Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 28., vasárnap

Borderline? – Egyik dühös árnyéklényünkről címkézés nélkül


Egy kicsit mintha magára ismerne Marylin Monroe soraiban? Úgy érzi, csupa szenvedés az élete a párkapcsolatában? Hangulati változékonyság hullámvölgyeit tapasztalja magán, ami szinte egyik pillanatról a másikra veszi az irányítást? Dühkitörésekkel tiltakozik, ha valami nem az elképzelése szerint történik otthon, ugyanakkor fél, hogy elhagyja a párja, akit egyszerre tud csodálni és gyűlölni is? Bántalmazástól szenved vagy éppen ellenkezőleg zsarnok módjára uralkodik a kapcsolatában, de úgy érzi mindez a párja miatt történik? Gyakran bizonytalan magában, és az is előfordul, hogy agresszióját nemcsak mások, hanem saját maga ellen fordítja többek között alkohol- vagy, drogfogyasztás formájában? Többször is a szakítás szélére sodorta már a kapcsolatát, esetleg állandó szakítások és békülések közepette élnek? Legfőbb ideje megválaszolni a kérdést, mi történik tulajdonképpen!

Marylin Monroe élettörténetének elemzése kapcsán Claudia Kalb arra jut, hogy a színésznő is ebben a szindrómában szenvedett. Hasonló problémák esetén gyakran kérdezik a klienseim: „Lehetséges hogy borderline vagyok? Ez lenne az oka mindennek?” Sok esetben valóban felfedezhető, a borderline tünettegyüttes azoknál, akik a fent említett problémák miatt kérnek segítséget.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a borderline tünetek teljes spektruma nem mindenkinél jelentkezik, és az egyes tünetek intenzitása is nagy mértékben változik egymáshoz képest, és személyenként is. Mi több, egészséges személyek is hajlamosak lehetnek hasonló viselkedéstorzulást mutatni elmélyült konfliktusok, krízisek esetében, tehát a borderline tünetegyüttes azonosítására nem mindenkinél kerül sor.

Kizárólag a mélyebb önismeret szempontjából van jelentősége, hogy azonosítsuk és megértsük azt a problematikát, amit borderline jelenségnek hívunk. A kliensek nem ritkán megkönnyebbülnek, amikor nevén nevezhetővé válik, ami hosszú ideje kínozza őket. Mindez azonban nem jelent felmentést a probléma rendezése alól. Borderline vagy sem, a problémáért való felelősségvállalás és a változás iránti elköteleződés elsőrendű, ha meghozta a döntését, hogy rendbe hozza az életét és a párkapcsolatát.

Gyakran az is felmerül, hogy stigmaként élik meg a kliensek, ha felmerül a borderline zavar lehetősége, és azért tartanak tőle, mert úgy érzik, betegségtudatot erősít meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyulásba vetett hit zavartalansága a legfontosabb a terápia során. Akkor lehetséges hatékonyan dolgozni a szakember által azonosított tünetegyüttessel, ha a kliens átlátja és megérti a tüneteit, ugyanakkor nem a zavar elnevezésének van jelentősége. A problematikát átlátva a kliens mélyebb megértésre tesz szert, mi okozza a zavaró viselkedést, a kapcsolati problémákat és pontosan miben kell a változásra összpontosítania. Még egyszer hangsúlyozom, nem az elnevezésnek, hanem a térképnek van jelentősége, ami eligazít bennünket a gyógyulás útján.

Az öndiagnózist lehetőleg kerüljük, ugyanakkor a hajlamokat és a kockázati tényezőket vegyük komolyan! Tekintsük át röviden, mikor beszélünk borderline zavarról! A borderline tünetegyüttes a DSM-IV diagnosztikai kritériumai alapján az interperszonális kapcsolatok, az énkép és az érzelmek instabilitása minden személyiségterületet átható mintázata, amely kora felnőttkorban vagy még korábban megjelenő impulzív viselkedéshajlamot mutat legalább öt területen az alábbiak szerint:

Önkárosító viselkedés legalább két különböző területen - pl. alkohol, drog, szerencsejáték-szenvedély, falásrohamok – Ezt kiválhatja a nem megfelelő stresszkezelésből fakadó nyomás, illetve egyéb krízisek.

Szélsőséges hangulatingadozások, érzelmi labilitás: túlzott feldobottság, lelkesedés vagy letargia, depresszió, pesszimizmus, amely egyik pillanatról a másikra képes egyik hangulatból a másikba váltani.

Instabil kapcsolatok, a partner állandó leértékelése, illetve felmagasztalása: míg a szükségleteit kielégíti a partner, csodálattal és rajongással veszi körül, amint nemet mond, vagy határokat kezd kialakítani saját szükségletei szerint, csalódik és elutasító lesz, ugyanakkor nem tudja elhagyni a partnerét. A szükségletek kielégítése gyakran manipulatív módon történik, gyengének, tehetetlennek mutatja magát, öngyilkossággal fenyegetőzik, csakhogy a másikat megnyerje saját igényei kielégítésére.

Intenzív indulatkitörések, agresszív viselkedés: nehezen kontrollálja a dühös felcsattanásokat, a vita hevében akár tettlegességig fokozódnak indulatai, az intenzitás viszont gyakran nem egyenértékű a kiváltó okkal.

Öngyilkossági kísérlet vagy fenyegetőzés, önbántalmazó hajlam: a feszültség levezetésére maguknak okoznak testi fájdalmat, vagdossák magukat, a fejüket a falba verik, elutasítják az ételt, falásrohamoktól szenvednek, vagy leisszák magukat. Mindez a lelki fájdalmak kétségbeesett kifejezése, a szeretet szükséglet manipulatív módon történő követelése, a figyelem elterelése a szenvedés érzéséről, és kétségbeesett kísérlet azok tompítására. Az önsértés a szervezet saját opiátjait szabadítja fel, úgynevezett béta-endorfinokat, amelyek átmeneti megkönnyebbülést hoznak.

Identitászavar: bizonytalanok magukban, hol a helyük a világban, merre haladjanak, mit szeretnének elérni. Bizonytalanok a szexuális orientációjukban, énképükben, a pályaválasztás területén, vagy akár a hosszú távú célok tekintetében. Másokkal összehasonlítva magukat igyekeznek megerősítést kapni. Kényszeres tökéletességre törekszenek, emiatt gyakran kudarc éri őket. Másokkal is bírálók, legutolsó teljesítményükre vagy annak hiányára alapozzák önértékelésüket. Az áldozat szerep segítségével figyelmet kapnak, ami felmenti őket a felelősségvállalás alól is.

Üresség érzés: unalom, káosz, pánik, üresség érzés az egyedüllétben. Ha egyedül maradnak, nem érzik, hogy kik ők és általában arra van szükségük, hogy a másik ezt tükrözze számukra.
Egyedül nem érzik, hogy léteznek, ezért mindenáron igyekeznek elkerülni, hogy egyedül maradjanak.

Vélt vagy valós elhagyatás kétségbeesett elkerülése: az egyedüllét számukra nyomasztó elszigeteltség. Akár pusztító kapcsolatokban is benne maradnak az önfeladásig.

