eszembe. (-: Rebeka
VálaszTörlésEzt most olvasom, gyorsan ide is másolom, mert egyetértek más gondolatával: " Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit. Sőt magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle. Kész vagy bármikor elengedni, mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg. De tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer." - látod Zsuzsa, a pszichopaták jelenléte az életünkben nagyon vagylagos. A gyerek nem mindig gyerek, az anya nem mindig anya, stb. Ne várj tőlük semmit, na akarj adni nekik semmit. Csak a saját érzéseidre figyelj és ha bántóak, azonnal ignorálj, ne sajnáld a figyelmüket. Így vághatod a saját utadat közöttük. (talán (-: ) Rebeka
VálaszTörlésasszem az èn hsz-eim is eltüntek
VálaszTörlésKedves Rebeka! Milyen hsz-ek tűntek el?
TörlésKedves Sára, most már mind megjelent, köszönöm.
VálaszTörlésSziasztok! Régóta olvasgatom ezt az oldalt és sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy erőteljes manipulátor karmai közé kerültem. Elváltam, két kamasz korú fiam van, akikkel nagyon jó a kapcsolatom. Rengeteget segítenek a mindennapi munkában, megnevettetnek ha rossz kedvem van. Ebbe a helyzetbe érkezett be a Férfi, aki kijelentette, hogy ő kerüljön az első helyre nálma, a gyerekeimet építsem le. Emellett akárhányszor beszélgettem bárkivel, mindig szóvá tette, hogy minek beszélgetek én mással. Neki törődésre, állandó összebújásra van szüksége, bármikor amikor ő akarja. Amikor véletlenül a fiamért kellett az edzésre menni, megsértődött, hogy vele nem foglalkozom és kárt okozok a kapcsolatunknak. Egyébként sem tart engem embernek, csak akkor ha mindig vele lennék. Jelenleg a feleségével lakik egy házban, soha nem volt pénze semmire, mert az összes fizetését a feleségének adta haza. A gyógyszereket én vettem neki, amikor beteg volt, reggelit vettem neki mert otthonról soha nem kapott semmit. Oda akart költözni hozzá, de kijelentette, hogy a gyerekek ne nézzenek tv-t a nappaliban, csak addig amíg nem zavarnak bennünket, mert neki folyamatosan kell a szex...egyébként is neki nem kellett mástól soha időt kérjen, csak tőlem..Legutóbb azon sértődött meg, hogy hogyan mertem a kollegáimnak teát főzni (sajnos egy munkahelyen dolgozunk). Lelkiismeeret furdalása soha nen volt, válogatás nélkül öntötte rám, és a családomra a szidalmait. Idő kellett míg rájöttem, hogy kivel is van dolgom..fáj... el akarok tőle szakadni, de szívesen elégtételt vennék mindenért, amit velem elkövetett, akarom, hogy megbünhödjön azért mait velem és az összes többi nővel tett. Olvastam amit írtatok, hogy erre nem sok lehetőség van, de én még agyalok ezen...
VálaszTörlésSzia, a Te eseted nagyon direkt, ettől kifinomultabb technikával szoktak operálni, de annyi hasznod van belőle, hogy hamarabb eszmélhettél. Minél jobban élveznek egy kapcsolatot, annál nagyobb a veszteség érzetük, amikor ennek az állapotnak vége. Pl. megtorlás az is, ha fullos kiszolgálást kapnak egy kapcsolatban, amit váratlanul és véglegesen megszakítanak vele. A megvonásosdi az ő módszerük, nem is tudnak mit kezdeni vele, ha visszakapják. Csak vonaglanak, tekergőznek, mint egy kihajtott parazita. Végtelen kiábrándító egy addig öntelt, fennhéjázó, uralkodó típusú férfit, aki addig gátlástalanul alázott és kihasznált minden nőt, hirtelen a porban látni. Pedig ez az ő igazi énjük. Üresek, nullák, tudják is, ezért igyekeznek bármi áron megkapni a figyelmünket, elérni hogy foglalkozzunk velük, mert mi lenne velük nélkülünk. Utánuk mi simán éljük az életünket, ahogy tettük nélkülük is, ők meg kénytelenek vadászni tovább, mert nincs más választásuk, társfüggők. Ha még van fizikai kontaktod vele, akkor nyilvánosan, verbálisan is alázd, megáll a tudományuk tőle. Amint megérzik, hogy nincs hatalmuk fölötted, azt csinálsz velük, amit akarsz. Fordul a kocka, és ők lesznek a te talpad alatt. Ez legyen elég elégtétel. (-: Ja, a szexmánia is annyira jellemző rájuk...semmi más nem okoz igazi, érezhető örömöt a számukra, ezért ezt az érzést űzik, hajtják, bármi áron, bárkivel, bármikor, semmi gátlás nem működik bennük, rávetődnek kislányra, idősre, mindegy csak a pillanatnyi élvezetük meglegyen és ha megvolt, már hajtják is a következő pillanatnyi élvezetet. Ámokfutók. Szerencsétlen nyomorultak.
