Keresés ebben a blogban

2019. június 9., vasárnap

A mérgező szégyen dühös démona


Hirtelen természetű vagy, és könnyen haragra gerjedsz, ha pedig valami nem tetszik, magadról megfeledkezve kiabálni kezdesz és ajtót csapkodsz? Lehet, hogy nem is a haragod a ludas! Meglepődtél? A valódi ellenséged a haragod mélyén megbúvó szégyen érzetben is gyökerezhet. Sokszor előfordul, hogy a szégyenünket haragunkkal leplezzük.

A szégyen a megalázottság fájdalmas érzése, amit a nem kívánatos vagy kínos viselkedés tudata okoz. John Bradshow-tól származik a következő definíció: “A bűntudat annak az érzése, hogy valami rosszat cselekedtünk, vagy hibát követtünk el. A szégyen pedig annak az érzése, hogy mi magunk vagyunk a tévedés. Bűntudatot akkor érzünk, ha valami rosszat csinálunk, szégyent pedig akkor, ha rossznak érezzük magunkat.”



Szégyent mindenki átélt már az életében. Gyermekkorunkban ránkripakodtak, mert elcsentünk valamit; kinevettek, amikor bizonytalanok voltunk valamiben; csúfoltak, mert valami nem tetszett rajtunk. Valami, amit a múltban tettünk vagy amit velünk tettek kísért bennünket. Neked milyen történetek jutnak eszedbe erről?

A szégyen az egyik legfontosabb kiváltó oka az indulatkitöréseknek, ilyenkor támadóak vagyunk a legapróbb kritika esetén is, sőt akkor is, ha finom visszajelzést kapunk valamivel kapcsolatban a partnerünktől. Magadra ismersz? A harag remekül eltereli a figyelmünket a fájdalmas szégyenérzetről, így nem kell átélnünk. A szégyen - ahogy a bűntudat érzése is - arra indíthat bennünket, hogy megítéljük magunkat, vagy másokat, ha nem felelünk meg a belső vagy külső elvárásoknak. Gondolj vissza, mi zajlott benned, amikor szégyent éreztél? Kényelmetlenül és sebezhetőnek érezhetted magad, és valószínűleg haragra gerjedtél és dühösen támadtál másokra, sőt az is lehet, hogy magadat bántottad lelkileg vagy akár fizikailag is.

A szégyenkezés koragyermekkorban alakul ki, amikor azt érezzük, hogy nem vagyunk szerethetőek, nem felelünk meg az elvárásoknak, ilyenkor az ítélkező felnőttek hangja belsővé válik bennünk, és magunkat is eszerint kezdjük méricskélni. A mérgező szégyen a fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás esetén is már korán kialakulhat a gyerekeknél. Ha a gyermek nem kapja meg a figyelmet, amit megérdemel, kialakul benne a tudat, hogy értéktelen és nem méltó a szeretetre. Ekkor tagadjuk meg magunkban a gyengeséget, a sebezhetőséget, a szomorúságot. „Hogy eszel?” „Undorító, amit csinálsz!” „Nem ezt vártam tőled!” „Bezzeg a bátyád!” stb. Emlékszel? Már korán kialakul a dühös reakciónk az ítélkezésre és az el nem fogadásra. Gyűlölni kezded, aki rád szólt, utálod az iskolát és az életet, haragszol a tanárodra. Vagy egyszerűen csak úgy csinálsz, mintha nem érintene mindez, és nem is kerülsz kapcsolatba a haragoddal, látszólag közömbösen reagálsz, elfojtod a fájdalmadat. Nem tudod, hogyan viseld el a kínos nem megfelelés érzést, nem tudod, hogy légy együtt a szégyenérzeteddel és mit jelent megbocsátónak lenni magaddal.

A mérgező szégyent úgy fedezheted fel magadban, ha figyelmessé válsz a benned zajló belső monológodra. Az indulatkezelésben mindig kulcs, hogy megfigyelő légy és megtanulj ne érzelemből reagálni. Ha felismered a negatív belső monológot, könnyebben tudsz változtatni rajta. Mit mondasz magadnak, amikor arra figyelsz, hogy ne ítélkezz magad fölött? Mit mondasz magadnak, amikor megbocsátó vagy magaddal?