Énidegen élmények: ha nem tudnak megbirkózni egy helyzet okozta stresszel kimenekülnek a valóságból és pszichotikus - a valóságtól elszakadt tudatállapot - epizódokat is átélhetnek. Hallucinációk, illuzórikus elképzelések, a testészlelés zavarai jelentkezhetnek, beszűkül a gondolkodás.

A diagnosztikai kritériumokon túl a tapasztalatok szerint a borderline típusú érzékenységre jellemző, hogy a kapcsolatokban eltűnik az én és a másik között húzódó határvonal, ami számos konfliktus forrásává válik. Szégyenkezés emészti őket, emberi lényként sérültnek, hibásnak tartják magukat, amit mások előtt is vagy akár önmaguk előtt is tagadnak. Könnyen átengedik a kontrollt másoknak, emiatt azonban gyakran haragszanak magukra, és állandó önellentmondás gyötri őket.

Az is előfordul, hogy bántalmazó partnerekkel élnek, vagy akár egy szektához, vagy a hadsereghez csatlakoznak, mivel a bizonytalanságaik miatt mások erős kezű vezetését igénylik. Ugyanakkor a külvilágra vetítik saját kontroll iránti vágyukat és a partnerüket vádolják hatalmaskodással, valójában azonban ők az akarnokok, ugyanakkor jogosnak érzik ellenálló viselkedésüket.  Ha partnerük nincs velük, azt érezhetik, hogy érzelmileg elveszítik őket, állandó megerősítésre van szükségük, hogy érezzék, a másik szereti őket és elérhető számukra. Rendkívül érzékenyek a másik emberre, jó emberismerők, amit gyakran manipulatív célokra használnak fel. Nárcisztikus akarnokok tudnak lenni, ami még erőteljesebben jelentkezik, ha gyenge vagy engedelmes partnerrel élnek. Ahogy nő az intimitásszint, úgy nő a félelem a bekeblezéstől, és az elhagyatástól egyszerre, ami drámai viselkedéshez vezet.

Ismerjük fel, hogy valójában a sérült gyermek gyógyulatlan sebei okozzák ezt a speciális viselkedéshajlamot. Az a dühös, szeretetre vágyó, sérülékeny gyermeki rész, aki az átélt traumák, kapcsolati sérülések és családi minták hatása alatt áll. A gyógyulás a problémáért vállalt felelősség felvállalásával kezdődik, hogy a gyógyítandó sérülések tudatossá válhassanak, és a káros tudattalan programok feloldásával pozitív változás kezdődhessen el.

Ajánlott irodalom:
Paul T. Manson MS, Randi Kreger: Ne lépkedjünk tojásokon – Hogyan szerezzük vissza életünket, ha egy szerettünk borderline személyiségzavarban szenved
Manuela Rösel: Ha fáj szeretni: Hogyan kommunikáljunk borderline személyekkel?



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?



Kérdés az Olvasóhoz:


Tudatos Önben, mi rejlik a dühe mélyén?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál

2016. április 7., csütörtök

Önbizalomhiány = féltékenység? Terápiával az indulat ellen



Aki soha nem volt féltékeny, nehezen érti meg, mi szítja ezt a szenvedélyt, aki pedig küzd vele, nagyon nehezen tud szabadulni a szorításából. A szakértő szerint a féltékenységet érdemes indulatkezelési problémaként vizsgálni, aminek a hátterében egy kiemelkedően erős érzelem áll. Az, hogy miképp lehet lecsendesíteni, nagyban függ a féltékenység típusától. 

E. Tóbiás Sára pszichológus indulat- és agressziókezeléssel foglalkozik, tapasztalatai szerint az indulatosok közül nem mindenki féltékeny, de aki féltékeny, az jellemzően mind impulzív alkat. A féltékenység mindenkit szenvedélyessé tesz, elsöprő erejű indulatok szabadulnak fel, nem véletlen, hogy olyan gyakori a szerelemféltésből elkövetett bántalmazás. A féltékenységben mindig ott van a szerelemféltés, a birtoklási és a másik kontrollálása iránti vágy. A forgatókönyvek esetenként változnak, de az alapvető mintákat kirajzolja az, hogy az érzelemnek van-e valós alapja, vagy csupán téveszme. 

Az ördögi kör

Marcsi tíz éve házas, két kisfiú büszke édesanyja, házasságát harmonikusnak írná le, ha nem lennének az állandó féltékenykedési jelenetek. „A férjem már a kezdet kezdetén árgus szemmel figyelte a kollégáimat, és ha társaságban voltunk sem tudta jól érezni magát, mert végig azt sasolta, kivel beszélgetek. Kicsit megnyugodott, amikor összeházasodtunk, de pár békés év után újra előtört belőle a féltékenység. Állandóan kérdezget, hogy kivel telefonálok, melyik apuka vetett rám szemet a játszótéren, vagy az óvoda öltözőjében, miért veszek ilyen szűk nadrágot, biztos valakinek tetszeni akarok. Soha nem adtam okot a bizalmatlanságra, sértőnek érzem ezt a gyanúsítgatást, és rettenetesen unom már az állandó piszkálódást. Azt mondja, sokszor megégette már magát, és ő így fejezi ki a szeretetét, imádatát, de nekem ez már kezd elviselhetetlen lenni!”

A téveszmés féltékenység esetében az jelenti a biztonságot, ha az érintett a másik minden lépését kontrollálni tudja, és állandó visszajelzést igényel, hogy ő a legjobb, az egyetlen. Ezzel folyamatos nyomás alatt tartja a másikat, szinte megfojtja, így az elkezd menekülni, mert nem érzi jól magát a kapcsolatban. A féltékenység kialakít egy ördögi kört és megteremti a folyamat végét, az elhagyást. E. Tóbiás Sára azt mondja, a téveszmés féltékenységgel mindig együtt jár egyfajta bizonytalanság, önbizalomhiány, aminek a hátterében leggyakrabban valamilyen gyermekkori trauma áll. „Sokszor kiderül, hogy az apa vagy az anya elutasító, rideg, kritikus volt, nem jelentett megfelelő biztonságot, így sérülékennyé vált az elfogadás élménye. Nem csoda, hogy bizonytalan az, akit gyermekkorában nem fogadtak el olyannak, amilyen, esetleg éveken keresztül a testvérével kellett versengenie, és azt élte meg, hogy a másiknak könnyen mennek a dolgok, neki nem, a testvére kedves, bezzeg ő összeférhetetlen. Könnyen kialakul az elfogadásra, a szeretetre való nagyon erős vágy. A féltékenyek gyakran egy be nem gyógyult sebet  hordoznak magukkal, és öntudatlanul is olyan kapcsolatokba mennek bele, ahol ez a leosztás folytatódik. Minél később ismeri fel ezt a mintát valaki, annál többször csúszik bele ugyanabba a szerepkörbe, és annál nehezebb megszabadulni a többéves beidegződéstől. A féltékenyek gyakran kerülnek függő viszonyba, és tudat alatt provokálják azokat a helyzeteket, amelynek a vége megcsalás lesz, kvázi megteremtik maguknak  a helyzetet, amitől rettegnek.”