VálaszTörlésnagyon köszönöm a választ! A báránybőrbe bújt farkasokról a külvilág csak azt látja, hogy miyen rendesek, aranyosak, sőt még vigasztalják is őket, ha esetleg visszavág nekik a megalázott fél. Ez néha engem is elbizonytalanított, hogy biztos én vagyok a bolond. Mindig én voltaam hibás, mindenért. Azért is mert nincs pénze, azért is mert rossz kedve van. Azért volt velem durva mert rossz voltam és én viselkedésem váltotta ki belőle az alpáribbnál alpáribb reakciókat.....tehát szerinte megérdemeltem a viselkedésé..és mi volt a bűnöm? A gyermekem kérését teljesítettem, aki számított rám, nem pedig ővele töltöttem az időt összebújva..Úgy éreztem néha, hogy nagyon erős akarattal bír és gyenge vagyok hozzá képest. Tanult, diplomás, jól szituált nőnek gondoltasm magam, de gyakran sikerült lerombolnia az önbecsülésemet, állandó negatív vélemények, kritika, minősítette a szüleimet, akik becsületes, dolgos emeberek, a gyerekeimet, akik jól tanuló, nem csavargó, szófogadó kamaszok. Végül azt tettem, amit említettél és én is ezt tartom a legjobb módszernek ellenük: fullos kiszolgálás (de te már tudod, hogy az eszed vezérel, nem a szíved)és váratlanul megszakítani vele mindent. Megtettem, nem fáj, annyi "szóval verést" kaptam tőle, hogy nem fogom visszafogadni soha, mert az önmagam ellen való vétek lenne.. Aki csak a szelét is megérzi egy ilyen típusú személyiségnek, szaladjon olyan messzire tőle, amilyen messzire csak lehet..Hatalmas károkat okoznak a másik önbecsülésében, nem éri meg kitartani mellettük! Gratulálok ehhez az oldalhoz! örülök, hogy megtaláltam, de sajnos sokan vannak még, akik nem tudtak még kilépni egy ilyen kapcsolatból, akár nő vagy férfi az illető. Nagyon nehéz, de kívánom, hogy mindenki keresse az életben azt, ami igazán és valójában boldoggá teszi és ne adja alább.
VálaszTörlésNagy "örömmel" olvastam a hozzászólásokat. Sokszor magamra ismertem. Talán ha hamarabb olvasom.. bár nem hiszem. Azok után, amit átéltem egészen biztos vagyok benne, hogy a manipulátor agyában valami hatalmas gond van. Az, aki rám szállt féltékenységből tette. A fiújával egymásba szerettünk, senki se így tervezte, ez volt az igazi nagy villámcsapás.
VálaszTörlésÉn elváltam, egyedül maradtam a gyerekeimmel. Ő is talán megtette volna, hogy elhagyja azt az őrült nőszemélyt, ha nem derül ki éppen akkor, hogy rákos. Vele maradt.
Eddig még érthető is lenne a történet, hiszen én is ezt mondtam, ott a helye nellette. Csak a nő féltékenységében bekattant és én lettem az áldozata.
A betegségével zsarolta a társát, akinek lelkismeretfurdalása volt és mert őt is éppúgy manipulálja, mint engem: szexxel, betegséggel, hisztivel.
Roppant széles a skála. A lényeg: minden lépésem megfigyeli. Minden telefonom, üzenetem, internetes tevékenységem megfigyeli különböző kémprogramok segítségével. Kamerákkal telerakta a házam - sajnos volt segítsége ebben, az elvált férj.Nem bízik meg a párjában, ezért az elkenfeket kontroll alatt tartani.
