Konfliktus Klinika: A „zöld szemű szörny” titkai – A féltékenység jelensége és pszichés okai

"A féltékenységtől óvjad szíved!

Zöldszemű szörny az, iszonyú,

Álnok kígyó, mely önmaga mérgét issza."

Jago Otello-hoz - Guiseppe Verdi: Otello

Ő az egyik legérzékenyebb, legbirtoklóbb és legkérhetetlenebb fenevad a szörnyek panoptikumában. Bizony nem könnyű feladat megszelídíteni, ha egyszer szembekerülünk vele. Alaptalanul retteg, hogy legféltettebb kincseire mások is szemet vetnek, ráadásul minden helyzetben igazolást lát arra, hogy félelmei indokoltak. Birtokolja és tulajdonának tekinti kapcsolatait, csupán akkor érzi magát biztonságban, ha kontrollálni tudja azokat. Fenyegetettség érzését úgy képes csillapítani, ha uralkodik mások felett, és amikor csak lehet, ellenőrzése alatt tartja őket. Hajlamos a rivalizálásra, a kudarcok megsemmisítően hatnak rá. Számonkérő, ellentmondást nem tűrő, s mivel félelmeit jogosnak véli, kérlelhetetlen. Ez tehát ő, a „zöld szemű szörny”.

Vajon mi kelti őt életre bennünk?

Ha egy kapcsolatban, ami kiemelt fontosságú számunkra – legyen az családi, pár- vagy baráti kapcsolat - azt érezzük, hogy kevésbé szeretnek bennünket, mint korábban vagy valaki más nagyobb érdeklődésre tart számot, mint mi és kitüntetett helyünket fenyegeti, hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy a „zöld szemű szörny” féltékeny tekintetével kezdjük látni a világot. A féltékenységet tápláló vélt vagy valós szeretetmegvonás bizony kínzó és fájdalmas érzés.

A féltékenység, amely birtokló, kisajátító viselkedésre sarkall kapcsolatainkban, a szerelem- vagy szeretetféltés kínzó érzését igyekszik csillapítani. Hasonlít az indulat különböző formáihoz, amelyek valójában takaró érzelmek, és azt a célt szolgálják, hogy képesek legyünk kontrollt gyakorolni egy számunkra bántó, igazságtalan és kiszolgáltatott helyzetben. Ha azt éljük át, hogy a felénk irányuló szeretet mértéke csökken, a kínzó érzéssel úgy próbálunk megbirkózni, hogy magunkhoz kötjük szeretetünk tárgyát. Ahogy az indulat szélsőséges formái tettlegességhez vezetnek, úgy a féltékenységi jelenetek is lehetnek brutálisak, amelyek akár gyilkossággal is végződhetnek.

Nincs, aki rövidebb vagy hosszabb időre ne tapasztalta volna meg, milyen érzés a „zöld szemű szörny” szorításában lenni. Amíg az irigység csupán sóvárgás valamire, ami nem lehet a mienk, a féltékenység kisajátító és birtokló erőt táplál bennünk. Ha bizonytalanok vagyunk magunkban és azt tapasztaljuk, hogy valaki jobban teljesít nálunk, más kapja helyettünk a várva várt előléptetést a munkahelyünkön, esetleg párunkkal flörtölni kezd valaki, nagy valószínűséggel számíthatunk arra, hogy a „zöld szemű szörny” szúrós tekintetével méricskéljük majd az eseményeket. A példák sora szinte végtelen, ám a lényeg mindig ugyanaz. Ezekben a helyzetekben másokat jobbnak ítélünk önmagunknál, kudarcot élünk át és elbizonytalanodunk magunkban. Ez ellen a kínzó érzés ellen pedig valamit tenni kell! Egyéb megoldás híján mások anyagi, kapcsolati vagy testi javait felülmúlni képes értékek birtoklásával próbáljuk kompenzálni ingatag biztonságérzetünket és törékeny magabiztosságunkat.

A féltékenység intenzív érzelmi állapot, akárcsak a harag vagy a düh, amely újra és újra felszikrázó indulati megszállottságot idéz elő, szélsőséges esetben kíméletlenül száműzi a józan ítélőképességet. Az alaptalan féltékenység nem más, mint önbizalomhiányból, illetve a biztonságérzet elvesztéséből fakadó neurotikus vágy az elismerés, és elfogadás iránt, amely tartósan felboríthatja kapcsolataink egyensúlyát. Jellemző továbbá a nemi különbségek megjelenése a féltékeny viselkedésben. A férfiak általában a partnerüket vádolják, vagy leértékelik, hogy a kudarc érzését elkerüljék. A nők önmaguk ellen fordulnak, alkalmatlanságot, vereséget élnek át.

Az alaptalan féltékenység okai között fontos megemlítenünk az önértékelés zavarát, a kisebbrendűségi komplexust, illetve az ezek mélyén megbúvó koragyermekkori sérüléseket, és egyéb kapcsolati traumákat. A féltékenység érzés erejét sérült gyermeki énrészünk táplálja, amely nem kapott elegendő és rendszeres odafigyelést, gondoskodást, gyakran vált bizonytalanná és csalódottá, egyedül maradt érzéseivel és félelmeivel. A felnőttek féltékenysége legtöbbször a benső gyermek sérüléseiről mesél.

Ha a szülők aszerint ítélik meg kapcsolataikat, ki jobb vagy rosszabb náluk, vagy ki áll felettük, illetve alattuk a hatalmi hierarchiában, olyan hiedelmek erősödnek meg a gyermekekben is, amely az énkép központi szervezőelveivé válnak és a legkülönbözőbb helyzetekben versengő viselkedésre hajlamosítanak.

Ha a gyermek kiszorul a szülők intim kapcsolatából, és versenyezi kényszerül testvérével vagy testvéreivel a szülők szeretetéért, esetleg törés jön létre anya és gyermek kapcsolatában és sérül a biztonságszükséglet, illetve a figyelemért folytatott versenyben a „nem vagyok elég jó” élménye alakul ki, a gyanakvó zöld színű tekintet nagy valószínűséggel a későbbiekben is kísérteni fog bennünket.

ETS.

Ajánlott irodalom:

Paul Hauck: Féltékenység, Hétköznapi pszichológia sorozat, Park Kiadó

Cora-Besser Sigmund: Féltékenység nélkül… Bioenergetic Kiadó

További Konfliktus klinika cikkek a témában:

Teremtő féltékenység - Önismereti csoport egyének és párok részére