Nőies vagy férfias?

Arányaiban a nők és a férfiak között ugyanannyi a féltékeny, a különbség abban rejlik, hogyan
reagálnak, amikor felüti fejét a féltékenység. A nők jellemzően duzzognak és büntetnek, a férfiak inkább dühösek és tombolnak. Bár vannak férfiasan reagáló nők, és nőiesen reagáló férfiak, alapvetően mégis elmondható, hogy a nő a kapcsolatot meggyógyítani akarja, a férfi pedig minél hamarabb szeretne véget vetni a dolognak. Ennek egyszerű evolúciós okai vannak: a nő azt szeretné, ha megmaradna a társa, aki segít felnevelni az utódokat, a férfi azonban megcsalt férjként a potenciálisan másik féltől származó esetleges utód felnevelését nem kívánja vállalni.  A férfi sokkal inkább az önérzetét akarja helyreállítani, a nő pedig a kapcsolat rendbe hozásával igyekszik meggyógyítani a sebeket.

Szimat felügyelő

E. Tóbiás Sára rámutat, hogy az egészséges féltékenység egyfajta katalizátorként is működhet. Amikor valaki száz százalékig magabiztos a kapcsolatát illetően, akkor előfordul, hogy kicsit leenged, nem törődik magával és a párjával annyit, amennyi üdvözítő lenne. Ha azonban jelzés érkezik, hogy a másik kezd kifelé kacsintgatni, akkor kialakulhat az a fajta féltékenység, ami megmozgatja az állóvizet. Jó esetben elég egy figyelmeztető jel, és a változás jó irányba indul el, ez a kapcsolatot gazdagítja. Megesik azonban, hogy egy megcsalást követően a bizalmi viszony megrendül, és akkora sokk éri a megcsalt felet, hogy a következmények megegyeznek a poszttraumás stressz szindróma tüneteivel: állandóan csak ezen agyal, pörög, nem tud másra gondolni, nem tud aludni, magában újra és újra eljátssza a beszélgetéseket. Ez történt Zsófiával is: „Kezdettől fogva úgy éltünk, mintha a kertészlegény elvette volna a királykisasszonyt; a férjem imádott engem, én pedig hagytam, hogy imádjon. Született két gyerekünk, sikeresek voltunk a munkánkban, amikor egyszer csak elkezdett furcsán viselkedni. Gyorsan kiderült, hogy az egyik munkatársával összeszűrte a levet. Amikor megláttam a nő üzeneteit, rosszul lettem: szívecskékkel, szerelmi vallomásokkal, idézetekkel bombázta a férjem, aki ezektől ellágyult. Ő azt mondta, hogy nem hagyja el a családját, és engem szeret, mégsem tudta azonnal lezárni azt a kapcsolatot, én pedig semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak a másik nővel, nyomoztam utána, és a férjemet is folyton ellenőriztem, átkutattam a zsebeit, bújtam a telefonját, faggatóztam. Az anyám szólt, hogy ha ezt így folytatom, akkor ne csodálkozzam, ha elhagy. Ettől megijedtem, fokozatosan ismertem fel, hogy a férjem mennyire nem kapott viszonzást az évek alatt, és rájöttem, hogy mennyire szeretem őt. Három évbe telt, mire túljutottunk az egészen, nagyon megterhelő volt az az időszak, de most már azt mondom, megérte, mert sokkal jobb lett kapcsolatunk, mint valaha volt.”

A szakértő szerint az ébredésélményt borzasztóan nehéz feldolgozni, sokan egyszerűen nem tudják felfogni, hogy amiről azt hitték, rendben van, nem működik. A cél, hogy a féltékenység és a szerelemféltés segítsen a kapcsolat megtartásában, újjáépítésében, és ne eltaszítsa a másikat. Úgy kell értelmezni, mint egy jelzést, ami segít végiggondolni a kapcsolat alapjait, és kitalálni, hogyan lehet őszinte a folytatás. Ez csak akkor működhet, ha mindenki őszinte másikhoz és magához is. Az, hogy ez sikerül-e, múlik a kapcsolat alapjain, a felek szándékán is. 

A trauma oldása

Amikor párterápiában dolgoznak a féltékenységgel, akkor hasznos megbeszélni, hogy a két felet mi bosszantja, mit nem bírnak elviselni a másikban, és mit várnak el egymástól. Ha megállapodnak ezekben, akkor nagyon fontos a kölcsönös gesztusok rendszere: ha az egyik tartja magát, ahhoz, amit megígért, akkor a másiknak ezt pozitív megerősítéssel kell jutalmaznia, és jeleznie kell, hogy értékeli a másik tettét. Ez egy jó alap az új viszonyrendszer kialakulásához. A szakértő szerint a téveszmés féltékenység esetében a leghatékonyabb a pár- és az egyéni terápia kettőse, mert fontos, hogy a féltékeny személy ne csak a másikkal kapcsolatban tudja magát meghatározni, hanem egyénként is megerősödjön, hogy a traumákat feldolgozza. A téveszmés féltékenység esetében terápia vezérfonala az önismeret megerősítése, az önbizalom felépítése. A paranoid féltékenységnek sokkal több egymásra rakódott rétege van, éppen ezért nehezebb megszabadulni tőle. Ha volt alapja a kialakult féltékenységnek, akkor előfordul, hogy a trauma hatására olyan erősen vésődik az idegrendszerbe a védelmi válasz, a szorongás attól a megtörtént helyzettől, hogy egy pici, apró mozzanat is azonnal kiválthatja a félelmet. Olyan ez, mint amikor valaki balesetet szenved, és utána nem akar autóba ülni, ezért gyakori, hogy a megcsalt fél nem tudja fékezni magát a kutakodásban, gyanús jelnek vesz egy öt perces késést, egy fel nem vett telefont. Az ilyen jellegű görcsök oldásában támogat a hipnoterápia és a szimbólumterápia, mert ezek segítenek az idegrendszerben újraírni és meggyógyítani a traumás élményt.

Bűn és bűnhődés

A tapasztalatok szerint a megcsaló félben felhalmozódik a bűntudat, és éppen ezért kompenzálni próbálja a sértett felet, a szakértő szerint ez természetes. Érdemes azonban a normális kereteket megőrizni, és nem hagyni, hogy a másik fél állandó kontroll alatt tartsa a „bűnöst”. „Sokan könnyen belecsúsznak ebbe, különösen a lebukást követően. Tanúbizonyságát lehet annak adni, hogy a másik bízhat bennem, anélkül is, hogy kiszolgáltatnám magam, és teljesen felborulna a normális egyensúly. A másik oldalon fel kell tenni a kérdést, hogy meddig ér a „bünti”? Van jogos megtorlás? Meddig lehet jogosan szúrni, számon kérni? Nehéz letenni a sérelmeket, de ha nem kerül rá sor, akkor nem lesz harmónia, a megtorlás vágya tönkre teheti a párkapcsolatot.  A dolog fejben kell, hogy eldőljön. Jó, ha a féltékeny végiggondolja, mi az, ami a valóság, ami a másik viselkedéséről szól, és mi az, ami csak az ő fejében zajlik a sokkot kiváltó események utóhatásaként. Nagyon fontos ezt a két dolgot ketté választani. Ami sokat segít – akárcsak az indulatkezelésnél – ha a lelki életének részévé teszi a meditációt, akár jógával, akár klasszikus meditációval. Ez jó módszer az érzelmek megfelelő mederbe való terelésére. 