Minden nap megalázott. A barátaimat kifaggatta. Álprofilokkal zaklat. Az összes félelmemet és vágyamat kikukkolta, a szeretetnyelvem ellopta és hazuggá tette, a testem kigúnyolja.
Minden emberi kapcsolatom igyekszik megsemmisíteni és ha sírni lát vagy félni, kiröhög, mint egy eszelős idióta.
Pszichopata, nem kérdés.
Így élek, egyedül a gyerekeimmel. Napközben a munkahelyemen mosolygok, éjjel nem alszok.
Olvasom azokat, akik azt mondják menekülj. Zárd le.
Érzelmileg le lehet zárni, de a seb sose gyógyul be.
Soha többet nem fogok hinni abban, hogy valaki engem szeretni tud.
Nahát, milyen szépen írtál...öröm volt olvasni, annyira finom lélekre vallanak a soraid.(-: Aki szerette a párját, annak okozhat nehézséget az elszakadás. Nehéz ilyen intenzív jelenlétből visszazökkenni a régi, nyugis életünkbe, ezért érezni néha kínzó űrt utánuk. Mindenkinek azt tanácsolom, számítson az elgyöngülési időszakokra, a hiányérzetre, tervezzen rá praktikákat, akár évekre szólóan. Ha nem megy elsőre a válás, akkor sincs nagy baj, de tartsuk észben, hogy a visszarendeződés csak ideiglenes állapot, ami nekünk segít „elhidegülni”. Közben bennünk zajlik a folyamatos érzelmi távolodás, ami idővel totális érdektelenségbe, végül esetleg undorba megy át. Ami egy ilyen kapcsolat után marad, az a végtelen nyugalom. Az idő a mi nagy segítőnk ebben, nekik pedig a nagy ellenségük, valószínűleg ezért akarják uralni mohón minden másodpercünket. A kulcsszó a tudatos távolságtartás, vagy hirtelen, véglegesen, megtorlás jelleggel, vagy akinek így nem megy, egyre hosszabb szünetekkel, egyre inkább kívülről szemlélve az eseményeket, végül nyugisan lezárva egy tanulságos életszakaszt. (-: Rebeka
VálaszTörlésKedves Rebeka!
TörlésÖrülök, hogy az írásomról ítélsz meg. Te is valószínűleg roppant finom lélek lehetsz. :) Köszönöm a kedvességedet.
Néha valóban gyorsabban írok, mint "kozmetikázok", főleg, ha érzelmileg mélyen bántó dolgokról van szó...Tudtad, hogy a pszichológusok ragaszkodnak ahhoz, hogy mindent javítgatások nélkül írj le, ami benned van? Mert akkor lehet érezni hogy hol van a fájdalom forrása. Valószínűleg nálam épp ott, ahol még a rejtett dyszlexiám is előkerül, ha csak eszembe jut...de öröm látni, hogy milyen könnyen ítélkeznek az ember felett. :)
A történet lényege nem az elütésekről szólt - hanem egy zaklatóról. Sok sikert kívánok a tudatos távolságtartáshoz és az elhidegüléshez - a "megtorlás" szó az az, amit soha életemben nem használtam, nekem sose volt célom, hogy bármit is "megtoroljak"vagy megbosszuljak. A kulcsszó: a megbocsátás és felejtés lenne...ami azonban csak abban az esetben működik, ha valaki el tud zárkózni az őt manipulálótól!!! Van, amikor ez lehetetlen.
A legjobb módszer, ha egyszerűen tudatosítom magamban, hogy az illető mentálisan sérült és nem foglalkozok vele. :)
Ezeknek az embereknek nincsenek érzéseik, valószínűleg épp azért élősködnek másokon, nincs bennük bűntudat, önzőek, erőszakosak, nem riadnak vissza semilyen áldozattól, a legkegyetlenebb tetteiket is megmagyarázzák.
A tudatos távolságtartás és a lélek gyógyulása között azonban egy hatalmas probléma marad: a tudatalattit nem lehet kiiktatni, bármennyire is szeretnék azok, akik hisznek abban, hogy minden megoldható tudatos döntésekkel és akarattal.(mantrákkal.)
A tudatalatti irányít és amíg a lélek hordozza a sebeket és a megoldatlan, megválaszolatlan kérdéseket, addig nincs kiút.
Ezt jól csináltad!!!! Sok boldogságot!!
VálaszTörlésÜdv, "C"
Nálam is volt probléma, mióta anyukám meghalt.
