Konfliktus Klinika: Indulatos gyerekekről szülőknek II.

Az óvodáskorú gyermekek esetében a dühös érzések kezelését alaposan megnehezíti, hogy ez a korosztály még csekély szókinccsel rendelkezik, és nehezen tudja kifejezni érzéseit és szükségleteit az egyéb megszokott módokon kívül. A dühroham akkor tör ki, ha a kicsi nekifeszül a világnak, de a világ meg se moccan, és erre ő tombolni kezd. A dolgot sok minden kiválthatja, de a háttérben legtöbbször valamilyen frusztráció húzódik meg. Például kiderül számára, hogy valamit nem tud megcsinálni, amit akart, mert még nem elég ügyes vagy erős, vagy egyszerűen kifogy a béketűrésből, mert nem kap meg valamit. Az érzelemkifejezés gyakori módja a verekedés és a harapás, ami természetesen nem elfogadható.

Mit szabad és mit nem!

Ha azon kapjuk, hogy megütött valakit vagy bennünket, erélyes, nyugodt hangon mondjuk neki: „Nem! Ütni nem szabad!” Vonjuk ki a helyzetből és magyarázzuk el neki egyszerűen és érthetően, miért nem megengedhető ez a viselkedés. Törekedjünk arra, hogy ne felülkerekedni akarjunk gyermekünkön, mert ezzel csak ellenségesebbé tesszük őt. Kulcsfontosságú, hogy ne engedjük, hogy kihozzon bennünket a sodrunkból, maradjunk nyugodtak! Fogadjuk el érzéseit, és hozzuk tudomására, hogy látjuk, hogy kellemetlenül érzi magát. „Látom, hogy valami feldühített, de ütni nem szabad! Fájdalmat okozol a másiknak! Emlékszel, mit kell tenned, ha dühös vagy?” Hagyjuk, hogy el tudjon csendesedni, ha pedig készen áll rá, beszéljük meg vele, mi történt, és mit tegyen legközelebb!

Derítsük ki a verekedés valódi okát!

Ha a játszótárs elveszi a kedvenc játékát vagy anyu nem ad egy falat csokit, elég, hogy az elégedetlenségből verekedés kerekedjen, mert egyszerűbb így hangot adni a rossz érzéseknek, semmint kifejezni, mi is történik valójában. Ha gyermek úgy érzi, hogy elveszíti az irányítást a dolgai felett, valószínűleg agresszívan fog reagálni. Ilyen helyzet pl. a testvér születése vagy akár a költözés. Ha rendszeresen ugyanazt a társát üti meg, talán a másik valamiért frusztrációt vált ki belőle. Érdemes megfigyelni a helyzeteket, felderíteni a valódi okokat. Ha az óvodában történik, kérjük az óvónő segítségét!

Problémamegoldás játékkal

Tartsuk szem előtt, hogy azt kívánjuk megtanítani gyerekünknek, hogy a fizikai agresszió semmilyen formában nem megengedhető. Amikor azt mondjuk: NEM, fontos, hogy alternatívát is kínáljunk, hogy az ütés helyett, hogyan fejezze ki érzéseit gyermekünk. Ebben sokat segít a szerepjáték, amelyet gyermekünkkel nyugodt pillanatokban játszhatunk. Játszunk el azokat a helyzeteket, amelyekben gyakran előfordul, hogy gyermekünk agresszívvá válik! Legyen a játékban egy tanácsadó figura, aki elmondja, mi a helyes megoldás, amikor hasonló dolog történik. A dühös érzéseket megszemélyesítő figurát is választhatunk, amelyik kimondja, mit érez! A szereplőket megszemélyesítő figurákat válasszuk ki együtt! Adjunk neki neveket! Éles helyzetben is segítségül hívhatjuk ezeket a szereplőket, akik segítenek felidézni, mi a helyes megoldás, amikor csak szükséges!

Dühös érzések szavakba öntve

Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan fejezze ki dühös érzéseit! A düh természetes és elfogadható, ugyanakkor azt keressük, hogy milyen formában szabad és milyen formában nem szabad kifejezésre juttatni, ami történik bennünk! Gyermekünk számára megengedett, ha azt mondja: „Ez feldühít.” vagy „Ez rosszul esik!”, illetve „Bántasz engem!” Tanítsuk meg gyermekeinknek, milyen érzelmeket élünk át különböző helyzetekben, és milyen arckifejezések tükrözik, amit átélünk! Készítsünk közösen érzelmeket kifejező arcocskákat és ha beszélgetni kezdünk gyermekünkkel, kérjük, hogy mutassa meg, melyik állapot írja le leginkább, ami történik vele. A célunk mindig az, hogy segítsünk gyermekünknek egészséges, megengedhető formában kifejezni érzéseit!