Jónap Rita cikke a Nők Lapja 13. lapszámában

További Konfliktus klinika cikkek a témában:


Kérdés az Olvasóhoz:

 

Önnek mi segített megtanulni, hogyan kezelje a féltékenykedését?


Egyéni és párkapcsolati tanácsadás

2016. február 27., szombat

Ha elgurul a gyógyszer... Indulatkezelés kulturáltan




Amikor valaki sakál módjára üvölt egy apróság miatt, vagy dühében falhoz vágja a telefont , akkor azt mondjuk rá, hogy nem komplett, dúvad, bolond. Kicsit finomítunk, ha egy szerettünkről van szó; ilyenkor az illető heves vérmérsékletű, indulatos. Egyik sem pozitív tulajdonság, pedig a szakértő szerint az indulat termékeny energia, csak megfelelő mederbe kell terelni.

Az indulatkezelési probléma sokszor temperamentumbeli sajátosság, alapvetően olyan versengő alkatokra jellemző, akikben nagyon erős a dominanciára való hajlam. Baj akkor van, amikor az indulatok a megoldatlan feszültségek, konfliktusok miatt rossz irányt vesznek. Ez nemcsak a dühös ember környezetének megterhelő, hanem az indulatait nehezen kezelő felet is bántja, hiszen amikor tisztul a köd, pontosan látja, hogy mi történt. (Még ha nem is vallja be.) Egy lendületes, impulzív alkat – aki a statisztikák szerint nagyon sokszor vezető beosztásban dolgozik, vagy irányító szerepet tölt be – gyakran szembesül azzal a problémával, hogy a saját energiáit nehéz egyensúlyban tartania.

Nők is, férfiak is

E. Tóbiás Sára pszichológus egyéni és párterápia keretében is foglalkozik indulat- és agressziókezeléssel. Praxisában férfiak és nők egyforma számban jelennek meg. - A temperamentumos nők vagy magukhoz hasonló párt keresnek, vagy ők hordják a nadrágot a kapcsolatban, a párjuk pedig szelídebb alkat. Az indulatkezelésben elfogadott szabály, hogy őrizzük mega  nyugalmunkat azzal szemben, aki dühös, de az indulatos nőkkel szemben általában az ellenkezője vezet eredményre: az indulat vet gátat az indulatnak. A nőket gyakran csak tovább hergeli, ha a párjuk a legnagyobb tomboláskor is higgadt marad, nekik szükségük van arra, hogy valaki megállj parancsoljon, valami kibillentse őket. Volt olyan pár, akiknél nagyon gyors eredményt hozott, amikor a nő elkezdett azon dolgozni, hogy másképpen kommunikáljon otthon, a párja pedig megtanulta, hogyan kell azt mondani: "Na most már elég legyen!"

Az indulatos nők másik csoportja a kisgyermekes anyukák , ők rendkívüli mértékben megszenvedik, amikor indulatossá válnak a saját otthonukban. Leggyakrabban a kimerültség és a felgyülemlett feszültség válik kezelhetetlenné, és ez a stresszhelyzet vagy vállalhatatlan stílusban folytatott veszekedésként, vagy fizikai bántalmazásként robban fel. Nem arról van szó, amikor az anya veszélyezteti a kisgyermek épségét, hanem amikor dühében a fenekére csap. Ezeket a szituációkat követően az anyák gyakran összeomlanak. A férfiak esetében hajlamosít a magas tesztoszteron szint és a szteroidok szedése. ezeket a faktorokat pedig felerősíti. ha gyermekkorában bántalmazás érte, és feldolgozatlan harag maradt benne. Ezek a férfiak gyakran a sebezhetőséget kompenzálják a domináns, versengő, mindig győzni akaró személyiségükkel, ezért nem tűrnek ellentmondást. Folyamatosan nyertes-vesztes játszmákba bonyolódnak, és gyakran kiderül, hogy mindig versenyezniük kellett azért, hogy az apjuktól megerősítést kapjanak. Ezek az emberek pedig tényleg nagyon ügyesek: verbálisan, intellektuálisan, erőforrások tekintetében is, náluk a cél az, hogy megtanuljanak bánni a saját erejükkel.

Terápia és tréning


A szakértő meséli, hogy a férfiak gyakran úgy jutnak el hozzá, hogy a párjuk ultimátum elé állítja őket: vagy pszichológushoz fordulnak, vagy le is út, fel is út.

- A tréning a hozott problémákra építkezik, ennek része az elmélet, a konfliktuskezelési technikák, és az indulatos helyzeteket feldolgozó szituációs játékok. A jelentkezők hamar ráéreznek, hogy ők miket tudnak a saját eszköztárukból hatékonyan felhasználni. Az elsődleges cél, hogy legyen egy határ, egy piros vonal, amit nem szabad átlépni. Ahogy az állapot fokozódik, fel kell ismerni, hogyan onnan nem szabad továbbmenni. A párkapcsolatban ki kell alakítani egy kölcsönösen elfogadott jelzést, ami arra figyelmeztet, hogy ne hergeljük egymást, és akkor a vitának is ott van vége, azt követően már ne szóljon senki. Sok pár jelezte, milyen felszabadító volt számukra, hogy nem nyomasztotta őket a "törvény", miszerint nem szabad haraggal lefeküdni. Megnyugodtak, megpihentek, és könnyebben hangzott el az a két-három mondat, ami valóban megnyugvást, megoldást hozott. A problémák megdolgozhatók, sokszor látom, hogy az indulatos, kemény férfi is mennyire szeretne tenni azért, hogy a kapcsolata jobb legyen, mert őt is bántja mindaz, ami történik.

Az egyéni és párterápia mellett segít a pszichodráma csoport, a családállítás, különösen, ha feldolgozatlan harag áll a háttérben. A konfliktuskezelés egyik kulcsa a tudatosság, ezt lehet segíteni olyan módszerekkel, mint a légzéstechnika és a relaxáció, de ezek csak akkor működnek, ha az ember nyugodt körülmények megtanulja és begyakorolja a mechanizmust. Megfigyelhető, hogy stresszes helyzetben a mellkasba vesszük a levegőt, a légzés felületessé válik, ez pedig megnöveli a feszültséget. Ezzel szemben a hasi légzés nagyon gyorsan ellazítja a testet, és erre gyorsan reagál az idegrendszer. A megfelelő légzéstechnika azért nagyon jó, mert mindig kéznél van, bármikor bevethető.