VálaszTörlésA bátyám is "kitett magáért" rendesen. Jó hogy vége az öröklés témának lassan, hála a Jóistennek, mert szomorú sors várt volna rám. Azt tudom csinálni, hogy nem kell találkoznunk, csak néha hivatalos ügyben. Ez az állandó akadékoskodás is borzalmas. Nem tudom mennyit szenved a sógornőm, de nem kell irigyelni. Mi van ilyenekkel, ha öregszenek is? Változókor férfinél.
Vajon kihozhat ilyesmit, vagy csak az alapviselkedés erősödik fel?
Úgy látom sajnos sok az ilyen probléma az emberi kapcsolatokban.
Nem azt mondom hogy már senkiben sem lehet megbízni, de nem árt hallgatni a megérzéseinkre, és a cirkuszaukra nem reagálni, mert azt várják, látom, hogy ráugorhassanak az emberre. De azért se reagálok negatívan. :D
Névtelen "C" vagyok.
VálaszTörlésSzóval nem elég hogy meghalt anyukám,és vita volt/van a családban, van egy ilyen kutyaütő kolléganő. Már írtam róla, még jó hogy nem egy épületben dolgozunk, mert már ízekre szedtem volna.
Állandóan bámul mindenkit, kuncsorog a figyelemért.
Múltkor láttam bámulta a férfikollégát, erre ő kérdezte meg hogy: mi van, mit nézel? De olyan nagyon kedvesen, selypítve.
Vagy azt csinálja, hogy ha nem veszik észre, csosszant egyet a lábával, és akkor megfordulnak, és észreveszik, vagy addig bámul valakit, amíg észre nem veszi, de akkor elkapja a fejét.
Amikor szembe jön, lehajtja a fejét, felveszi a műmosolyt, és teli szájjal vigyorog. De senki nem mosolyog vissza, mert ez csak egy álarc.
Úgy gondolom, hiába játssza el az - én vagyok a legboldogabb nő c. játékot, nem hiteles, mert belül bizony negatív, tehát még önmagával sincs összhangban. Valami nagyon nincs rendben, mert folyamatosan hajtja a pasikat, és mindenki elhagyja rövid idő alatt. Már tiszta hülye tőle, de csak rosszabb lesz. Szerintem fogalma sincs róla, mit csinál.
Üdv, "C"
Sziasztok! Szia Rebeka! Tegnap előtt nagyon sokat írtam, de úgy tűnik, hogy elveszett az internetes éterben..Arról írtam, hogy sajnos az elgyengülési időszak is megérkezett...Mióta elküldtem a "farkasomat", nagyon rámtört a magány, a félelem, hogy amiket mondott rólam (hogy nem vagyok ember, nem találok semkit magamnak, mert nincs időm senkire)igazzá válnak. Mivel egy munkahelyen dolgozunk, mindennap összefutok vele, nem szólunk semmit egymáshoz, lebecsmérlően rám nézz és ennyi. Ilyenkor "lekerülök a földre" és úgy érzem, hogy nem bírok felállni. Pedig tudom, hogy igazam volt...vagy el kellett volna tűrjem, hogy folyton kötözködik, elégedettlenkedik, a gyerekeimre úgy tekint, mint akik elveszik tőle a velem tölthető időt, arrogáns és néha agressív a szexben is? Szeretnek a kollegáim, túlságosan is jó lelkű embernek tartanak, de most mégis elbizonytalanodtam..milyen praktikával lehet ezt az időszakot túlélni?
