Dühöngésed oka a szeretetéhség? – Légy tudatos a belső gyermek szükségleteire!

Észrevetted már, hogy a benned zajló belső párbeszéd két különböző nézőpontot tükröz? Elhangzik egy belső megjegyzés, valaki válaszol, ellentmond vagy helyesel. Ez a két hang a belső szülő és a belső gyermek hangja benned, akik egymásnak ellentmondó személyiséggel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Nincs ebben semmi kóros, mi több, saját belső egyensúlyod múlik azon, hogy felismered-e ezeket a gyakran egymásnak ellenmondó álláspontokat magadban. Nem mindig egyszerű beazonosítani ki-kicsoda, hiszen automata robotpilótaként, tudat alatt működik benned ez a két szereplős társalgás. Íme egy példa:


„Mit legyen vacsira?”
„Palacsinta.”
„Micsoda? A cukrosat felejtsük el!
„Nem kajálok.”
„Aztán majd éjszaka fogsz felkelni, hogy fosztogasd a hűtőt.”
„Kívánom a csokit.”
„Nem csoda, hogy akkorák vagyunk, mint egy bálna. Akkor is max. zöldség jöhet szóba.”

Ismerős ugye? A belső szülő értékel, helyesel, helytelenít, könnyen csúszik abba a hibába, hogy ítélkezik, minősít, és szigorú elvárásokat diktál. Fontos tudnod, hogy, amikor megtiltasz dolgokat és nem vagy hajlandó tudomást venni a belső gyermek kívánságairól, előbb-utóbb lázadni fog. Az evészavarok, illetve diéták esetében is nagy szükség van arra, hogy a belső gyermek, ha mértékkel is, de élvezhesse az étkezést, illetve része legyen valamiben, ami élvezetes számára, és pótolja az étkezés örömét. Az étel szorosan összefügg az érzelmi táplálással. Az édesség utáni vágy, gyakran a szeretetéhség jele lehet bennünk. A belső gyermekre hatnak a belső szülő szigorú impulzusai. Alávetett vagy lázadó, dühös reakciói lehetnek, ha túl szigorú vagy vele, a célod így legyen az, hogy egyenrangú partnerekké váljatok! Figyelj a belső gyermek érzelmi szükségleteire!

Amikor írásban is rögzíted a fentihez hasonló belső beszélgetéseket, könnyebb tudatosítani, és felfigyelni fontos részletekre. Gyakran elveszítjük a kapcsolatot a szükségleteinkkel, a belső szülő elfeledkezhet a belső gyermek gyerekesnek ható kívánságairól, érzéseiről és szélsőségesnek tűnő szükségleteiről. Amikor mások viselkedését gyerekesnek és kínosnak gondoljuk, nagy valószínűséggel a saját belső gyermekünk iránt is hasonló elutasító érzéseket táplálunk. Az az igazság, hogy a belső gyermek felszabadultsága nélkül nem lehetünk igazán boldogok, akkor sem, ha olykor kínosnak vagy soknak érezzük őt. Ezért van jelentősége, hogy ezeket a hangokat folyamatosan tudatosítsuk magunkban és megtanuljunk gyógyító, szeretetteljes odafordulással reagálni a bennünk élő gyermeki énünk igényeire, kedvteléseire.

Végezz el egy gyakorlatot:

Gondold végig és írd életed eseményeit a következő korszakok szerint:
1. Terhesség időszaka, magzati kor, az életed első 9 hónapja
2. Kisgyermekkor (9 hónaptól 3 éves korodig)
3. Óvodáskor (3-6 éves kor)
4. Iskoláskor (6-14 kor)
Kik voltak a meghatározó felnőttek az életedben?
Kik hatottak rád, akár pozitív vagy negatív módon?
Milyen félelmeid voltak?
Milyen szükségleteid sérültek?
Milyen fájdalmas emlékek térnek vissza?

Kiemelheted az indulatkitörések vagy elfojtások emlékeit is! Emlékezz rá, hogy a dühös reakciók a belső gyermek szélsőséges érzelmi reakciói. Őt kell megértened magadban, ha kezelni akarod az indulatkitöréseidet. Az egyes időszakok eseményeire reagálva, írj a belső gyermeknek egy-egy levelet a fenti időszakokra visszatekintve és fogalmazd meg neki, mit értesz meg abból, amit átélt, miért vagy büszke rá és mi az, ami kapcsán kiemelten figyelni fogsz a kéréseire, szükségleteire, mi az, amivel kapcsolatban bátorságra és kitartásra ösztönzöd! Ne felejtsd el, valahányszor teret engedsz a belső gyermek és a belső szülő párbeszédének magadban, gyógyító kapcsolatot táplálsz, ami segít a tudattalan működésedhez is hozzáférni. Képessé válsz arra, hogy magadban tápláld azt a szeretetteljes odaadást, amivel meg tudod nyugtatni magad és egyre kevésbé lesz szükséged arra, hogy a kapcsolataidban keress önigazolást, vagy visszaigazolást, hogy a másiktól várd, hogy feltöltse az érzelmi hiányokat benned és így csillapítsd a szeretetéhségedet, ami különösen a féltékenyek esetében komoly terhet ró a kapcsolatokra.

Kezdj el naplót írni, és tedd rendszeressé a belső gyermekkel folytatott írásos beszélgetéseidet!

ETS.