Házi gyógymód


Az indulatos embereknél a szervezet egy állandó készenléti "harcolj vagy menekülj" állapotban van. A feszültségekkel szembeni toleranciaküszöbük egyre lejjebb megy, és a legapróbb ingerre is képesek robbanni. Az állapotot fokozza a stressz, az éhség, a vércukorszint esése. A terápa, a tréning hatalmas támasz tud lenni, de az is rengeteget segíthet, ha a pár leül, és nyugodt körülmények között, megfelelő hangnemben végigbeszélik, hogy mi jelenti a problémát. Fontos, hogy egyik fél se at tűzze ki célul, hogy konfliktusmentes, rózsaszín ködben fognak élni az elkövetkező ötven évben. El kell fogadni, hogy feszültség és indulatok lesznek, a nehéz élethelyzetek mindezt fokozzák, tehát nem azt kell keresni, hogyan lehetne az indulatokat megszüntetni, hanem azt, hogy ezt miképp lehetne a saját életükben helyes irányba terelni. E. Tóbiás Sára szerint segít, ha a pár végigveszi a konfliktus-forgatókönyveit: vannak helyzetek, amelyek ismétlődnek és ezek kezelése sokszor egyfajta bevett mintát követ.

Képtalálat a következőre: „forehead kiss man and woman”- Érdemes ezeken a forgatókönyveken lépésenként végigmenni, elemezni a helyzeteket. Mi váltja ki a konfliktust, hogyan reagál az egyik, a másik, mikor sikerült a legjobban kijönni a helyzetből, mi volt olaj a tűzre stb. Segít, ha végiggondolja az indulatos fél, hogy mi az amin felhúzta magát; azon a bizonyos helyzeten, vagy valamilyen más feszültséget hozott magával, vagy csak egyszerűen idegesíti valami a másikban. Ezeket muszáj megfogalmazni, megkapargatni a felszínt. Nincs indulatmentes ember, csak az indulat irány változó. Az sem jó, ha valaki mindig lenyeli a dühét és nem fejezi ki az érzelmeit, ez ugyanúgy indulatkezelési probléma.

Jónap Rita cikke a Nők Lapja 40. lapszámában

További Konfliktus klinika cikkek a témában:



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?


Kérdés az Olvasóhoz:



Ön hogyan kezeli párkapcsolati konfliktusait?



Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál

2015. szeptember 27., vasárnap

Minden, amit jó tudnia, ha gyakran dühbe jön

 

Előfordult már, hogy mérhetetlen dühöt érzett valaki vagy valami iránt, mégsem tudta megfogalmazni, hogy pontosan mi is váltotta ki önből a heves indulatokat? Pedig ahhoz, hogy jól kezeljük érzelmeinket, fontos tudnunk, mi áll azok hátterében. Érdekes és hasznos tényeket gyűjtöttünk össze a haragról, és azt is eláruljuk, legközelebb mit tegyen – vagy mit ne –, amikor nagyon begurul.

Örököljük az agressziót?

„A temperamentum a személyiség biológiai magva, amely már korai életkortól mindvégig meghatározza az egyén érzelmi reaktivitását, aktivitásszintjét és gondolatvilágát. Gyakori tapasztalat, hogy az impulzív, agresszív dühkitörésre hajlamos szülők hasonló temperamentummal megáldott gyermeket nevelnek, de persze arra is bőven akad példa, amikor teljesen eltérő lelki alkattal rendelkezik a gyermek. Az öröklött lelki alkat esetében a szülő mintha saját gyermekkori önmagára ismerne saját csemetéjében. Az öröklött tulajdonságok az erőszak génjéhez hasonlóan ugyancsak felülírhatóak, alakíthatóak, akkor is, ha nagyobb tudatosságot, és több energiát igényel a változás – mondta a Díványnak E. Tóbiás Sára pszichológus, agressziókezelési tanácsadó.

Az erőszak génje

Han G. Brunner holland genetikus az MAOA, más néven a "harcos gént" vizsgálva fontos felismerést tett: az erőszak génjeként emlegetett gén az indulatok féken tartásáért felelős, ami azt jelenti, hogy ha nem, vagy csak részlegesen fejeződik ki, akkor az egyén hajlamosabbá válik az agresszív, impulzív viselkedésre. A teljesen működésképtelen MAOA gén előfordulása ritka, általában a gén megrövidült változata jelenik meg, ilyenkor működése kevésbé hatékony. A vizsgálatok szerint minden harmadik férfi hordozza az említett sérült változatot. Ha pedig a gyermekkorban átélt fizikai vagy lelki bántalmazás, illetve az MAOA gén megrövidült változata együttesen alakítja az egyén viselkedését, az agresszív megnyilvánulás nagyobb eséllyel válik karakterjellemzővé. „Fontos azonban hozzátenni, hogy az erőszak génjének jelenléte, vagyis a genetikai adottság önmagában nem válik a viselkedés meghatározójává, csupán hajlamosít a jellemző viselkedés megjelenésére” – fűzi hozzá E. Tóbiás Sára.

„A tanuláslélektani megközelítés az agressziót begyakorlás nyomán elsajátított viselkedésnek tartja. Bandura és Walters kutatásai is bizonyítják, hogy az agresszió tanulás útján sajátítható el a legkönnyebben, vagyis akkor nyer megerősítést, ha siker és jutalom követi azt. Így tehát a figyelem felkeltése, az elismerés vagy az előnyszerzés is megerősítheti az erőszakos viselkedést. Ha az illető eléri célját, akkor legközelebb is élni fog ezzel a módszerrel. Ezért fontos, hogy milyen szülői mintát lát a gyermek és milyen szokásokat erősít meg a környezete. A temperamentumos szülőnek meg kellene tanulnia kezelni saját lobbanékony természetét, hogy a változás mintáit képes legyen átadni saját gyermekének” – figyelmeztet a szakértő.

A harag forrásai

A harag egy valós vagy képzelt provokációra adott érzelmi válaszreakció, amelynek intenzitása az enyhe irritációtól az extrém dühig sokféle lehet. „Ha tudni akarjuk, mi váltja ki az emberekből a haragot, és hogy pontosan mi zajlik le bennük abban a pillanatban, amikor mérhetetlen dühöt élnek meg, nyitott kérdéseket kell feltennünk nekik arról, hogy ők valójában mit gondolnak és éreznek – ahelyett, hogy puszta skálákkal és előre meghatározott válaszlehetőségekkel mérnénk fel és skatulyáznánk be érzelmeiket” – írja a Psychology Today oldalon Todd B. Kashdan, a George Mason Egyetem pszichológia professzora és a The Power of Negative Emotion című könyv szerzője.