Figyeld a gondolataid néhány percig naponta, ebben az indulatnapló írása is segít, illetve szólítsd meg magadban a belső gyermeket és hagyd, hogy elárulja neked, milyen félelmek, kétségek és aggodalmak gyötrik! Az önmagad és a belső gyermek iránt táplált elfogadás elköteleződést és türelmet igényel. Az a célod, hogy egyre kevésbé érezd magad sebezhetőnek, amikor kritizálnak, ezt pedig a magad iránt táplált elfogadás erősíti meg benned. Ez az útja annak is, hogy ne a haragod uralkodjon fölötted, ami a fájdalomtól igyekszik megóvni téged. Ha azon kapod magad, hogy az önelfogadás ellen lázadsz és leértékeled magát a gyógyító folyamatot is, akkor is a szégyened lázad, igyekszik kimenekülni az elfogadás markából.

Szánj egy kis időt a következő gyakorlatra! 
Ha erre a maszkra nézel, mi jut eszedbe? 


Gondold végig, milyen arcot mutatsz másoknak, mit sugároz a personád (szereparcod) mások felé? Mi van a maszk belső oldalán? Mi az, amit rejtegetsz mások elől? Mi az, ami kínos, kellemetlen vagy szégyenteljes számodra és nem szeretnéd, ha mások tudomást szereznének erről? Vonatkozhat ez szexuális, szokásokra, a testedre, a megjelenésedre, hogy mennyit keresel, mit értél el a kitűzött céljaidból, hol tartasz az életedben? Milyen lenne az életed és hogyan döntenél, ha nem kötnének gúzsba a félelmeid? Mivel korlátozod magad azzal kapcsolatban, hogy igazán jól érezd magad a bőrödben?

Kutatások igazolják, hogy minél gyakrabban ismétlünk egy gondolatmintát vagy egy viselkedést, annál valószínűbb, hogy hasonló gondolataink és viselkedési reakcióink sokasodnak meg. Ennek megvan a maga árnyoldala és pozitívuma is. Szerencsére meglepő rugalmasságra képes az idegrendszerünk és ha kitartóak vagyunk, az új gondolatminták, az új pozitív reagálási módok élethelyzeteinkben felülírják a régi megszokásokat. A neuroplaszticitás, vagyis az idegrendszer rugalmassága ezt az előnyt hordozza számunkra. Az új szokások új idegrendszeri pályákat erősítenek meg és megváltoztatják az agyunkat is.

Ehhez szükségünk van arra, hogy tudatossá váljunk a bennünk zajló folyamatokra, önreflexióval és pozitív belső monológgal átalakítsuk a szokásos gondolatmintáinkat. Ehhez mindenképpen szükségünk van hitre és kitartásra, hogy a régi mintázatok engedjenek a szorításukból.

Tanulj meg tudatossá válni a haragodra! Gyakorold a megfigyelő  jelenlétet, amikor dühös leszel. Figyeld a düh hatását a testedre, törekedj kívülről látni magad ezekben a konfliktushelyzetekben és mindig tedd fel magadnak a kérdést: mitől érzem magam megszégyenülve? Mitől érzem magam megalázottnak? Mit nem tűr az önérzetem? Ha ezekre a kérdésekre választ tudsz adni magadnak, a közelébe jutottál annak, ami a heves dühkitörést beindítja benned újra és újra.

Ha már tudod, hogy mi a haragod pontos kiváltó oka, kezdj el figyelmet fordítani arra, mit jelent számodra türelemmel és elfogadással viszonyulni ehhez a részedhez. Ha legközelebb tudatos maradsz arra, hogy a szégyenérzeted táplálja a haragodat, könnyebben tudod kezelni. Ilyenkor sokkal inkább észreveszed azt is, amikor az árnyékodat másokra vetíted, és mások gyengeségével szemben is türelmesebb leszel.

  Sokat segít, ha másokkal is szabadon tudsz beszélgetni azokról a dolgokról, amiket korábban takargattál. Ez segít, hogy felvállald azt az oldalad is, amit kényelmetlen megmutatnod magadból. Fontos, hogy megéld, hogy ilyenkor is szerethető vagy. Ha magadat is megtanulod szeretni mindezekkel együtt, felszabaultabb leszel. Ez egy következő dühkitörés megelőzésében is nagy segítségedre lesz.

ETS.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése