Konfliktus Klinika: Indulatos gyerekekről szülőknek I. - Tanítsuk meg gyermekünknek, mit tegyen, ha dühös!

„Felhúzza az orrát, megsértődik, toporzékol, és a földre veti magát. Ha csak ennyi történik, akkor megúsztuk az igazi poklot, mert van, hogy a hajamat cibálja és meg akar ütni, az öklével ront nekem, mintha nem lenne róla fogalma, hogy mekkora fájdalmat okoz. Fizikailag és lelkileg egyaránt. Nem bírok vele! Még csak három éves a fiam, mégis minden erőfeszítésünk hiábavalónak tűnik, hogy kezelni tudjuk a dühkitöréseit. Olykor persze nem bírom tovább és megütöm őt, ami rémes bűntudatot ébreszt bennem. Próbálok türelmes lenni vele, de vannak helyzetek, amikor elszakad a cérna és nem megy. Szenvedek!” – hangzik egy kétségbeesett anyuka panasza, aki úgy érzi a gyermeknevelési szakkönyvek okos tanácsai sorra kudarcot vallanak ezekben a helyzetekben.

A gyerekek agresszív viselkedésének több oka is lehet. Emeljük most ki az öröklött temperamentum, illetve a családban megjelenő agresszív viselkedésminták jelentőségét. Nincs benne semmi újdonság, hogy a bizalom és a biztonság hiánya, a félelem is agresszívvá teheti a gyermeket, mégis abban az esetben is komoly nehézséget okoznak a gyermek indulatkezelési problémái, ha a család támogató, gondoskodó, és a helyzet konstruktív kezelésére törekszik. Természetesen könnyű felismerni, kire ütött a gyermek. Bármelyik szülőre jellemző lehet a heves vérmérséklet, és a gyerekeknél nemtől függetlenül visszaköszönhet a hajlam, különösen, ha mindkét szülő hasonlóan tüzes temperamentummal van megáldva.

A szülő hamar magára ismer csemetéjében. Önfejű, makacs, akaratos, elképesztő mozgásigénye van, impulzív, meglepő fizikai erővel rendelkezik. Csecsemőként igazi bőgőmasina, érzéseit egész teste megfeszítésével, piros orcával üvölti környezete tudtára. Ha valami felkelti az érdeklődését, szinte képtelenség megállítani, felfedezőkedvének köszönhetően testi sérülések is gyakran érik. Kisgyermekként is gyakran követelőzik, nem gondolkodik, mielőtt cselekszik, heves és feledékeny.

A dackorszak - harmadik életév - nyújtja az első lehetőséget a gyermek számára, hogy kizárja az idegen akaratot saját világából és teret engedjen önállósági törekvései számára. Minden elvárt viselkedés ellen lázad. Ez még kiélezettebb a második önállósodási szakaszban, a prepubertás korszakban, a lányoknál nagyjából tíz éves korban, a fiúknál tizenkét évesen. Megkönnyíti a dolgunkat, ha az első dackorszakot jól vészeltük át, és sikerült olyan kapcsolatot kialakítani gyermekünkkel, amelyben nem akarunk uralkodni felette, tiszteletben tartjuk őt, ugyanakkor erősebbek vagyunk nála. Mégis adódnak helyzetek, amikor bármennyire tudjuk, hogy a türelem a célravezető, kiabálni kezdünk, sőt elcsattan az a bizonyos füles, ami miatt megsemmisülve érezzük magunkat, sőt ilyenkor szülői alkalmasságunkat is hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni. Habár a gyermek indulatainak kezelése elképzelhetetlen a felnőtt saját dühös érzéseinek kezelése nélkül, meg kell birkóznunk azzal a teherrel is, hogy ez néha minden jó szándék ellenére sem sikerül.

Íme, néhány indulatkezelési tanács - a teljesség igénye nélkül - amelyet megtaníthatunk óvodás és kisiskolás korú gyermekeinknek:

Ahogy a felnőttnek is meg kell tanulnia, hogyan csillapítsa heves indulatait, úgy gyermekünknek is fontos segítenünk abban, hogy saját agresszivitását is kezelni tudja, és egészséges módon vezesse le indulatkitöréseit. Ebben nagy segítséget jelent, ha a gyermekkel korábban már közösen felkészültünk arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben, mi a teendő. A gyakorlatokat végezhetjük együtt, különösen, ha most tanuljuk őket, később végezhetik a nagyobb gyerekek önállóan is, a kicsikkel érdemes együtt gyakorolni.