Kashdan és munkatársai 173 felnőtt érzelmi állapotait figyelték meg három héten keresztül és ezalatt összesen 2342-szer jegyeztek le harag epizódokat. A résztvevők minden egyes nap nyíltan beszámoltak a legintenzívebben átélt dühélményükről és leírták annak kiváltó okát, valamint meghatározták a harag intenzitását, a kontrollálás nehézségét, illetve azt, hogy milyen dühkezelő stratégiákat alkalmaztak. A vizsgálat eredményei alapján a szakértők az alábbi következtetéseket vonták le:

Az esetek 63,3%-ában egy másik – akár már nem élő - személy vagy emberek csoportja okolható a bennünk felgyülemlett haragért, de bármilyen társadalmi esemény is elég ürügy lehet, és nem is szükséges a szemtől szembeni interakció a düh kiváltásához.
14,3%-ban valamilyen pszichológiai vagy fizikai vészjelző, azaz belsőleg származó gondolatok, érzések és testi érzetek tehetők felelőssé.
A harmadik helyen az intraperszonális (személyen belül) vágyak állnak 11,2%-os gyakorisággal. Ezek olyan nem szociális vágyak és kötelezettségek, amelyeket az egyén szükségesnek tart elérni vagy befejezni.
Az esetek 7.3%-ának hátterében környezeti tényezők állnak. A környezet ebben az értelemben egy helyet jelent, ahol emberek élnek és annak minden élettelen része, illetve tulajdona. Ebben az esetben nem társadalmi helyzetek hibáztathatók és nem kapcsolódnak közvetlenül a nyomasztó gondolatokhoz.
A diffúz ok (3,9%) azt jelenti, hogy a düh forrása ismeretlen vagy a harag az élet több területére is átterjed.

Az eredmények jól tükrözik, hogy a harag mennyire átszövi a mindennapjainkat és talán nem újdonság, hogy a felindultság leggyakoribb előzménye az ugratás, a panaszkodás vagy mások invazív és ellenszenves viselkedése - amibe beletartozik a nem megfelelő helyen vagy rosszul időzített kedvesség és optimizmus is.

Derítse ki, miért dühös!

Amikor képtelenek vagyunk megállapítani, hogy pontosan mi váltja ki belőlünk a feszültséget, kisebb az esélye annak, hogy kordában tartsuk negatív érzelmeinket és sokkal nehezebb a kitűzött életcéljaink felé haladni. Ezért fontos a felismerés, illetve az, hogy tisztában legyünk az úgynevezett metaérzelmekkel (szervezett és strukturált állapot vagy felismerés, amit saját vagy mások érzelmeinek kapcsán érzünk). Kashdan vizsgálatában a résztvevők akkor élték át a legintenzívebb haragot, annak kontrollálásának nehézségeit, vagy a legtöbb megbánást a stresszkezelő módszerükkel kapcsolatban, amikor nem tudták meghatározni annak előzményeit. „Ha tehát a probléma oka tisztázatlan, akkor nehezebb azzal megbirkózni és így a megoldás is elmarad. Éppen ezért nagyon fontos, hogy fejlesszük a gyerekek és a felnőttek érzelmi szókincsét” – figyelmeztet a szakértő.

Veszekedjen okosan!

A szakértők szerint azonban a harag nem feltétlenül egy rossz és negatív érzelem, hiszen erőt ad és arra motivál, hogy kiálljunk az igazunkért. Egyes kutatások szerint ráadásul a dühöt fel lehet használni a kreativitás és a hatékonyság elősegítésére. (Gerben A. Van Kleef szociálpszichológus és társai felfedezték, hogy sokkal több és egyedibb ötlettel álltak elő egy kreatív gondolkodást igénylő feladat során azok a résztvevők, akikből előzetesen negatív kritikák dühöt váltottak ki.)
Ez persze nem jelenti azt, hogy arra kell törekednie, hogy folyamatosan mérgelődjön. Inkább azt érdemes tudatosítania, hogy a harag kinyilvánításának megvan a megfelelő, társadalmilag elfogadott formája, amellyel ráadásul sikeresebben kezelhető egy-egy konfliktushelyzet.

Döntse el, hogy megéri-e!

Meg kell tanulnunk minden szituációban mérlegelni, azaz felismerni azokat az eseményeket, amelyeken tudunk változtatni, és azokat, amelyekre nincs befolyásunk. Ha például azért dühöng, mert egy nyaraláson elvesztette a kalapját, az nem vezet sehova. Amikor viszont a piacon amiatt fejezi ki nemtetszését az eladónak, mert önnek sokkal magasabb áron kínál egy kalapot, mint az előző vevőnek, akkor természetesen lehet - és érdemes is - kontrollálni a szituációt.

Alkalmazza a "diszkomfort riadót"!

Bizonyára ön is tapasztalta már, hogy a düh energiával tölti el, ugyanakkor megzavarhatja a gondolkodását és megakadályozhatja abban, hogy tisztán és érthetően kommunikáljon. Ezeket a buktatókat úgy tudja elkerülni, ha időben felismeri a vészhelyzet fennállásának lehetőségét. „Tudatni kell a környezetünkkel, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat az adott helyzetben, és emiatt nehezünkre érthetően beszélni. Kérjünk előre bocsánatot (nem az érzelmeink vagy a tetteink, hanem) a közvetítendő gondolatok világosságának hiánya miatt” – javasolja Kashdan. „Ennek a figyelmeztető helyzetnek célja megakadályozni, hogy a beszélgetőpartner védekező helyzetbe kerülhessen. Ha ugyanis a másik azt látja, hogy gondolataink és érzelmeink kifejezése nehézséget okoz számunkra, az növeli annak esélyét, hogy empátiával hallgat meg minket” - írja könyvében a pszichológus.

Figyeljen és lassítson!

A beszélgetés alatt arra is érdemes figyelnie, hogy hogyan változnak a saját érzelmei és miként hat a helyzet a beszélgetőpartnerére. Többször tegye fel azt a kérdést magában, hogy a harag kifejezése segít-e vagy csak olaj a tűzre. Ha pedig szeretne hasznot húzni a mérgéből, akkor nem szabad felindultan lerohannia senkit. Amikor felmegy önben a pumpa, vegyen egy nagy levegőt, néhány pillanatig higgadtan, türelmesen várjon, majd tudassa a másikkal, hogy szándékosan próbálja lassítani a helyzetet. Felzaklatott lelkiállapotban a szünetek, a mély lélegzetvételek és a józan gondolkodás többet ér, mint a kiabálás és a káromkodás. A módszer lényege, hogy egy érzelmileg túlfűtött helyzetben nagyobb választási lehetőségünk legyen tisztázni a problémákat.


Hűtse le magát!

Egy-egy dühkitörésnek súlyos következményei is lehetnek, egy képzeletbeli "indulathőmérő" segítségével azonban megelőzhetjük, hogy a veszélyzónába kerüljünk. Vizsgálja meg többször is, hogy haragja nő, csökken, vagy stagnál az adott helyzetben, és a feszültség intenzitásának meghatározásához használjon leíró szavakat, illetve egy tízes skála számjegyeit, ahol az 1-es a higgadt, nyugodt állapotot, a 10-es pedig a robbanásveszélyt jelenti. "A hatos a kritikus határ, ezért idejében lépjünk ki a romboló helyzetből és alkalmazzuk az indulat levezetésére alkalmas technikákat. Ha ismét visszanyertük nyugalmunkat, mindenképpen térjünk vissza a konfliktus megoldására" – javasolja E. Tóbiás Sára.

- A tudatosság megteremtése mellett nagyon fontos a fölösleges energiáktól való megszabadulás intenzív sport segítségével, illetve az idegrendszer megnyugtatása, lecsendesítése. A „harcolj vagy menekülj” állapotra hangolt szervezet rosszul tolerálja a stresszt, az indulatküszöb leesik, a stresszhormonok lassan ürülnek a szervezetből, ingerlékennyé válunk, a legapróbb dolgok miatt is felcsattanunk. Ezért is fontos, hogy elsajátítsunk és rendszeresen alkalmazzunk különböző relaxációs és légzőgyakorlatokat - fűzi hozzá a szakértő.

