Konfliktus Klinika: Borderline? – Egyik dühös árnyéklényünkről címkézés nélkül

Egy kicsit mintha magára ismerne Marylin Monroe soraiban? Úgy érzi, csupa szenvedés az élete a párkapcsolatában? Hangulati változékonyság hullámvölgyeit tapasztalja magán, ami szinte egyik pillanatról a másikra veszi az irányítást? Dühkitörésekkel tiltakozik, ha valami nem az elképzelése szerint történik otthon, ugyanakkor fél, hogy elhagyja a párja, akit egyszerre tud csodálni és gyűlölni is? Bántalmazástól szenved vagy éppen ellenkezőleg zsarnok módjára uralkodik a kapcsolatában, de úgy érzi mindez a párja miatt történik? Gyakran bizonytalan magában, és az is előfordul, hogy agresszióját nemcsak mások, hanem saját maga ellen fordítja többek között alkohol- vagy, drogfogyasztás formájában? Többször is a szakítás szélére sodorta már a kapcsolatát, esetleg állandó szakítások és békülések közepette élnek? Legfőbb ideje megválaszolni a kérdést, mi történik tulajdonképpen!

Marylin Monroe élettörténetének elemzése kapcsán Claudia Kalb arra jut, hogy a színésznő is ebben a szindrómában szenvedett. Hasonló problémák esetén gyakran kérdezik a klienseim: „Lehetséges hogy borderline vagyok? Ez lenne az oka mindennek?” Sok esetben valóban felfedezhető, a borderline tünettegyüttes azoknál, akik a fent említett problémák miatt kérnek segítséget.

Fontos ugyanakkor tudni, hogy a borderline tünetek teljes spektruma nem mindenkinél jelentkezik, és az egyes tünetek intenzitása is nagy mértékben változik egymáshoz képest, és személyenként is. Mi több, egészséges személyek is hajlamosak lehetnek hasonló viselkedéstorzulást mutatni elmélyült konfliktusok, krízisek esetében, tehát a borderline tünetegyüttes azonosítására nem mindenkinél kerül sor.

Kizárólag a mélyebb önismeret szempontjából van jelentősége, hogy azonosítsuk és megértsük azt a problematikát, amit borderline jelenségnek hívunk. A kliensek nem ritkán megkönnyebbülnek, amikor nevén nevezhetővé válik, ami hosszú ideje kínozza őket. Mindez azonban nem jelent felmentést a probléma rendezése alól. Borderline vagy sem, a problémáért való felelősségvállalás és a változás iránti elköteleződés elsőrendű, ha meghozta a döntését, hogy rendbe hozza az életét és a párkapcsolatát.

Gyakran az is felmerül, hogy stigmaként élik meg a kliensek, ha felmerül a borderline zavar lehetősége, és azért tartanak tőle, mert úgy érzik, betegségtudatot erősít meg. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyulásba vetett hit zavartalansága a legfontosabb a terápia során. Akkor lehetséges hatékonyan dolgozni a szakember által azonosított tünetegyüttessel, ha a kliens átlátja és megérti a tüneteit, ugyanakkor nem a zavar elnevezésének van jelentősége. A problematikát átlátva a kliens mélyebb megértésre tesz szert, mi okozza a zavaró viselkedést, a kapcsolati problémákat és pontosan miben kell a változásra összpontosítania. Még egyszer hangsúlyozom, nem az elnevezésnek, hanem a térképnek van jelentősége, ami eligazít bennünket a gyógyulás útján.

Az öndiagnózist lehetőleg kerüljük, ugyanakkor a hajlamokat és a kockázati tényezőket vegyük komolyan! Tekintsük át röviden, mikor beszélünk borderline zavarról! A borderline tünetegyüttes a DSM-IV diagnosztikai kritériumai alapján az interperszonális kapcsolatok, az énkép és az érzelmek instabilitása minden személyiségterületet átható mintázata, amely kora felnőttkorban vagy még korábban megjelenő impulzív viselkedéshajlamot mutat legalább öt területen az alábbiak szerint:

Önkárosító viselkedés legalább két különböző területen - pl. alkohol, drog, szerencsejáték-szenvedély, falásrohamok – Ezt kiválhatja a nem megfelelő stresszkezelésből fakadó nyomás, illetve egyéb krízisek.

Szélsőséges hangulatingadozások, érzelmi labilitás: túlzott feldobottság, lelkesedés vagy letargia, depresszió, pesszimizmus, amely egyik pillanatról a másikra képes egyik hangulatból a másikba váltani.

Instabil kapcsolatok, a partner állandó leértékelése, illetve felmagasztalása: míg a szükségleteit kielégíti a partner, csodálattal és rajongással veszi körül, amint nemet mond, vagy határokat kezd kialakítani saját szükségletei szerint, csalódik és elutasító lesz, ugyanakkor nem tudja elhagyni a partnerét. A szükségletek kielégítése gyakran manipulatív módon történik, gyengének, tehetetlennek mutatja magát, öngyilkossággal fenyegetőzik, csakhogy a másikat megnyerje saját igényei kielégítésére.

