Konfliktus Klinika: Királyi út az indulatkezelésben – Tihar börtönében a rabok is meditálnak

Hogyan hat a meditáció az agresszív, erőszakos gondolatokkal terhelt elmére? A legjobb példa erre az a kezdeményezés, ami Tiharban indult útjára közel 25 éve, a világ egyik legnagyobb börtönében. Az Új-Delhi külvárosában található intézményben több, mint 10 ezer elítélt töltötte bűntetését a mintegy fele ekkora befogadó képességű épület komplexumban. Erőszakos börtön hierarcha, brutális agresszió, a legkeményebb fenyítések súlyosbították a rabok helyzetét.

Dr. Kiran Bedi

Amikor 1993-ban Dr. Kiran Bedi lett a börtön új igazgatója, minden gyökeresen megváltozott. Bedi India első női rendőrtisztje volt, aki 21 év rendőrtiszti karrierrel a háta mögött társadalmi reformok szószólójaként szerezett ismertséget. Elhatározta, hogy ashramot hoz létre Tiharban és a gyakorlatban is megvalósítja azt az elképezését, hogy a börtönöknek nem büntetési, hanem rehabilitációs funkciót kell betöltenie. Megtette az első lépéseket, hogy személyiségfejlesztő központot alakítson ki a tihari börtönben. A rabokat és az őröket nem ellenségekké, hanem szövetségesekké kívánta tenni, és biztosítani, hogy az elítéltek emberséges gondoskodásban részesüljenek, olvassanak, ruházkodjanak, és látogatókat is fogadjanak. Hogy miért? Mert a fenyítés, az erőszak, az őrök megtorló viselkedése nem hozott eredményt, inkább csak még lehetetlenebb körülményeket teremtett. Bedi azt a kérdést is feltette, ha a bűn büntetést von maga után, utána mi segít változni a raboknak?

S. N. Goenka

Egy fiatal börtönőrtől jött az ötlet, hogy próbálják ki a vipassana meditációt. Az őr a saját pozitív példáját mesélte el Bedinek, ő hogyan tapasztalta meg a meditáció hatásait az indulatkitörései kezelésében. Bedi azonnal lecsapott az ötletre. Felkereste S.N Goenkát, aki a buddhista vipassana meditáció burmai mestere volt akkoriban. 1969-ben kezdett meditációt tanítani, néhány évvel később már fiatalok és bűnözők is a tanítványai lettek. Majdnem 20 évvel korábban 1975-ben Jarpurban indult útjára az első kezdeményezés, melynek keretében börtönben vipassana meditációs csoportokat tartott.

Végül 1994-ben Tiharban a büntetésüket töltő elítéltek körében is sor került erre. Mintegy 1000 rab részvételével hinduk, muszlimok, szikhek, és más vallású rabok együtt gyakoroltak Tihar börtönében. Ez volt minden idők legnagyobb szabású vipassana meditációs kurzusa, amit valaha tartottak a világon. A száraz időszak ellenére nagy vihar kerekedett, ami elsöpörte a felépített meditációs pavilonokat, mégis azonnal újraépítették a sátrakat és elkezdték a tíz napos gyakorlást, ami átütő erővel hatott a résztvevőkre. A gyakorlás végén elérzékenyülve ölelték meg a meditálók őreiket, többen mesélték el, hogy a gyűlölet és bosszúvágy poklának legmélyén részvétre és szeretetre leltek magukban. Az isteni kegyelem megajándékozta őket saját igaz lényegük megtapasztalásával. Ráleltek a világ ellen táplált haragjuk okára, és esélyt kaptak arra, hogy elinduljanak egy mélyreható változás útján. Többen a bántalmazott áldozatok családjával is felvették a kapcsolatot.

A nagyszabású programnak sajnos nem lehetett folytatása, Bedi felettesei nem nézték jó szemmel a női igazgató reform kezdeményezéseit és eltávolították a börtön éléről. Bedi azóta is számos reform megmozdulás élén hallatta hangját, többek között részt vett az indiai korrupció ellenes mozgalom tevékenységében is, jelenleg Puducherry alkormányzója. Ami neki köszönhetően Tiharban történt, az egész világnak szóló üzenet!

Napi félóra légzésfigyeléssel töltött mindfullnes gyakorlás, vipassana vagy zen meditáció csodákra képes! Aki dühkitörésekre hajlamos a maga számára is meglepő módon szó szerint új emberré válhat az elkötelezett gyakorlás hatására. Erőfeszítés nélkül átalakulnak a régi érzelmi reakcióminták, a rossz mentális és fizikai megrögzöttségek, és szokások is. A gyakorlás nem mindig könnyű, elkötelezettséget, odaadást kíván a gyakorló részéről, de olyan úttal és eredményekkel ajándékoz meg, aminek minden pillanatáért hálásak lehetünk.