VálaszTörlésJaj Te szegény, hát a legjobb, ha mindig van célod, akár a következő órára, akár a következő napra, évre. Mindig legyen előtted a következő örömforrás, amit vársz. Próbálj megelégedett lenni pl. azzal, hogy süt a nap és munka után napozhatsz, vagy amit éppen szeretsz csinálni. Én már annyira elszoktam a minden percemet beosztó parazitámtól, hogy sokszor már a praktikum miatt sem vágynék rá. Nem kell ugrálni miatta, sokkal kipihentebb vagyok, a munkámat is jobban végzem és sokkal több időm van magamra is. Amikor élvezem az időmet, akkor mindig belegondolok, hogy de jó, hogy nincs itt az ex, most ugrálhatnék összevissza. Annyit nem ad a társaságuk, mint amennyibe kerül. Egyáltalán nem kell, hogy találj magadnak valakit. Ez is csak a társfüggők mantrája. Bátran képviseld magad, hogy egyedül jól elvagy, nem kell több semmirekellő melléd, ezt nyugodtan kommunikálhatod is a munkahelyen. Azért az is kritika egy férfinak, ha egy nő egyedül sokkal jobban érzi magát, mint vele. (-: Ne félj semmilyen jóslattól, ez is csak azért van, hogy előre bemágiázza Neked, hogy mit kell csinálnod, hogyan kell érezzed magad. Ezt ő szeretné és nem te. Ezért ne foglalkozz vele mit mondott, ne legyen soha megfelelési kényszered, ezzel ki is kerülted a jóslatait. (-: Hidd el, hogy az állhatatosság meghozza az eredményét! Lehet, hogy még egy darabig becsmérlően néz, na és? Nézz vissza hidegen. Tekintsd levegőnek. Lassacskán visszarendeződsz, meglátod, csak mindig légy hű magadhoz. Ez nem vicc. Ami neked nem jó, azt demonstráld, érzékeltesd a viselkedéseddel, elég az is, ha nem veszed a lapot, nem vagy partner. Ha ezerszer kell megcsinálnod, akkor ezerszer csináld meg. Nagyon bele lehet jönni, a végén levegő lesz belőle. Amikor hirtelen úgy gondolod, hogy már nagyon hiányzik és legszívesebben felhívnád, vagy beszélnél vele, akkor mindig várj vele még egy napot. „Majd holnap beszélek vele” - tervezd el, gondold el, játszd le magadban de ne tedd meg, várj vele egy napot és meglátod, másnapra enyhül a hiányérzet, mással leszel elfoglalva. Mindig csak a következő napot bírd ki és a sok napból évek lesznek, amikor már tapasztalod a különlét jótékony hatását és véletlenül sem akarnád vissza a vele való fárasztó, ártó együttlétet. Most a Te saját külön életedet kell élned, Te se akaszkodj rá, állj meg egyedül a lábadon, ne várd mástól, hogy megmondja mit tegyél. Most én is hosszú lére eresztettem a mondanivalómat, de nagyon próbálok segíteni Neked. (-: - egy jó megoldás az elszállingózó írásokra, ha wordben írod meg és ide csak bemásolod. Ha nem jelenne meg, csak bemásolod újra.
VálaszTörlésSziasztok! Nagyon örülök hogy idetaláltam. Most már biztos hogy nekem is egy ilyen beteg emberrel van dolgom...a "legjobb" barátnőmről van szó. Szépen lassan elszivta az összes önbizalmam. A barátságunk kezdetén kellett volna észrevenni mert egyből voltak jelek. Folyamatosan azt mondogatta hogy Ő mindenkinek tetszik,belé mindenki szerelmes,a kocsiján virágot hagynak a titkos udvarlók stb. Szép lány,de nagyon kihívóan öltözködik,tetovált szemöldök,műköröm stb. Volt egy olyan eset hogy megbeszéltük,elmegyünk egy másik városba,még előző este is esküdözött hogy mindenképpen megyünk. Reggel meg kb hat féle kifogást adott elő hogy miért nem tud jönni mégsem. (vásárolni mentünk volna) Persze én kicsit kiakadtam,meg csalódott voltam,hiszen hetekkel előtte megbeszéltük és készültünk rá. Aztán hallottam hogy úgy adta elő másoknak hogy én zokogtam (!) mert nem jött velem vásárolni...aztán egy másik esetben azt hazudta hogy anyukája tüdőgyulladással fekszik a kórházban,nem tudunk menni este sehova. Másnap meg volt jelölve egy előző este megosztott bulizós képen a Facebookon. Számtalanszor átvert,becsapott,és mindig naív voltam,ma már tudom. Valahogy mindig azt éreztem vele kapcsolatban,hogy valami nem stimmel. Mi a véleményetek erről a történetről?
VálaszTörlésEgy nagy lendülettel tegyél pontot a "barátság" végére, végleg.Nincs mit kielemezni ezek után.
VálaszTörlésÉs ne törődj vele, hogy ő mit híresztel rólad. Meg se hallgasd amit mondanak, hogy ne is tudd.
Sok sikert!! :)
Üdv, "C"
Sziasztok!
VálaszTörlésÖrülök, hogy megtaláltam az oldalt.
Én is manipulatív emberrel élek még/éltem , de már megy a válóper.....