Intenzív indulatkitörések, agresszív viselkedés: nehezen kontrollálja a dühös felcsattanásokat, a vita hevében akár tettlegességig fokozódnak indulatai, az intenzitás viszont gyakran nem egyenértékű a kiváltó okkal.

Öngyilkossági kísérlet vagy fenyegetőzés, önbántalmazó hajlam: a feszültség levezetésére maguknak okoznak testi fájdalmat, vagdossák magukat, a fejüket a falba verik, elutasítják az ételt, falásrohamoktól szenvednek, vagy leisszák magukat. Mindez a lelki fájdalmak kétségbeesett kifejezése, a szeretet szükséglet manipulatív módon történő követelése, a figyelem elterelése a szenvedés érzéséről, és kétségbeesett kísérlet azok tompítására. Az önsértés a szervezet saját opiátjait szabadítja fel, úgynevezett béta-endorfinokat, amelyek átmeneti megkönnyebbülést hoznak.

Identitászavar: bizonytalanok magukban, hol a helyük a világban, merre haladjanak, mit szeretnének elérni. Bizonytalanok a szexuális orientációjukban, énképükben, a pályaválasztás területén, vagy akár a hosszú távú célok tekintetében. Másokkal összehasonlítva magukat igyekeznek megerősítést kapni. Kényszeres tökéletességre törekszenek, emiatt gyakran kudarc éri őket. Másokkal is bírálók, legutolsó teljesítményükre vagy annak hiányára alapozzák önértékelésüket. Az áldozat szerep segítségével figyelmet kapnak, ami felmenti őket a felelősségvállalás alól is.

Üresség érzés: unalom, káosz, pánik, üresség érzés az egyedüllétben. Ha egyedül maradnak, nem érzik, hogy kik ők és általában arra van szükségük, hogy a másik ezt tükrözze számukra.

Egyedül nem érzik, hogy léteznek, ezért mindenáron igyekeznek elkerülni, hogy egyedül maradjanak.

Vélt vagy valós elhagyatás kétségbeesett elkerülése: az egyedüllét számukra nyomasztó elszigeteltség. Akár pusztító kapcsolatokban is benne maradnak az önfeladásig.

Énidegen élmények: ha nem tudnak megbirkózni egy helyzet okozta stresszel kimenekülnek a valóságból és pszichotikus - a valóságtól elszakadt tudatállapot - epizódokat is átélhetnek. Hallucinációk, illuzórikus elképzelések, a testészlelés zavarai jelentkezhetnek, beszűkül a gondolkodás.

A diagnosztikai kritériumokon túl a tapasztalatok szerint a borderline típusú érzékenységre jellemző, hogy a kapcsolatokban eltűnik az én és a másik között húzódó határvonal, ami számos konfliktus forrásává válik. Szégyenkezés emészti őket, emberi lényként sérültnek, hibásnak tartják magukat, amit mások előtt is vagy akár önmaguk előtt is tagadnak. Könnyen átengedik a kontrollt másoknak, emiatt azonban gyakran haragszanak magukra, és állandó önellentmondás gyötri őket.

Az is előfordul, hogy bántalmazó partnerekkel élnek, vagy akár egy szektához, vagy a hadsereghez csatlakoznak, mivel a bizonytalanságaik miatt mások erős kezű vezetését igénylik. Ugyanakkor a külvilágra vetítik saját kontroll iránti vágyukat és a partnerüket vádolják hatalmaskodással, valójában azonban ők az akarnokok, ugyanakkor jogosnak érzik ellenálló viselkedésüket. Ha partnerük nincs velük, azt érezhetik, hogy érzelmileg elveszítik őket, állandó megerősítésre van szükségük, hogy érezzék, a másik szereti őket és elérhető számukra. Rendkívül érzékenyek a másik emberre, jó emberismerők, amit gyakran manipulatív célokra használnak fel. Nárcisztikus akarnokok tudnak lenni, ami még erőteljesebben jelentkezik, ha gyenge vagy engedelmes partnerrel élnek. Ahogy nő az intimitásszint, úgy nő a félelem a bekeblezéstől, és az elhagyatástól egyszerre, ami drámai viselkedéshez vezet.

Ismerjük fel, hogy valójában a sérült gyermek gyógyulatlan sebei okozzák ezt a speciális viselkedéshajlamot. Az a dühös, szeretetre vágyó, sérülékeny gyermeki rész, aki az átélt traumák, kapcsolati sérülések és családi minták hatása alatt áll. A gyógyulás a problémáért vállalt felelősség felvállalásával kezdődik, hogy a gyógyítandó sérülések tudatossá válhassanak, és a káros tudattalan programok feloldásával pozitív változás kezdődhessen el.

Ajánlott irodalom:

Paul T. Manson MS, Randi Kreger: Ne lépkedjünk tojásokon – Hogyan szerezzük vissza életünket, ha egy szerettünk borderline személyiségzavarban szenved

Manuela Rösel: Ha fáj szeretni: Hogyan kommunikáljunk borderline személyekkel?

Indulatkezelés tréning felnőtteknek