Sáfár-Williams Violetta cikke a Divany.hu oldalán

További Konfliktus Klinika cikkek a témában

A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?


Kérdés az Olvasóhoz:


Önnek melyik módszer válik be?



Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál


2015. május 26., kedd

Amikor a ferde az egyenes - A passzív-agresszív személyiség lélekrajza


„Nem tudtam, hogy mostanra kérted.” „Jaj, csak vicceltem!” „Ennél te okosabb vagy azért….” „Nekem aztán édes mindegy.” „Persze, persze, habár…” Ismerős fordulatok? Akitől ezeket az idegesítő mondatokat halljuk, gyakran úgy ismerjük az illetőt, hogy nem vállalja a felelősséget saját tetteiért, és könnyedén hibáztat másokat, ráadásul mást mond, mint, amit tesz. Látszólag együttműködik velünk, mégis szabotálja a közös munkát. „Rajtam nem múlik… - halljuk tőle, aztán persze mindig valamilyen akadálya akad annak, hogy teljesítse feladatait. 

A passzív-agresszív típusú személyiséggel bizony nehéz az élet, csupa düh és gyötrelem kíséri a vele való kapcsolatunkat. Mindig az a baj vele, hogy mást mond, mint amit tesz, és valahogy képtelenség vele őszintén beszélni. Hogy kivel is állunk szemben pontosan? Egy makacs szabotőrrel, aki ellenséges hozzáállását a legritkább esetben fejezi ki szemtől-szembe. Ferdít, púderez, és mindig ellenérvekkel rukkol elő, valahogy sehogy sem akaródzik neki egy közös cél érdekében munkálkodni, legyen az munkahelyi helyzet vagy párkapcsolati szituáció. Rosszindulatú pletykafészek, stílusa jellemzően szarkasztikus, mindig ugrat másokat és mindenféle módon kritikával illeti azokat az ötleteket, amik nem az ő fejéből pattantak ki. Kényelmetlen elvárásokat támaszt másokkal szemben, sokszor figyelemre sem méltatja környezetét, sőt pimaszul megtagadja saját felelősségét, ha számon kérjük rajta ígéretét. Elfelejt, vagy visszatart fontos információkat, általában másokat hibáztat, ha valami balul sül el, és mindig talál rá módot, hogy kibúvót találjon vállalt feladatai alól. Mi több, előszeretettel tetszeleg az áldozat szerepében, szereti gyengének mutatni magát, csak hogy törődést és figyelmet kolduljon magának. Valójában pedig bizalmatlan, és bizonytalan saját alkalmassága és kezdeményezőképessége tekintetében, nehezen kezelhető ambivalens személyiség, amelynek a gyermekkorba nyúlnak vissza a gyökerei.

Ha mindez ismerős teher az Ön számára, lássuk, mi a teendő, ha passzív-agresszív stratégával akad dolga. Íme, néhány kulcs, ami abban nyújt segítséget, hogy elszánja magát és felvegye a kesztyűt vele szemben.

Vegye észre mivel áll szemben, minél hamarabb, annál jobb!

Könnyen figyelmen kívül hagyjuk a passzív agresszív viselkedés figyelmeztető jeleit, amikor friss ismeretséggel állunk szemben, legyen szó akár randiról, vagy más találkozásról. Hajlamosak vagyunk felmenteni a bűnöst, és abban reménykedünk, hogy a kellemetlen baleset csak egyszer fordult elő és nem fog rá sor kerülni többé. 

Egyes passzív-agresszív típusok inkább otthon vagy inkább a munka területén élik meg ezeket a konfliktusokat. Valaki mindenkivel szemben ezzel a viselkedés mintával lép fel, van, aki csak az ellenkező neműekkel viselkedik így, vagy azokkal, akik versengésre ösztönzik, például tekintély személyek esetében.

Gondolja végig! Megismétlődik a kellemetlen szituáció?  Kényelmetlenül feszeng az illető társaságában? Rögtön a kezdetektől alakítsa ki azokat a határokat, amik az Ön számára is megfelelőek és ne tartson attól, hogy visszautasításával megbántja a másikat!

Értse meg a passzív-agresszív stratéga motivációit!

Nem az ön feladata, hogy megváltoztassa a passzív-agresszív felet, sem az, hogy tanácsadó szerepben tűnjön fel, vagy akár a terapeuta szerepében érezze magát. Ám ha lehetséges, tudjon meg minél többet a partneréről, hogy megértse viselkedésének motívumait. A passzív-agresszív stratégia többek között akkor kerül előtérbe, amikor az illető erőtlennek érzi magát és nincs szava ott, ahol fontos számára, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. A félelem, hogy valaki legyőzheti és megsemmisítheti, és újabb kudarcot kell elszenvednie, amiben önértékelése ismét csorbát szenved, túlélési ösztönként kelti életre a passzív-agresszív viselkedést. Ez a tudattalan stratégia az egyetlen eszköz, ami segít megbirkózni azzal a szorongással, hogy újra áldozattá váljon. 

Kerülje el, hogy kiváltó okot adjon a passzív-agresszív partner viselkedésére!

A passzív-agresszív típusok párkapcsolataikban tudattalanul olyan partner választanak maguknak, akivel újraélhetik azokat a hatalmi harcokat, amelyek a múltjukban meghatározóak voltak a családjukban. Ha felfigyel arra, hogy konfliktuspartnere a múlt veszteségei felett kíván győzelmet aratni a jelenben, változtasson a korábbi kommunikáció módján és tudatosítsa milyen viselkedés és kommunikációs formák ingerlik a passzív-agresszív reakciókat. Lehetséges, hogy nem szándékosan a másik passzív-agresszív viselkedését erősíti, illetve ingerli? Gondolja végig, milyen szerepet tölt be az adott kapcsolatban! A passzív-agresszív partner valójában bizonytalan magában. Ha így tekint rá, talán könnyebben fordul felé empátiával és az általa keltett frusztrációt is könnyebben tudja kezelni.

Ön a passzív szenvedő fél, aki párja megmentője és az egyetlen, aki igazán megérti őt? Jobb ha tudja, hogy valósággal elkényezteti a másik passzív-agresszív hajlamait, ha nem fejezi ki saját igényeit, és nem teremt határokat a kapcsolatban. Ha teret enged annak, hogy a passzív-agresszív magatartás elérje célját, konfliktuspartnere a romboló magatartással megszerzi, amire szüksége van. Ne engedje! Miért változna meg, ha ön mindig mentséget talál számára? Ha így tesz, a szülő-gyermek szerepeket teremti újra a párkapcsolatában is.

Válassza az aranyközéputat!

Figyeljen fel arra is, ha ítélkező, vagy bíráló szerepbe csúszik. Ha rendszeresen partnere orra alá dörgöli, hogy változzon, és becsmérlően a fejéhez vágja, amiért nem vállal felelősséget tetteiért, önkéntelenül újrateremti partnere számár azt a múltbéli közeget, amely magas elvárásokkal és domináns véleményekkel vette körül korábban is, amiben megerősödött a passzív-agresszív viselkedése. 

Könnyedebb helyzetekben például a kedves és nem bántó humor a legélesebben tud rávilágítani az igazságra, lefegyverzi a kellemetlen viselkedést, és segít higgadtnak és tudatosnak maradni a helyzetben, ugyanakkor elfogadást üzen a másiknak.

A passzív-agresszív típusok nem hisznek abban, hogy hangadók lehetnek és odafigyelnek rájuk. Kérdezzen vissza arra, partnere hogyan kezelné a problémát és milyen megoldást látna megfelelőnek hasonló helyzetben? Ha csak panaszt és kritikát kap cserébe, ne ellenkezzen és ne is értsen egyet az elhangzottakkal. Fejezze ki, hogy észben tartja, amit hallott, és törekedjen arra, hogy kooperációt alakítson ki a másikkal, és ne akarjon felülkerekedni felette, ugyanakkor teremtse meg a szükséges határokat! Helyezzen kilátásba egy-két következményt, amivel számolnia kell a másiknak, ha nem működik együtt, és adjon pozitív visszajelzést, amikor csak lehetséges. A magabiztos fellépés, a határok kialakítása és az elfogadás konstruktív lehetőséget kínál az együttműködésre. Teremtsen rosszul működő kapcsolataiban új alapokat! Sosem késő elkezdeni, minél hamarabb, annál jobb!

ETS.


További Konfliktus klinika cikkek a témában:



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?


Kérdés az Olvasóhoz:



Ön hogyan kezeli a passzív-agresszív játszmákat?



Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál

2015. április 6., hétfő

Indulatos gyerekekről szülőknek II. - Verekedés helyett


Az óvodáskorú gyermekek esetében a dühös érzések kezelését alaposan megnehezíti, hogy ez a korosztály még csekély szókinccsel rendelkezik, és nehezen tudja kifejezni érzéseit és szükségleteit az egyéb megszokott módokon kívül. A dühroham akkor tör ki, ha a kicsi nekifeszül a világnak, de a világ meg se moccan, és erre ő tombolni kezd. A dolgot sok minden kiválthatja, de a háttérben legtöbbször valamilyen frusztráció húzódik meg. Például kiderül számára, hogy valamit nem tud megcsinálni, amit akart, mert még nem elég ügyes vagy erős, vagy egyszerűen kifogy a béketűrésből, mert nem kap meg valamit. Az érzelemkifejezés gyakori módja a verekedés és a harapás, ami természetesen nem elfogadható.

Mit szabad és mit nem!


Ha azon kapjuk, hogy megütött valakit vagy bennünket, erélyes, nyugodt hangon mondjuk neki: „Nem! Ütni nem szabad!” Vonjuk ki a helyzetből és magyarázzuk el neki egyszerűen és érthetően, miért nem megengedhető ez a viselkedés. Törekedjünk arra, hogy ne felülkerekedni akarjunk gyermekünkön, mert ezzel csak ellenségesebbé tesszük őt. Kulcsfontosságú, hogy ne engedjük, hogy kihozzon bennünket a sodrunkból, maradjunk nyugodtak! Fogadjuk el érzéseit, és hozzuk tudomására, hogy látjuk, hogy kellemetlenül érzi magát. „Látom, hogy valami feldühített, de ütni nem szabad! Fájdalmat okozol a másiknak! Emlékszel, mit kell tenned, ha dühös vagy?” Hagyjuk, hogy el tudjon csendesedni, ha pedig készen áll rá, beszéljük meg vele, mi történt, és mit tegyen legközelebb!

Derítsük ki a verekedés valódi okát!

Ha a játszótárs elveszi a kedvenc játékát vagy anyu nem ad egy falat csokit, elég, hogy az elégedetlenségből verekedés kerekedjen, mert egyszerűbb így hangot adni a rossz érzéseknek, semmint kifejezni, mi is történik valójában. Ha gyermek úgy érzi, hogy elveszíti az irányítást a dolgai felett, valószínűleg agresszívan fog reagálni. Ilyen helyzet pl. a testvér születése vagy akár a költözés. Ha rendszeresen ugyanazt a társát üti meg, talán a másik valamiért frusztrációt vált ki belőle. Érdemes megfigyelni a helyzeteket, felderíteni a valódi okokat. Ha az óvodában történik, kérjük az óvónő segítségét!

Problémamegoldás játékkal

Tartsuk szem előtt, hogy azt kívánjuk megtanítani gyerekünknek, hogy a fizikai agresszió semmilyen formában nem megengedhető. Amikor azt mondjuk: NEM, fontos, hogy alternatívát is kínáljunk, hogy az ütés helyett, hogyan fejezze ki érzéseit gyermekünk. Ebben sokat segít a szerepjáték, amelyet gyermekünkkel nyugodt pillanatokban játszhatunk. Játszunk el azokat a helyzeteket, amelyekben gyakran előfordul, hogy gyermekünk agresszívvá válik! Legyen a játékban egy tanácsadó figura, aki elmondja, mi a helyes megoldás, amikor hasonló dolog történik. A dühös érzéseket megszemélyesítő figurát is választhatunk, amelyik kimondja, mit érez! A szereplőket megszemélyesítő figurákat válasszuk ki együtt! Adjunk neki neveket! Éles helyzetben is segítségül hívhatjuk ezeket a szereplőket, akik segítenek felidézni, mi a helyes megoldás, amikor csak szükséges!

Dühös érzések szavakba öntve


Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan fejezze ki dühös érzéseit! A düh természetes és elfogadható, ugyanakkor azt keressük, hogy milyen formában szabad és milyen formában nem szabad kifejezésre juttatni, ami történik bennünk! Gyermekünk számára megengedett, ha azt mondja: „Ez feldühít.” vagy „Ez rosszul esik!”, illetve „Bántasz engem!” Tanítsuk meg gyermekeinknek, milyen érzelmeket élünk át különböző helyzetekben, és milyen arckifejezések tükrözik, amit átélünk! Készítsünk közösen érzelmeket kifejező arcocskákat és ha beszélgetni kezdünk gyermekünkkel, kérjük, hogy mutassa meg, melyik állapot írja le leginkább, ami történik vele. A célunk mindig az, hogy segítsünk gyermekünknek egészséges, megengedhető formában kifejezni érzéseit!

ETS.

Ajánlott irodalom: http://preschoolers.about.com/od/behaviordiscipline/a/How-To-Stop-Your-Preschooler-From-Hitting.htm

További Konfliktus klinika cikkek a témában:



A harag alvó vulkánja - Interjú a várpalotai kettős gyilkosságról
Dühös vagyok, mit tegyek?
Az agressziókezelés művészete - Dühös emberek a láthatáron
Agresszió az ádáz bestia. Jó vagy rossz?
Terápiás székben az indulat
Az erőszak génje - Tehetünk valamit az öröklött hajlamokkal szemben?


Kérdés az Olvasóhoz:



Ön hogyan kezeli gyermeke dühkitöréseit?



Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Lélekportál