Freud szerint a féltékenység egyetemes, nem azért mert velünk született, hanem mert elkerülhetetlen. Mégis mi az oka, ha valaki annak ellenére kitart valaki mellett, hogy párja hűtlen hozzá? Na és miért üldözi el valaki magától alaptalan féltékenységével azt, akit őszintén szeret? A pszichodinamikai megközelítés szerint a tudattalan irányítja életünk körülményeit, és párkapcsolati választásainkat. A kora gyermekkori traumák, emlékek, veszteségek tudattalanul meghatározzák, milyennek éljük meg a világot, és hogyan reagálunk rá. A szülőről gyermekkorban kialakult kép rávetül a házastársra és újraéljük mindazt, ami gyermekként meghatározta szüleinkkel való kapcsolatunkat. Újra és újra felfedezzük annak az érvényességét, hogy mindenki olyan társat választ magának, aki énje valamely elfojtott részét hordozza magában. Ha például egy pár életében ismételt konfliktus a hűtlenség, nagy valószínűséggel mindketten hordozzák magukban az adott problematikát.
A gyermekkori féltékenység nem közvetlen okozója a felnőttkori gyötrelmeknek. Csupán arról van szó, hogy a kiváltó körülmények hasonlóak lehetnek az adott élethelyzetben, ez a hasonlóság pedig meghatározza, mennyire erősen reagálunk a féltékenységet keltő szituációkra. A tudattalan konfliktus rátalál azokra a kapcsolati helyzetekre, amelyekben újraéled a régi, megoldatlan problematika. Amikor ez megtörténik, az aktuális kapcsolatban kialakult rossz berögződések, szokások és szabályok konzerválják azokat a gondolati és viselkedéses mintákat, amelyek meggátolják, hogy az egyén kiléphessen a féltékenység önmagát megerősítő ördögi köréből. Mindez folyamatosan tovább táplálja az ismétlődő hűtlenséget vagy az alaptalan féltékenység féktelen fantáziáit.
A téveszmén alapuló féltékenység gyökerei közé tartozhat például, ha az anya hűtlenségét a gyermekkori konfliktus kényszeres újraélésével keresi a páciens. Olyan partnert választ, ahol vagy valódi árulást él át, vagy az ártatlan társat árulással vádolja. Freud szerint az is táplálhatja az alaptalan vádaskodást, hogy a páciens saját elfojtott hűtlenségi vágyát vetíti partnerére. A kora gyermekkorban átélt túl kevés vagy túlzott szülői elismerés hatására az egyénnek kóros szüksége lesz mások szeretetére, amely saját jelentőségét megerősíti, így aztán minden rivális gyanakvást ébreszt benne. Ha a páciens megérti, hogyan függnek össze a gyermekkori élmények a jelenben átélt szenvedéssel, könnyebben képes új gondolati és viselkedés minták kialakításán dolgozni és megteremteni a vágyott érzelmi egyensúlyt.
A jelenre ható erők és a kapcsolat dinamikája szintén meghatározó a féltékenység kezelése szempontjából. Nem pusztán az egyénben rejlő okokra kell hangsúlyt fektetni. Nem használ, ha bélyeget sütünk partnerünkre bosszantó viselkedése miatt, mivel ez tovább növeli a felek közötti távolságot. A párkapcsolatban a féltékenységnek sajátos funkciója alakul ki. Arra is figyelmeztet, hogy az őszinte és nyílt kommunikáció jó ideje nem működik a párkapcsolatban. Szükséges rátalálni a valódi okokra, csak ezután lehetséges a gyógyulás.
ETS.
ETS.
Ajánlott irodalom: Ayala Malach Pines: A féltékenység – Okok, tünetek, gyógymódok, Fiste-Saxum, 2000
További Konfliktus klinika cikkek a témában:
Kérdés az olvasóhoz:
Mi az ön féltékenységének személyes története?
Egyéni és párkapcsolati tanácsadás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése