Az óvodáskorú gyermekek esetében a dühös érzések kezelését alaposan megnehezíti, hogy ez a korosztály még csekély szókinccsel rendelkezik, és nehezen tudja kifejezni érzéseit és szükségleteit az egyéb megszokott módokon kívül. A dühroham akkor tör ki, ha a kicsi nekifeszül a világnak, de a világ meg se moccan, és erre ő tombolni kezd. A dolgot sok minden kiválthatja, de a háttérben legtöbbször valamilyen frusztráció húzódik meg. Például kiderül számára, hogy valamit nem tud megcsinálni, amit akart, mert még nem elég ügyes vagy erős, vagy egyszerűen kifogy a béketűrésből, mert nem kap meg valamit. Az érzelemkifejezés gyakori módja a verekedés és a harapás, ami természetesen nem elfogadható.