Nem láttam más megoldást.
Sziasztok!
VálaszTörlésÖrülök, hogy rátaláltam erre az oldalra.
Sokáig éltem és jelenleg is túlélek egy manipulátor ember mellett, de van fény már az alagút végén.
Elindult a válóperem...
Sziasztok:)
VálaszTörlésTényleg nagyon jo, hogy létezik ez a blog. Ha senki nem haragszik ékezetek nélkul írok, mivel nekem így konyebb. teljesen egyetértek a bejegyzésekkel, és azzal, hogy van egy forum, ahol ez megbeszélheto. Mivel volt egy ilyen kapcsolatom, annyit mondhatok, nagyon figyelni kell, és elég korán szurhetoek a jelek. Egy elég ismert személlyel ismerkedtem meg, aki simán ismerosnek jelolt a facebookon, természetesen álnéven. Korábban nem figyeltem a jelekre, mivel elárulta, hogy engem ismer és korábban is látott már, szoval beazonosított. Kisvárosban élek, ezért nem éreztem furának, a volt házasságomban társasági életet éltunk, rengeteg barát, így ez nem tunt fel. Kb egy honap után az illeto a saját házába hivottk, ahol nem hatott meg a fényuzés amiben él. Ott volt fura, hogy a férfi végigvezet egy házon, ahol gardrobtol a spájzig mindent megmutat, és merészen dicsekszik a kocsijával. Mivel a kulsoségek nem fogtak meg, volt egy stratégia váltás, és tényleg négy kellemes orát toltottem egy férfi házában hol humoros, hol komolyabb beszélgetéssel. Mondhatjuk, azonnal rátapintott a gyengémre, mivel nyitott beszélgetopartner vagyok. Elhittem a mesét, miszerint a feleség tulkoltekezett, majd beteg lett és o mennyire támogatta a beteg feleségét, de az végul elkoltozott a gyerekekkel. A torténetet teljesen hitelesen adta elo.Inkább tunt esetlennek, bátortalannak. kb két honap elteltével jottek a gondok, ami arra utalt, h valami nincs rendben. Bárki találkozik ilyennel, figyeljen! Nagyon sokat keresett, szinte levegohoz sem lehetett jutni, annyira elhalmozott az álérdeklodéssel, beszélgetésnél megfigyelheto egy tulzott testbeszéd, fura tekintet, nem egysze számonkérés , hogy hol vagy és kivel, és pontosan kivel. Kb ezzel egyidoben elkezdodtek a deviáns szexuális kérések. a szeretkezések idovel nem mondhatok szeretkezésnek, hanem osztonlényként viselkedik az ágyban. Ez a fajta soha nem monogám, de ideiglenesen amíg teljesen birtokolni szeretne eljátsza. Egyetlen védekezés van. Hallgatsz a megérzéseidre és érzelmileg nem kotodsz, amíg nem ismered meg a másikat. Ez volt a szerencsém, probálam távol tartani, és kozben meggyozodésem volt, hogy nem én vagyok az egyeduli az életében. Nem éreznek, egyáltalán semmi nem tud kiváltani beloluk érzelmeket, nem dicsérnek, viszont onmaguk más általi dicséretét kiprovokálják (bizonyára itt nárcisztikus hajlammal párosul) Nem bírják elviselni, ha eros személyiség vagy, ha kiállsz a dolgaid mellett, nem mondasz le a kedvtelésekrol, a barátaidrol, és eros értékrended van, kivéded. Amint szembesíted az empátia hiányával, lesz egy pillanatnyi zavar benne, de másnap ugyanazzal a hévvel udvarol a kovetkezonek, ahogy neked. nem tanul a hibáibol, az osszes kapcsolata ilyen, szoval egyre kell gondolni: nem bánom, mert nem én vagyok a kovetkezo helyében. Bennem egy megvilágosodás érzés volt pár honap után, de mivel a saját életem éltem addig is, nem rázott meg, maximum egy tapasztalat, amit jo megosztani másokkal, és sokszor érdemes is, mert nagyon nehezen ismerhetok fel, nagyon jol leplezik az indulataikat, belul uresek, sem empátia, sem érzelem, nincsenek barátok, felszín és eros ragaszkodás a tárgyi világhoz. sokszor sikeresek, ez a vonzo bennuk. Egy dolog van, figyelni kell, és teljesen elfelejteni oket, kerulni bármilyen érintkezést a jovoben.