Minél fiatalabb korú a gyermekünk, annál nagyobb jelentősége van, hogy minél rövidebben, tömörebben fogalmazzuk meg, milyen viselkedés elfogadhatatlan a számunkra. Ha rúgni, harapni igyekszik, lehetőleg olyan távolságban tartsuk magunktól, hogy ne tudjon elérni bennünket, guggoljunk le fejmagasságban vele, és erélyesen tiltsuk meg az elfogadhatatlan viselkedést! Indokoljuk meg röviden, miért nem engedjük meg, hogy a tiltott viselkedést tovább folytassa! Ha a helyzet engedi, vonjuk őt félreeső helyre, pl. a „csillapodj” varázsszőnyegre, ahol rá tud hangolódni a korábban megismert indulatkezelési játékokra. Legyünk következetesek a számunkra elfogadhatatlan viselkedés következményeinek érvényesítésében! „Állj! Hagyd abba a harapást! Fájdalmat okozol! Megbeszéltük, ilyenkor mi a teendő! Menj be a szobádba a „csitulj” szőnyegre! Amíg sírsz, addig tudom, hogy még zaklatott vagy. Ha elcsendesedtél, kijöhetsz! Itt leszek a közelben, de addig nem nyitom ki az ajtót, amíg nem vagy nyugodt!”

A harag egészséges kifejezését segíti, ha a gyermek lerajzolja, mekkora, milyen alakú és színű a benne fortyogó, feszítő érzés, amit haragnak nevezünk. Segít, ha a felnőtt saját indulatairól mesél, ami sokszor nehezen kordában tartható, olyan mintha egy vulkán működne az ember gyomrában, de a fantázia segítségével ezt a vulkánkitörést meg lehet állítani, el lehet képzelni, amint a kitörő láva fokozatosan megszilárdul és egyre hűvösebb lesz. Mire ez megtörténik, addigra a harag is feloldódik. Próbáljuk, ki hogyan válik be!

Tanítsuk meg gyermekünknek a hasi légzést! Játsszuk el együtt, hogy egy hatalmas levendula réten vagyunk, és ahogy a levegőbe szippantunk, kellemes levendula illatot érzünk. Ha illóolajat is használunk, a nyugtató hatású levendula jótékony hatását is élvezhetjük. Az orron át beszívott levegőt a szájon át fújjuk ki, miközben pitypangot fújunk el vagy papírból készült szélkereket forgatunk a kilélegzett levegővel. Miközben élvezzük a levendula illatot és játszunk a szélkerékkel arra is odafigyelünk, hogy a hasunkba vegyük a levegőt, mintha egy nagy lufit fújnánk fel a bendőnkben.

Készítsünk kartondobozból kincses ládikót, vagy válasszunk egy szép dobozt, ahová elhelyezhetjük azokat a tárgyakat, amelyek segítenek nekünk elengedni a kellemetlen feszültséget. Ha nincs kedvünk dobozzal bíbelődni, rajzot is készíthetünk, ahová emlékeztetőként felkerülhetnek a kedvenc indulatkezelési praktikák. Kerülhet ide plüssmaci, gumilabda, amit ha a tenyerünkbe veszünk, és jól megszorítjuk, oda tudjuk adni neki, ami kellemetlen számunkra, és ami feszítő érzéseket kelt bennünk. Tehetünk bele levendulacsokrot, sőt a kedvenc zenénket, ami jó kedvre derít és megnyugtat.

Teknőstartás

Tanuljuk meg, a teknős bölcsességét, aki páncélja alá tudja húzni a nyakát és a lábait, és összekucorodik, amikor csak szeretne visszavonulót fújni. A jóga gyakorlatok sorában jól ismert teknőctartást is megtaníthatjuk gyermekünknek, vagy akár a kisgyermektartást, amely segít ellazulni. Közben tartsuk szem előtt, hogy a hasi légzésre összpontosítson a gyermek, miközben megfigyelheti, hogyan lazul el a teste minden egyes kilégzéssel.

Kisgyermektartás

A rendszeresen végzett sport, a jógagyakorlás, a rendszeres légző- és relaxációs gyakorlatok a gyerekeknél szintén kiemelt fontosságúak az indulatkezelésben.

A cikk folytatásában arról lesz szó, hogyan és milyen formában kommunikáljunk gyermekünkkel, hogy kialakítsuk vele a hatékony együttműködés szabályait és kereteit, illetve, hogy mi a teendő akkor, ha már lecsendesedtek az indulatok és lehetővé válik a konfliktushelyzet konstruktív kezelése.

ETS.

Ajánlott weboldal:

http://www.kimscounselingcorner.com/2012/05/09/creating-a-calm-down-box/
http://www.kimscounselingcorner.com/2012/03/31/a-therapists-tote-of-techniques-deep-breathing/
http://www.creativecounseling101.com/anger-management-activity-angry-tornado.html

További Konfliktus klinika cikkek a témában:

Indulatkezelés tréning felnőtteknek