Kb. ugyanezt válaszoltam én is, csak a hsz rég elszállt az éterben, valszeg a robotvédelmi rendszeren csúszott el a dolog. (-; Nem kell ilyen ember után futni. Rebeka
VálaszTörlésSziasztok:) valahol eltunt az írásom az éterben. Végigolvasva a gondolataitokat, és saját tapasztalatom alapján annyit mondhatok, soha ne engedjétek, hogy valaki által elvesszen az onbizalmatok, a kisugárzás, a jokedv, a hétkoznapi oromok. Egyetlen mod van erre, a kapcsolat megszakítása és távolságtartás. A fájdalom, amit okoznak idovel megszunik, a szenvedés választhato, de felesleges. Nem kell arra a pontra eljutni, amíg az ember onbizalmát aláássák, nem kell felvenni a harcot, nem kell bosszut állni, rivalizálni sot, a másik véglet sem mukodik:) ezekre az emberekre nem hat a szeretet, nincsenek rá idegvégzodéseik, minél tobbet adsz magadbol, annál jobban veszíted el onmagad és válsz kiszolgáltatottá. Szerencsére a korai felismerés után kiszálltam egy ilyen kapcsolatbol:) Nagy odafigyelést igényel, hogy megismerd a másikat. Viszont vannak árulkodo jelek, intenzív testbeszéd, rideg kornyezetben élnek, akkor is, ha milliokat éro ingatlanokban "élnek", látszatvilág, tárgyak kultusza, extrém sportok, veszély keresése, deviáns szexuális magatartás, ami minden érzelem és empátia nélkul tor ki beloluk, bárhol, bármikor, bárkivel, elore megfigyelt áldozat vagy és a saját gyengéidre játszik rá, hazudnak, lehet két orával utána teljes ellentétjét mondják, párhuzamos kapcsolatok, agresszív és eroszakos munkahelyi viselkedés. Ha kialakított saját életed van, eros értékrended, akkor egyszeruen kisétálsz és nem nézel hátra. Én ezt tettem, az egyeduli megoldás, ami mukodik.
VálaszTörlésNapok óta olvasgatlak Benneteket.....
TörlésTök jó önigazolàsok ezek. Komolyan, még az állatok is különbek náluk. Szerencsétlenek, ōk nem tehetnek ròla, hogy ilyenek, a környezetnek kell vigyàzni. Inkább ezt kellene tanitani az iskolában ès nem azt, hogy bocsássunk meg minden erõszaktevõ pedofil pszichopatának. Akik erre szocializálnak, azok maguk a pszichopaták, ìgy hozzàk lètre az engedelmes áldozatok tõmegèt, akiket úgy manipulálnak, ahogy akarnak. A jòIsten sosem akarná, hogy gyerekeket, vagy bárkit erõszakoljanak ès van bõr a kèpükön a sajàt erõszakukèrt megbocsàtàst követelni az àldozattòl. Micsoda rafkòs pszichopaták kezèben van a vilàg. Mi vagyunk tõbben, ezèrt annyira fontos nekik a tõmegek ámìtàsa làthatalan, misztikus lènyek retorziòinak elõrevetìtèsèvel, amiktõl õk azèrt nem félnek, mert õk találták ki mesèt a világnyi birkànak. A bűn az bűn, aki bűnözik, az bünhõdjõn. Csak sajnos ilyek vezetik a világot, mert a kegyetlensègük, manipulatìv tehetsègük, szàmìtògép agyuk, telhetetlensègük sikeressè tesz õket. Legalàbb a mindennapjainkat ne mèrgezzèk. Azèrt nekem sem volt elõször egyèrtelmü, hogy milyen emberrel kevetedtem össze, csak annyit realizáltam, hogy nem emberi a viselkedése. Aztàn kezdtem kutakodni. Sokan nem tudjhatják, hogy kivel élnek.
VálaszTörlésSziasztok! Elég régen írtam már, ennyi idő kellett míg végre sikerült túlélni az elgyengülési időszakot.Szerintem az volt számomra a legfontosabb, hogy újra olyan forrásokat találjak az életben, amelyek boldoggá tesznek, melytől újra tudok őszintén mosolyogni és értékesnek érzem magam. Egy-két szakirodalomra is ráleltem, nagyon hasznosnak bizonyult 'A lélek meggyilkolásának 100 módja ' című könyv, amely megdöbbenésemre hozta azokat a szituációkat, melyeket átéltem. Fontos, hogy megleld az örömöt az életben és rá gyere arra, hogy jobb, nyugodtabb az élet a manipulátor társad nélkül. Van élet még utána is!!Korábban is sportoltam, most több időt és energiát fektetek bele. Félmaratoni távokat futok, sok jó ismerős, barát társaságát keresem, akiktől most is sok jó szót kapok. Kitűztem néhány célt magam elé, amit szeretnék megvalósítani egyedül, de ha találok egy rendes társat, akkor majd vele. Megmondom őszintén, most egy kicsit félek a férfiaktól, félek, hogy újra összetalálkozom egy hasonló uralkodó, arrogáns emberrel. Nagyon nehéz volt kimászni abból a gödörből, amit szó szerint nekem ásott az állandó kritikájával, okoskodásával, birtoklási vágyával. Most úgy érzem kimásztam, és már nem húz vissza oda soha többé. Óriási akaraterő kellett ahhoz, hogy egy manipulátortól elszakadjak, közben én is elgyengültem...egyszer még újabb esélyt is adtam neki, de óriási veszekedés lett a vége. Újra a földbe akart döngölni: hülyeség a sport, hülyeség minden amire az időmet pazarolom, nem vagyok alkalmas társnak, mert a hülye hobbijaim elveszik majd az időt a következő társamtól is, stb..stb..de a lelkem már felkészült volt....éreztem, hogy már nincs ereje fölöttem, bármit gondolt és mondott is rólam..a veszekedés pedig megerősített abban, hogy jól döntöttem, hogy nem szabad vele leélnem az életem. Hiszen csak ez az egy életem van, ne áldozzam be egy ilyen embernek! Mindenkinek kívánok erőt az elszakadáshoz! Tényleg az az egyetlen mód az életben maradáshoz.
VálaszTörlésEz nagyon igaz.....
TörlésKedves Fórumozók,
VálaszTörléslassan kezdem itt elveszíteni a fonalat, a sok "névtelen" hozzászólás miatt. Már követhetetlen, ki mire válaszol, reagál, melyik névtelen ír újra stb. Próbáljátok magatokat valahogy megkülönböztetni,ha nem adjátok a neveteket, még a keresztneveteket sem, akkor találjatok ki magatoknak egy nicknevet.
Ami a tartalmi észrevételem: csendben figyelem és olvasom a sok "magabiztos" fogadkozást és tanácsot a rapid megoldásokra vonatkozóan. Mintha itt nem egy hosszú belső útról lenne szó. Egy olyan útról, ami életed hátralévő részében elkísér. Tökéletesen egyetértek azzal a fórumozóval, aki egyedüliként leírta az igazat:
„A tudatos távolságtartás és a lélek gyógyulása között azonban egy hatalmas probléma marad: a tudatalattit nem lehet kiiktatni, bármennyire is szeretnék azok, akik hisznek abban, hogy minden megoldható tudatos döntésekkel és akarattal (mantrákkal) A tudatalatti irányít és a míg a lélek hordozza a sebeket és a megoldatlan, megválaszolatlan kérdéseket, addig nincs kiút.”
Nem elég megérteni, mi történt, fel is kell dolgozni azt. Annak, hogy összekerülünk egy manipulátorral, pszichopatával, előzménye van. A történet sokkal mélyebbről indul, mint csupán egy rossz partnerválasztás.
Aki nem megy le a belső útja során a gyökerekig, soha nem változtathat érdemben az életén.
Leírtam már, nem egyszer: a tökéletes távolságtartás sok esetben egyszerűen nem lehetséges! Vannak olyan kapcsolatok, családi szálak, amelyek ezt nem teszik lehetővé. És sokan vagyunk érintettek, akik túl mélyen sérültek ahhoz, hogy „instant” megoldásoktól várhatnánk lelki gyógyulást. Ne áltassuk magunkat és másokat! Jussunk el a felismerésig, ez a legelső nagyon fontos lépés. És onnantól nagyon hosszú lesz még az út, amit ki-ki saját léptéke szerint jár be.
Óriási erő és megfelelő körülmények is szükségesek ahhoz, hogy valaki végleg szabaduljon tőlük.....
TörlésNagy erő kell a szabadsághoz.....
VálaszTörlésHogyan lehet ide beírni?
VálaszTörlés